Makkay József
2024. január 31., 13:472024. január 31., 13:47
2024. január 31., 17:402024. január 31., 17:40
Európai uniós rendszerhibáról beszélhetünk, amely kivétel nélkül minden uniós tagország gazdatársadalmát sújtja, de sokan még nincsenek tisztában azzal, hogy mekkora a baj. Az viszont jelzésértékű, hogy az Atlanti-óceántól a Fekete-tengerig mindenhol megmozdultak a gazdák.
Amikor Németországban megbénították a nagyvárosok életét az országutakon és autópályákon tüntető gazdák, Európa rácsodálkozott a csendes és kimért németek követeléseire. Sokan úgy gondolták, hogy az elkeseredett mezőgazdasági termelők kitartása csak Olaf Scholz kormányának megszorító intézkedéseivel hozható összefüggésbe, amivel a németes szigorral felügyelt költségvetési hiányt próbálja egyenesbe hozni a baloldali kormánykoalíció.
Hamar kiderült azonban, hogy jóval többről van szó. Valójában európai uniós rendszerhibáról beszélhetünk, amely kivétel nélkül minden uniós tagország gazdatársadalmát sújtja, de sokan még nincsenek tisztában azzal, hogy mekkora a baj. Mellesleg a német kabinet úgy próbálja szőnyeg alá söpörni a gazdák kitartó tiltakozását, hogy a kormányhoz közel álló civilszervezetek ellentüntetéseket szerveznek a német szélsőségesek előretörése okán. Úgy gondolják, hogy a közvélemény-kutatásokban immár legerősebb német ellenzéki párt, a jobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) lenácizásával két legyet ütnek egy csapásra, ráaggatva a gazdákra is a szélsőséges jelzőt.
akik most döbbenten szembesülnek azzal, hogy a gazdák évtizedek óta nem látott tiltakozó akcióba kezdtek az Atlanti-óceántól a Fekete-tengerig.
Miközben az uniós tagországok kormányai úgy tesznek, mintha kisebb juttatásokkal rendezni lehetne az agrárium előtt tornyosuló gondokat, nem vesznek arról tudomást, hogy saját maguk járultak hozzá a súlyos helyzet kialakulásához, amikor bólogató Jánosként elfogadták az uniós bürokraták döntéseit.
,,Fejétől bűzlik a hal”, és a fej Brüsszelben székel az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a tagországok kormányainak képviseletében működő Európai Tanács képében. Ezeken a fórumokon születtek azok a döntések, amelyek napjainkra ellehetetlenítették az európai tagországok mezőgazdasági termelőit.
Brüsszelben úgy gondolták, hogy a csomagban ,,kínált” környezetvédelmi szigorítások kiegészíthetők az Ukrajnának, a Moldovai Köztársaságnak és egyéb unión kívüli államoknak nyújtott vámmentességgel, a keletkezett károkat pedig lerendezik aprópénzzel. Már az elején kiderült, hogy ez nem működik.
Az sem járt sikerrel, amikor Brüsszelben tavaly ősszel több száz kelet-európai gazda tiltakozott, azt követelve az uniós mezőgazdasági biztostól, hogy találjon sürgős megoldást az illojális konkurenciát jelentő ukrán gabona beáramlására, ami padlóra küldi a kelet-európai gabonatermesztő országok farmjait. Emlékszem, egy francia EP-képviselő akkor azt nyilatkozta, hogy jellegzetesen kelet-európai gondokról van szó, amikre helyben kell megoldást találni.
Mit ad Isten, pár hónapra rá Nyugat-Európa gazdatársadalma is ráeszmélt, hogy nem csak a keletiekkel, hanem egész Európával gond van. Az, amit jó másfél esztendeje a kelet-európaiak mondogatnak, miszerint a vámmentesen érkező ukrajnai gabona, méz, csirkehús, tojás és egyéb termékek jóvátehetetlenül tönkreteszik az uniós piacot, és gazdák tömegei hagynak fel a gazdálkodással, most mindenhol egyformán érződik.
Ugyanakkor nem a háborús körülményektől megviselt ukrán gazda a hibás ezért, mert ő tehet róla legkevésbé. Valójában
ilyen szinten folyik tehát az európai gazdatársadalom ellen kirobbantott háború. A bajra feleszmélő európai gazdáknak már nincs hova hátrálniuk, mert a piacot elárasztó olcsó, unión kívüli áruk miatt termékeikre egyszerűen nem lesz szükség.
Az uniós tagországok kormányai külön-külön nem tudnak megoldást ajánlani a kialakult helyzetre. Európa mezőgazdaságának megmentése csak összefogással lehetséges. Kérdés, hogy idejében megszületik-e ez a felismerés.
Rostás Szabolcs
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter erdélyi körútja során eléggé élesen kirajzolódott, miként is viszonyul egymáshoz a romániai magyar közösség és az anyaország új kormánya.
Kiss Judit
Állva utaznak a kolozsvári buszon. Kora délelőtti forgalom. Ülőhelyek akadnának, de a két srác áll.
Makkay József
Szinte mindegy, kit kérdez az ember arról, hogyan boldogul a munkahelyén, mert mindenhonnan ugyanazt a választ kapja: kevesebb a forgalom, kevesebb a szerződés, kevesebb az ügyfél, és akik még megmaradtak, azok is jóval kevesebbet vásárolnak.
Balogh Levente
Ha valaki úgy érezné, hogy Donald Trump amerikai elnök éppen a moszkvai gyors elé lökte Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt és európai szövetségeseit, az azért lehet, mert a jelek szerint tényleg ez történt.
Balogh Levente
Reméljük, nem jutunk oda, hogy bár elvileg könnyebb, észszerűbb és az ország számára kevésbé megrázó kormányt alakítani, mint előre hozott választásokat tartani vagy az államfőt felfüggeszteni, mégis utóbbiak valamelyike valósul meg hamarabb.
Rostás Szabolcs
A magyarországi kormányváltás egyik „járulékos áldozatává” vált Erdélyben az MCC tevékenysége, amit az anyaországi alapítvány megszüntetésével takaréklángra csavartak. Sajnos a sorozatos politikai döntéseknek elsősorban gyerekek isszák a levét.
Balogh Levente
Ezért tényleg megérte: a romániai pártok ismét bebizonyították, hogy képtelenek kompromisszumra jutni egymással, így továbbra sincs működőképes kormánya az országnak – de legalább tovább nőtt az AUR kormánytényezővé válásának lehetősége.
szóljon hozzá!