VEZÉRCIKK – „Kalapáccsal verik le a műemlék épületek homlokzatát, 16. századi köveket törnek szét a Főtéren, több száz éves fákat vágnak ki a Petőfi utcában, hogy szállodát építsenek a helyére. A Fellegvár egy hajléktalanszálló, az utcákat előbb leaszfaltozzák, aztán feltörik csatornázás miatt. Nem tudjuk, mi történik az állványok mögött, a New York szállónál. Omlanak ránk a belvárosi erkélyek, a Szamos még mindig koszos, kevés a sétálóutca. A városba érkezőket csak Cluj-Napoca felirat fogadja….” – sorolták előadásuk végén az Örökségünk Őrei mozgalom és vetélkedő kolozsvári döntőjén az egyik csapat tagjai, a János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjai, akik a kincses városbeli Tűzoltótornyot fogadták örökbe.
2017. március 28., 23:432017. március 28., 23:43
Rendkívül kreatív, sziporkázó ötleteket felvonultató előadásukban nemcsak az adott műemlék és áttételesen a város több évszázados múltját elevenítették fel szellemesen, de az épített örökséggel kapcsolatos, jelenleg is fennálló gondokra, a közvéleményt régóta foglalkoztató akut problémákra világítottak rá.
Az, hogy a diákok továbbgondolják a versenyen kijelölt feladatokat, a várost érintő problémák élénken foglalkoztatják őket, sőt a jövőbeni megoldásokat is felvillantják, nemcsak figyelemre méltó, de mintaszerű. És az sem mellékes, hogy a gyerekek a kívülállók számára is világosan érzékelhető lelkesedéssel, izgalommal kapcsolódnak be a valóban megmentésre és védelemre szoruló, vagy akár a jobb állapotban lévő műemlékek népszerűsítésébe, az iskolai feladatokhoz képest alternatív, a képzelőerejüket, kreativitásukat megmozgató tevékenységekbe.
Ez pedig messze túlmutat a verseny keretein. Persze díjakat is kapnak, táborokban, kirándulásokon, fesztiválokon vehetnek majd részt, de az, ahogyan maga a műemlékvédő szerepkör lelkesíti őket, ennél többet jelent. Az RMDSZ indította kezdeményezés valóban sikeressé vált, és ami szintén figyelemre méltó, hogy ily módon az épített örökség nemcsak a felnőtt szakmabeliek, profi műemlékvédők, építészek vagy művészettörténészek számára lehet fontos, hanem a fiatal generáció számára is. Hiszen nyolc megye 1500 diákja és pedagógusaik, húsz erdélyi magyar iskola kapcsolódott be a mozgalomba, a középiskolások többtucatnyi műemléket fogadtak örökbe, ismertek meg, és népszerűsítettek.
Ha ezeknek a tizenéveseknek legalább egy része a továbbiakban is hasonlóképpen viszonyul a kulturális értékek védelméhez és megőrzéséhez, ha az adott problémák mentén kreatívan, körültekintően keresnek megoldásokat, akkor talán egyelőre még nem kell vizionálnunk az erdélyi épített örökség pusztulását. És hátha sikerül majd elérniük azt, hogy élhetőbb legyen a környezetük, ne vágják ki a fákat, tiszta legyen a Szamos, ne omoljanak le a belvárosi erkélyek, és hogy ne csak Cluj-Napoca felirat fogadja a városba érkezőket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok