VEZÉRCIKK – Az európaiak sehol a világon nem érezhetik magukat biztonságban az utcákon, ha továbbra is úgy viselkednek, mint eddig – fenyegette meg az öreg kontinenst a teljhatalmát népszavazás révén bebiztosítani akaró, szép lassan diktatúrát kiépítő török elnök, Recep Tayyip Erdogan.
2017. március 23., 23:472017. március 23., 23:47
Akinek szavai csupán néhány óra múlva hátborzongató megerősítést kaptak. Ráadásul nem is a világ valamely eldugott pontján, hanem a nyugati civilizáció egyik szimbólumának közelében, a brit parlament mellett, ahol egy iszlamista terrorista autóval hajtott az emberek közé, majd mielőtt agyonlőtték, leszúrt egy rendőrt.
Bár Erdogan amiatt fenyegette meg és nevezte fasisztának az európaiakat, mert több nyugat-európai ország is megtagadta, hogy török politikusok a törökországi népszavazás előtti kampányrendezvényeken vegyenek részt a területükön, és nem iszlamista retorikával támadta őket, hanem a demokrácia tiszteletben tartását követelte, kijelentései mégis súlyosak. Hiszen Ankarának hatalmában áll valóban még a jelenleginél is nagyobb káoszt okozni Európában, amennyiben felmondja az Angela Merkellel kötött megállapodást, és nem fogja vissza a Közel-Keletről az öreg kontinens felé tartó áradatot, amely egyesek szerint menekültekből, mások szerint potenciális terroristákat is a soraik között tudó gazdasági migránsokból áll.
Márpedig ez katasztrofális következményekkel járna, hiszen az EU még a jelenlegi áradatot sem tudja egységesen és határozottan, egyértelmű koncepció alapján kezelni. Több tíz- vagy százezer új bevándorló pedig vélhetően teljes összeomlást okozna, hiszen ekkora tömegből még nehezebb lenne kiszűrni a potenciális iszlamista merénylőket, a magát Iszlám Államnak nevező terrorszervezet beépített embereit.
Persze amellett, hogy kiderült, az elmúlt időszakban elkövetett nyugat-európai merényletek végrehajtásában friss „menekültek” is részt vettek, az elkövetők jó része sokadik generációs, már Európában született merénylő volt. Aki vagy a kilátástalan szociális helyzet nyomán, vagy más okokból fordított hátat az európai életformának, és csatlakozott a legbrutálisabb és legprimitívebb középkori eszméket hirdető fanatikus iszlamistákhoz.
Ezzel a helyzettel pedig elsősorban a több millió közel-keleti, illetve afrikai származású, muzulmán vallású polgárnak otthont adó francia, brit, belga és német kormánynak kell megbirkóznia. Ami a jelek szerint néha nagyon nem sikerül, bár a híradások szerint a terrorelhárító szerveknek tucatnyi merényletet sikerült megelőzniük az elmúlt időszakban. Csakhogy a helyzet egyre rosszabb – a brüsszeli polgármester épp a napokban panaszkodott arra, hogy a belga főváros összes mecsete a szélsőséges szalafista irányzat követőinek kezén van, ezért azt követelte, hogy ennek a helyzetnek vessenek véget, és az imaházak kerüljenek a kormány ellenőrzése alá.
Ha nem is ilyen súlyos, de valószínűleg hasonló a helyzet a többi, jelentős muszlim közösségnek otthont adó európai nagyvárosban is. Persze az európai civilizáció és kultúra egyik alapköve ma éppen az, hogy mindenki szabadon megválaszthatja, milyen formában gyakorolja a hitét – már ha egyáltalán akarja. Azonban az nem férhet bele a parttalan toleranciába, hogy a hatóságok eltűrjék, hogy a párhuzamos társadalmakat kialakító bevándorolt közösségek semmibe vegyék az adott ország törvényeit, az pedig pláne nem, hogy szélsőséges eszméket hirdetve a befogadók ellen uszítsanak. Az európai kultúra elpusztítását célul kitűző fanatikusok elleni harc persze nem könnyű, hiszen nem hagyományos hadseregként, nem hagyományos fegyverekkel támadnak – a londoni immár a sokadik olyan merénylet az elmúlt egy évben, amely során az elkövető gépkocsival rontott a tömegbe.
Mégis, amennyiben értéknek tekintik a nyugati, az európai kultúrát – és mi annak tekintjük –, akkor minden lehetséges eszközzel meg kell védeni. Bár a teljes integráció lehetetlen, a bevándorlókat – első és sokadik generációsokat egyaránt – meg kell próbálni a lehető legnagyobb mértékben „asszimilálni”, és fel kell számolni az összes olyan potenciális fészket, ahol felütheti a fejét a terrorizmus. Emellett a tömeges bevándorlásnak is meg kell próbálni elejét venni, és az Európába érkezőket is alaposan át kell világítani, hogy kiszűrhetőek legyenek a potenciális veszélyforrások.
Természetesen mindez nem könnyű, szinte lehetetlen feladat. De mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az európai városokban ne legyen szokványos, a mindennapok része az iszlamista terrorizmus. Hogy Erdogan jóslata ne válhasson valóra. Hogy a kontinens ne váljon a permanens dzsihád hadszínterévé.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok