2009. február 03., 10:172009. február 03., 10:17
Akkor sem tűnt furcsának, hogy Picike talán túl nagy becsben van anyám gyermektelen barátnőjénél, és most már pontosan tudom, hogy a kedvenctartás lejtőjén nincs megállás. A teraszunkra becsempészett kismacska néhány hónap alatt öntudatos cicahölggyé cseperedett, és időközben vagyonokat költöttünk rá, helyesebben orvosra, oltásra, tápra, konzervre, szagelszívós macskabudira és illatosított homokra. Szavam nem lehet, hiszen hálásan dorombol és dörgölődzik, sőt bónuszként csepp lányunkat is leszoktatta a pelenkáról. Hiszen mégsem illendő, hogy a vakarcs macskabudira jár, legkisebbik gazdája meg nem. Szóval oda akarok kilyukadni, hogy négylábú, esetleg szárnyas barátaink általában levesznek bennünket a lábunkról, következetességre, kitartásra nevelnek. Edzetten szőrös szív kell ahhoz, hogy valaki ágyban maradjon, amikor a kiadós vacsora után hajnalban az éhhalállal küzdő macskája siralmasan nyávog. Kedves rokonunk évtizedekig bizonyította házastársi állhatatosságát, becsülettel felnevelte két gyermekét, még azt is kivárta, míg azok jószántukból elköltöztek otthonról, majd mindezeket a próbákat kiállva teljesülhetett régi vágya, hazahozhatott egy kutyát a menhelyről. A meglátni és megszeretni elv a legnagyobb és a szó szerint süket ebhez rendelte társnak. A süket kutya sétáltatása embert próbáló feladat, mert az bizony se nem lát se nem hall, csak rohan árkon-bokron keresztül. Emberünk kiötölte, kihoz még egy kutyát a menhelyről, egy még nagyobbat, majd az jól elvezetgeti a süketet. Az első útjukon a második eb rángatta be fogyatékos társát és a közös gazdit a legmélyebb árokba. Azóta végtelen türelemmel külön-külön sétáltatja a két kutyát, és mindannyiuk életében béke van. Ezért nem értem én azt az árapataki juhászt, aki házának gerendájára akasztotta fel a két kutyáját. Azt a két kutyát, amelyikkel évekig együtt őrizte a juhokat. Azt mondják, tettét hirtelen felindulásból követte el, mert az ebek felfalták a juhait. Tanultam én is balladát, amiben embert öltek a juhokért, de arról tudtam, hogy népköltészet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok