JEGYZET – Ha esik, ha fúj, május elsején hivatalosan is megnyílnak a szabadtéri programok. A megrögzött természetbarátok korábban is ki-kilátogatnak egy kicsit sütögetni, sörözgetni, hisz így az igazi, nem otthon sürgölődni a konyhában.
2016. május 04., 19:562016. május 04., 19:56
Meg aztán gondolni kell azokra is, akiknek a természet hivatalos megnyitása önkéntes szemétszedéssel kezdődik: hagyni kell nekik szednivalót, ne menjen el a kedvük: az idén is harsogtak a különböző médiumokban a hírek, hogy hol, hányan, milyen eszméletlen mennyiségű szemetet szedtek össze.
Dicséretes az önkéntes szemétgyűjtés, én viszont vállalom az ünneprontó ódiumát. Néhány évtized óta ugyanis minden rendű és rangú ünnep egyet jelent az evés-ivással, bendőmegtöltéssel. Legyen az ájtatos vallási megemlékezés, a nemzeti öntudat magasztos dicsőítése, vagy egyszerűen csak családi ilyen-olyan banzáj – a kiruccanás nem maradhat el. Szemfülesek le is csapnak rám és felhányják művészettörténeti műveletlenségemet, hisz a mai napig legkeresettebb francia impresszionisták nem a plein airt kedvelték?! Nem örökítették meg a vidám társaságokat a folyóparton vagy erdőszélen?! Na és a mi Szinyei Merse Pálunk?!
Hallom is, ahogy mondják: mi baja ennek a bunkónak a természetbe járással? Semmi. És nyilvánosan megkövetek minden bokor alján kolbászt sütögetőt, ha csak egyetlen olyan festményt említ, amelyen a tavasznak örülő, majálisozó társaság nyomában szeméthegyek maradnak. Jó, ne legyen szemétből emelt Himalája, de bár egy kis dombocskát találjon valaki a festmények sarkába elrejtve. Ugye, hogy nem sikerül! Mert a természetjárás régi jó szokás, a hanyagul szétszórt szemét viszont csak a pöffeszkedő bunkók korára jellemző. Majd összeszedik – mondják, ha netán valamelyik családtagjuk már kicsit jobb érzésű és szóvá teszi a „nagyvonalúságot”.
Nem a kis- és nagykamaszoknak, egyetemista fiataloknak vagy az önkéntesség (ingyenmunka) fennköltségét dicsérő felnőttnek, hanem a szemetelőnek kellene összeszednie a maga után hagyott piszkot, a tetemes büntetés lepengetése után. Az önkéntességért rajongók pedig épp ezt vállalhatnák: lencsevégre kapják őket, az illetékesek pedig behajtják a büntetést. Ezzel egy kis bevételhez juthatna a helyhatóság addig, amíg nem szűnik meg ez a javában virágzó szemetelés.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!