2009. október 06., 10:322009. október 06., 10:32
A szövetség ugyanis könnyen a megvetett utolsó csatlós szerepében találhatta volna magát, amennyiben elvállalta volna az általa korábban sokat ostorozott Demokrata-Liberális Párt, azon keresztül pedig Traian Băsescu államfő támogatását. A döntés megértéséhez érdemes végiggondolni, mit nyert volna az RMDSZ, ha enged a PDL csábításának, és elfogadja a 2000 és 2004 között a PSD-vel egyszer már eljátszott „kint is vagyok, bent is vagyok” helyzetet.
A PDL máris megtette az első gesztusokat, hiszen a PSD kormányból való múlt heti távozását követően két leváltott szociáldemokrata alprefektus helyére is magyar tisztviselőt ültetett. Ennek fényében bizonyos, hogy ha a szövetség kimondja a boldogító igent, még jó néhány alprefektusi tisztség kinézett volna, emellett számos, a kormány alárendeltségébe tartozó megyei közintézmény vezetői posztját is megkapja. Egyértelmű ugyanakkor, hogy amit a vámon nyert volna, ugyanúgy elveszíti a réven.
Hiszen igaz, hogy egyes intézmények vezetésében részlegesen helyreállt volna az etnikai egyensúly, ugyanakkor az RMDSZ-nek vállalnia kellett volna annak az ódiumát, hogy azt a kormányt támogatja, amely képtelen megbirkózni a válsággal, és amely mögött az a Traian Băsescu áll, aki immár leplezetlenül akarja maga alá gyűrni a legfőbb állami szerveket: a kormányt már zsebre vágta, a legfőbb ügyész is mellette áll, és az egykamarás parlament bevezetésének ötletével a törvényhozás bedarálására irányuló manővert is elindította.
Arról nem is beszélve, mennyire álságosak azok az érvek, amelyek szerint az RMDSZ-nek a közös néppárti tagság miatt kellene támogatnia a PDL-t, hiszen a PDL már az EP-ben is többször keresztbe tett a magyaroknak: először Tőkés László frakciótagságának, majd a kisebbségi magyar frakció ötletének megtorpedózásával. Az indítvány következményei persze bizonytalanok, hisz ha bukik is a kormány, Băsescu kétszer is jelölhet új kormányfőt, aki vélhetően ismét PDL-s lenne. Most azonban az a fontos, hogy az RMDSZ nemtelen, kétes értékű alkuk helyett felelős ellenzékként mindent megtegyen a felelőtlen kormány eltávolításáért.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok