JEGYZET – Egyre nagyobb élvezettel figyelem, mennyire ég a munka azoknak a kezében, akiknek a feladata az autóbusz- és villamosmegállókat, illetve a közutak, sínek közötti keskeny sávot tisztán tartani.
2016. augusztus 15., 19:452016. augusztus 15., 19:45
Előrebocsátom, hogy csak nagyváradi viszonylatban tudok beszélni, lehet, máshol kevésbé szorgalmasak, vagy netán sokkal inkább azok. Egyszóval nálunk három ember foglalatoskodik a sepregetéssel, mégpedig az alábbi ütemterv szerint: az első nekilát a körülbelül tíz méter szélességű rész egyik oldalán sepregetni, igyekszik minél nagyobb port kavarni, különösen ha álldogál néhány ember a megállóban. Szépen, tempósan dolgozik, nem siet el semmit, majd középtájon, a várakozókkal egy vonalban „leparkírozza\" az összegyűjtött szemetet, és villámgyorsan eltűnik.
A másik oldalon ekkor bukkan elő a második sepregető, és az elsőhöz hasonlóan tesz eleget munkaköri leírásának, csakhogy neki igazodnia is kell az első kupachoz. Igazodik, odahúzza a port és a cigarettacsikkeket, majd ő is elillan. Valószínűleg a drámai hatás fokozása végett eltelik néhány másodperc, mire felbukkan a harmadik, akinek viszont a seprű mellett egy hosszú nyelű lapátféle is van a kezében.
Ezúttal a forgatókönyv enged némi szabadságot a szereplőknek, mivel láttam olyat, aki egyetlen mozdulattal a lapátra emelte a szemetet, de volt olyan is, aki előbb még formázgatta egy kicsit a por- és hamukupacot. A végkifejlet is változó, mivel van olyan megálló, ahol létezik szabályos szemétkosár (helyesebben műanyag szemétláda), ha igen, ebbe öntik a nyeles lapát tartalmát, ahol viszont nincs, ott vagy belép egy negyedik szereplő, szemeteszsákkal a kezében, vagy a három közül az egyik előhúzza a szóban forgó zsákot a rejtekhelyéről. A lényeg, hogy amikor már nincs szemét, akkor átmennek a túloldalra.
Persze ha az ember többet közlekedik, érdekesnél érdekesebb jelenetek tanúja lehet. A minap például a villamosmegállóban arra lettem figyelmes, hogy az akciót lezáró harmadik szereplő felfedezett egy csikket a villamossínek között, megpróbálta seprűjével kikotorni, de a távolból már csengetett az érkező jármű, ezért halált megvető bátorsággal benyúlt, és kézzel kiemelve a csikket a társai által összehordott kupacra dobta, majd beemelte a lapátba. Jóleső érzés fogott el: milyen jó ilyen pontos, alapos munkát látni, érezni a munka hevét. Kár, hogy ezeknek a szorgalmas embereknek nem jut valamilyen értelmesebb, hasznot hajtó munka. Talán azt is ugyanígy elvégezhetnék.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!