2011. március 08., 10:142011. március 08., 10:14
Telefonon negédes hang győzköd, hogy ha az új, az eddiginél ugyan „valamivel” drágább díjszabású szolgáltatásukat választom, havonta egyszer, öt percig ingyen beszélhetek Patagóniával. Nincs patagón ismerősöm, de azonnal kész a válasz: sebaj, akkor Japánnal.
Bár oda csak négy perc ingyenes. Vagy a háromperces malájbónusz?! Netán az sem érdekel?! Igen, félő, hogy az egész ajánlatra ez lesz a válaszom. De hát miért vagyok ilyen makacs? – dörren rám a most már inkább fenyegető, mint mézédes hang. Így születtem – mondom neki és bontom a vonalat. Egyébként is csengetnek, ajtót kell nyitnom – vesztemre. A bejáratnál nagy szatyorral egy hölgyemény, valami edényféléket ajánl. És ráadásnak ki tudja, még mit – ingyen. Nem érdekel, mondom neki, és bosszankodva csukom be az ajtót, arra gondolva, hogy találhatott éppen énrám, amikor nem mi lakunk a kapuhoz legközelebbi lakásban.
Még hallom, ahogy szitkozódik az ajtó előtt, de újból cseng a telefon. Ezúttal valami egészségmegőrző termék bemutatójára invitáltak másodmagammal, szíves jelenlétemet pedig egy ingyenvacsorával fogják meghálálni. Köszönöm, nem érdekel, mondom ennek az ismeretlennek is, de még be sem fejezem, máris átvált pimaszra, és kijelenti, hogy ha annyira magányos vagyok, hogy még a potyakajára sincs kit magammal vinnem… Ezúttal én nem hagytam, hogy kitegye a pontot a mondandója végére: szégyen ide, szégyen oda – úri hölgyhöz nem éppen méltó helyre küldtem.
Zaklatnak tehát úton és útfélen, ajánlgatnak ezt meg azt, ilyen-olyan-amolyan ingyenességeket. S hogy miért nem élek a „kitűnő” lehetőségekkel?! Nem szándékozom bezzegezni, de ha körbepillantunk ismerőseink között, hányan és hányan vannak, akik a bankkölcsönök szuperajánlatait nyögik – ki tudja, még meddig –, akkor máris megvan a válasz. De tennék én is egy nyilvános ajánlatot: gyarló emberek lévén, a figyelmeztetést önmagában nem sokra tartjuk, a tiltás gyakran épp ellenkező hatást vált ki, ám ha mondjuk minden idők legvilágosabb alaptörvényét, a tízparancsolatot megtoldanánk egy tizenegyedikkel, annak talán volna foganatja. Az eltelt több ezer év tapasztalata már úgyis megkíván némi kis változtatást. Javaslatom: „Ne hagyd magad átverni!” S hogy mi a bónusz?! Semmi! Legföljebb kevesebb ember fog méregdrágán megfizetni a sok „ingyenes” kínálatért.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok