JEGYZET – Az utolsó métereket futják azok, akik hétvégéig le akarják adni a helyhatósági jelölésüket.
2016. április 19., 19:372016. április 19., 19:37
A versenyben nagy a nyomulás, s bár még hivatalosan nem dördült el a kampánynyitó pisztoly, de máris könyökkel, térddel igyekeznek kiszorítani egymást, ami pedig az útszéli ékesszólást illeti, azzal sincs semmi baj. Annál inkább van viszont az évek során felgyűlt óriási mennyiségű vajjal, ami ebben a hirtelen jött melegben bő áradással patakzik végig az arcukon, és mocskol be mindenüket. Az érzékenyebb, hiúbb, illemtudóbb – vagy mindegy, hogyan is nevezzük őket, de valóban vannak olyanok – ha kevesen is –, akik félreállnak, és inkább megtisztogatják magukat a közszemlére került szennytől.
Csak sajnos az ilyen nagyon kevés, annál több az ellenkező „jellem”, aki épp ennek a teljes hiányától szenvedve úgy mutatkozik az emberek előtt, mint aki abban a pillanatban pottyant le az égből, a legmakulátlanabb angyalok seregéből kiválva. Épp csak leszórja magáról a kozmikus csillagport, és máris ágálni kezd becsületről, emberbarátságról, gerincességről, megcsillantja a közelebbi vagy távolabbi jövőben elérkező tejjel-mézzel folyó bőséget. Egyszóval úgy tesz az ilyen, mintha nem szerepelt volna már hosszú évek óta a kisebb vagy nagyobb közösségek élén, holott szerepelt bizony a sok őkelme, nem is akárhogyan: le, a javából. De a spongyahasználatban mindig is jók voltak.
A legszomorúbb pedig, hogy nagyon sok ember bólogat nekik. Vagy feledékenységből, vagy szolgalelkűségből, gondolván, hátha győzni fog a voksoláson, aztán egy fő-fő emberrel csak nem rossz jóban lenni. A gunyorosabbak máris kitaláltak egy szólásfélét erre a mostani bilinccsel-rácscsal díszített kampányra, miszerint az lesz csak jelölt, aki még szabadlábon van. Ha valaki nagyon ügyes, nagyon jó összeköttetései vannak, akár bentről is el tudja intézni a sorsát, de szabadlábon mégiscsak könynyebb a versenyfutás, mintha folyton beleütközne a cellafalba. Az utolsó métereket már igazán ki lehet bírni, hacsak le nem csapnak a lángpallosú „megvesztegethetetlenek”.
De talán már lanyhul az ő buzgalmuk is, vagy várják a hivatalos egymást pocskondiázás kezdetét. Jó mulatság lesz, mert még most is igaz Hofi Géza mondása, hogy a politika olyan, mint az ablakpucolás: a mocsok mindig a másik oldalon van.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!