2009. február 18., 10:182009. február 18., 10:18
A Bihar megyei politikus zokon vette, hogy noha az általa ügyvezetett megyei szervezet felterjesztette szerény személyét az RMDSZ által alapított kitüntetésre, a központban lehúzták a listáról. A panaszra az országos ügyvezető elnök, Kelemen Hunor adott magyarázatot: valamennyi területi szervezetnek egy személyt kellett felterjeszteni, Biharból azonban két javaslat érkezett. Íme egyike azoknak a sarkalatos, magvas kérdéseknek, amelyet sikerült megvitatnia és tisztáznia az SZKT-nek a hét végi ülésén. Markó Béla kizárólag azokat a gondolatokat foglalta össze, amelyeket a korábbi egy-két hétben különböző alkalmakkor már elmondott. Kelemen Hunor közölte, nem szaporítja a szót a féléves beszámolójával; a képviselők a reggeli érkezéskor írásban kapták meg a szöveget. No persze, nem is lett volna népszerű, ha hosszú szövegelésbe kezd, a többség az előcsarnokban cigarettázással, baráti beszélgetésekkel volt elfoglalva, és már mindenki nagyon várta, hogy hazaindulhasson.
Ez lett az erdélyi magyarság döntéshozó szerveként elképzelt SZKT-ből 16 évvel a megalakulása után. Milyen más is volt a kilencvenes évek közepén egy SZKT-ülés. Aki ott volt, azt érezte, részese a jelenkori erdélyi magyar történelemnek: vélemények ütköztek, döntések kristályosodtak ki, táborok győzedelmeskedtek. A külső szemlélő is úgy érezhette, életképes az erdélyi magyar közösség, mert értelmes emberek értelmes vitákat folytatnak a közösség jövőjéről. És a mérkőzés nincs előre lejátszva; a szavazás bármilyen eredményt adhat. Az RMDSZ döntéshozó szerve immár több éve nem hozott egyetlen döntést sem. Beérte annyival, hogy rábólintott a nagyok döntéseire. Újabban már ellenvélemény sem hangzik el a pulpitustól. A testület egyetlen funkciója az maradt, hogy megőrizze a demokrácia látszatát, annak az illúzióját, hogy az RMDSZ alulról építkező szövetség. Szabó Ödön Ezüstfenyő-díjának a történetét egy elektronikus levélváltással tisztázni lehetett volna. Kár volt ezért kibérelni a marosvásárhelyi kultúrpalota nagytermét, kár volt kifizetni száz ember útiköltségét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok