2009. október 18., 22:252009. október 18., 22:25
Ehelyett a három alakulat vezetõi jól megkavarták a politikai állóvizet, holott tudhatták volna, hogy közülük egyik sem képes sikeresebben halászni a zavarosban a jelenlegi elnöknél. Márpedig az újrázni készülő Băsescu nem is álmodhatott számára kedvezőbb helyzetről a mostaninál, amikor a választások előtt egy hónappal ő mozgathatja a szálakat, és szája íze szerint alakíthatja a belpolitikai fejleményeket. És megteheti, hiszen például a kormányfő kijelölésekor az alkotmány gyakorlatilag teljhatalmat biztosít számára olyan esetben, amikor egyik párt sem rendelkezik fele plusz egyszázalékos parlamenti többséggel. Fatális tévedését ma már belátja a Klaus Johannis jelölésének elutasításakor még alkotmánytiprást kiáltó ellenzék is, nem véletlen, hogy kezdeti felbuzdulásuk után már sem a PSD, sem a PNL, sem az RMDSZ jogász-politikusai nem fenyegetőznek azzal, hogy az alkotmánybíróságon követelnek elégtételt. A kegyelemdöfést azonban Băsescu akkor adta meg az ellenzék – és az általuk támogatott Johannis-kabinet – számára, amikor a hét végén „megidézte a mumust”: kormányfőjelöltjei kétszeri leszavazása esetén feloszlatja a parlamentet (mindezt újraválasztása esetén persze). Az államfő tisztában van azzal, hogy a parlamenti képviselők és szenátorok jelentős része úgy fél az előrehozott választásoktól, mint ördög a tömjénfüsttől, a tavalyi megmérettetésen alkalmazott kevert választási rendszer miatt ugyanis nagyon sok honatya a visszaosztás lutrija folytán jutott mandátumhoz. Ők bizonyosan nem támogatják az új választást, így a Croitoru-kabinet – egyáltalán nem borítékolható – bukása esetén egy újabb kormányállítási kísérlet már nagy sikerrel kecsegtet. De megtörténhet az is, hogy a törvényhozóknak már nem akaródzik ellátogatni a parlamentbe egy második próbálkozás erejéig, így az államfőválasztásokig minden marad a régiben. Utána aztán a győztes amúgy is mindent visz.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok