VEZÉRCIKK – Lökjön ide egy deci gyümölcspárlatot, de szilva legyen, oroszhegyi! – örüljünk, hogy nem így kell a székelyföldi falusi kiskocsmákban kérni egy kupica oroszhegyi szilvapálinkát, bár ahogy a magyarországi szeszipari lobbi tavalyi nyilatkozatait elnézzük, lehet, hogy most épp ötletet adtunk arra, hogy ne csak írásban, hanem szóban is betiltsák a PÁLINKA szót, és kikössék, hogy Erdélyben a vasárnapi családi ebéden is csak pălincát szabad inni a húsleves előtt.
2016. július 18., 09:472016. július 18., 09:47
Hogy mi jár a fejükben, amikor perrel fenyegetik meg azokat a határon túli magyar pálinkafőzőket, akik pálinkalovagrendbe tömörülnek, inkább nem is szeretnénk tudni. Mint ahogy azt sem, hogy mi jár a fejükben, amikor arra hivatkoznak, hogy „a pálinka nem Trianon-termék, hanem uniós eredetvédettséget élvező, Magyarországon, magyar gyümölcsökből készülő áru\". (És itt most mellékes az az egyébként nem elhanyagolható aspektus, hogy az oltalom a mai Magyarország területe mellett négy osztrák tartományra is kiterjed.)
Ez a kijelentés azt juttatja eszünkbe, amit oly sokszor hallottunk, hogy ha román kenyeret eszünk, beszéljünk románul. Vagy az átkosban bevett szabályt, hogy nyomtatásban a földrajzi neveket csak románul lehetett használni. (A fiatalabbak kedvéért valahogy így nézett ki egy mondat: Oradea a Crișul Repede partján fekszik.)
Hát valahogy így vagyunk ma a pálinkával. Lehet rajta székely zászló, népviseletbe öltözött legény és leány, attól az még pălincă marad. És mi a magyarázat? Az, hogy hiába jelentik számunkra ugyanazt, mint az uniós szabály is mondja, a két szó legalább két betűben eltér egymástól, így különböző terméket jelöl. Ezzel inkább nem is szállnánk vitába, biztos ugyanazok találták ki, akik az uborka görbületét méricskélik, vagy ki akarták tiltani a szódabikarbónát a miccsből.
De hogy Magyarországon sem fogják fel, hogy alapvető nyelvi jogainkat tiporják sárba – amikért egyébként nap mint nap megküzdünk a román hatóságokkal –, már több a soknál. Hisz itt most nem az a helyzet, hogy a brüsszeli eurokratáknak kellene elmagyarázni, hogy a két szó ugyanaz, hanem a magyar hatóságoknak kellene kérvényezniük az oltalom kiterjesztését a határon túli magyar vidékekre. Például Erdélyre, ahol a legtöbb román is úgy főzi a pálinkát (igen, a pálinkát), mint a győri vagy a békési.
A szeszipari lobbinak pedig ezt – tetszik, nem tetszik – le kellene nyelnie, s a vélt konkurencia címkéjének a cenzúrázása helyett a saját kis főzdéjével kellene foglalkoznia. Mert nem lehet teljes a magyar pálinkapaletta a szilágysági, az oroszhegyi vagy a futásfalvi szilvapálinka nélkül. Nem nedü, nem gyümölcspárlat, hanem PÁLINKA.
Mi többek között ezeket ajánlanánk koccintásra a feleknek az erdélyiek által oly régóta szorgalmazott egyeztetésen is. Mert reméljük, hogy lesz, mire koccintani.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!