VEZÉRCIKK – Két orvos sem jut ezer romániai lakosra – közölte a napokban az egészségügyi tárca az egyáltalán nem szívderítő valóságot. Azon pedig, hogy miért van ez így, nem kell sokat törnünk a fejünket.
2014. május 11., 20:082014. május 11., 20:08
Nem arról van szó ugyanis, hogy nem lenne vonzó az orvosi egyetem, sőt, azonban például a Marosvásárhelyen végzettek csaknem negyven százaléka hagyta el az országot alig hat hónappal a diplomaszerzés után.
Országos összesítésben csak az ország 2007-es uniós csatlakozása után 15 ezer orvos választotta a hazai kórházak helyett Nyugat-Európát, újabban pedig az arab országok még kecsegtetőbb ajánlatokkal szippantják el gyógyítóinkat. Akiket nem lehet elítélni, hiszen az itthon 300 euró körüli fizetésből konkrétan nem lehet megélni, ráadásul nem is olyan könnyű bekerülni kezdőként a kórházakba.
A román egészségügy a mindent átitató korrupció miatt is bekerült ugyanakkor a napokban a híradásokba. Mint kiderült, furcsa fordulatot vettek a dolgok, s most már nem az van, hogy az orvosok a kórházból küldik át betegeiket a jobban felszerelt, ám fizetős magánrendelőikbe, hanem az amúgy is létminimumom tengődő állami egészségügyi intézményben dolgoznak saját zsebre. Például hamis papírokkal sztárorrokat plasztikáznak az égési sérültek kárára.
Lassan két és fél évtized telt el a rendszerváltás óta. Annyi egészségügyi miniszterünk volt, mint a rosta lika, s valamennyi kidolgozta saját reformocskáját, hogy azt majd utódja laza csuklómozdulattal seperje le az asztalról. Az országra jellemző állandó kampányidőszak közepette azonban még egyikük sem merte kimondani, hogy a jelenlegi rendszer egyszerűen fenntarthatatlan. Egészségbiztosítási hozzájárulásunk egy feneketlen zsákban landol, ám még egy vérvizsgálatért is – hogy a fogorvosi vizitről ne is beszéljünk – fizetnünk kell.
Ilyen körülmények között pedig nem lenne tisztább, ha törvényesítenék a mostani állapotokat, s tényleg csak az alapellátás lenne ingyenes? Aki pedig többet akar, hozzájárulása egy részét – ha lehetősége van, még nagyobb összeget – magánbiztosítóhoz irányíthatná át, hogy amikor nagy a baj, ne kelljen kölcsönhöz folyamodnia.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!