JEGYZET – Volt annak idején egy „kultikus” vers, amit általános iskolásként sok pionírtevékenység nyitányaként eldaráltam, a gépies szajkózást pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a sok alkalom ellenére is csak a két kezdő sor emléke: „A párt tett azzá, ami vagy: / világos szem, meg tiszta agy”.
2017. január 17., 22:342017. január 17., 22:34
Mostanában bukkant elő ez a „költői” megállapítás, amikor a körülöttünk lévő világ sajnos nagyon kezd hasonlítani azokra az örökre letűntnek hitt időkre, amikor termetesebb élő papagáj nem lévén az iskola természetrajzi szertárában, én vállaltam a pionírgyűléseken az említett vers „drámai interpretációját”.
Akkor is a párttagok élveztek abszolút előnyt a pártonkívüliekkel szemben, akik örülhettek, ha csak minden helyzetben a sor végére küldték őket, és nem nyilvánították ország-világ előtt a nép ellenségévé. Mert ilyenek is voltak: kényszermunkára vitték őket, ahonnan jó esetben évek múltán hazakerültek, de hallottunk olyanokról is, akiknek végleg nyoma veszett. Hát itt éppen még nem tartunk, mert azért papíron nem a régi idők egyetlen pártja szerepel, hanem van belőlük több is, de túl hangosan nem akarom emlegetni a pártonkívüliség megbüntetését, nehogy már újfent észbe kapjanak, hogy így is lehet.
Egyebekben viszont a különbség szinte elhanyagolható: elég csak a nemrég lezajlott kormányalakítást, illetve a parlamentben azóta is zajló gátlástalan úrhatnámságot figyelemmel követni. A magát mindentudónak és mindenhatónak képzelő szocdem pártelnöknek nem volt elég félreérthetetlenné tennie: mindegy, hogy hívják a miniszterelnököt, úgyis csak neki az egyik bábja, és világos a háttérbeli zsinóron rángatása. Ezt tette a miniszterek „kinevezésével” is, különösen a hóbuckákon máris nevetségesen botladozó belügyminiszter naccságával, aki ugyan prefektus volt a pártelnök szűkebb pátriájában, de láthatólag meglepődött a téli hónapokban akcióba lépő hófelhők láttán.
A következő nevetségessé tett báb a jobb napokat is megért, jelenleg a nép prókátorává felfelé buktatott, húsz évvel ezelőtti miniszterelnök lett, aki számára a lehető legtermészetesebb, hogy közjogi „méltóságok” büntetett, illetve büntetendő és büntethető alakok legyenek. Csak reménykedni merek, hogy legközelebb nem teszi egyenesen követelőzővé az ilyenek előléptetését. És végül az új amerikai elnök beiktatásán való „fellépés”, a protokoll alanyi, helyesebben pártelnöki jogon való felrúgása. Csakhogy az új elnök sem liliomos lovag, úgyhogy ki tudja, mi sül ki majd a nagy szembesülésükből?!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
szóljon hozzá!