A liberális ikon Cioloș a gonosz Magyarország ellen

Cioloș, aki amúgy a Bukarestben az RMDSZ-szel koalícióban kormányzó USR–PLUS társelnöke, nevezett frakció vezetőjeként – persze a tagpártok, köztük a magyarországi Momentum támogatásával – még múlt héten levélben fordult Ursula von der Leyenhez, az Európai Bizottság (EB) elnökéhez, amelyben azt kérte, hogy amíg néhány, a frakciója által támasztott feltételt nem teljesít a magyar kormány, addig az EB ne hagyja jóvá a koronavírus okozta gazdasági válságból való kilábalást célzó, hétmilliárd euró uniós támogatásból megvalósítani szándékozott újjáépítési tervet.

A héten pedig diadalittasan kürtölte világgá, hogy az EB megfogadta a sajátja mellett az EP egyéb, szélsőbalos frakciói által is szorgalmazott javaslatot – igaz, a brüsszeli testület egyik tagja ezt azonnal megcáfolta. Cioloș a „haladó” körök által meghonosított bükkfanyelvet használva a „rendszerszintű” magyarországi korrupcióra hivatkozva kérte a Magyarország, a magyar polgárok számára ártalmas döntés meghozatalát. Ami, valljuk be, épp egy román politikus részéről meglehetősen vad indok, lévén hogy Romániában akár államformává is nyilváníthatnák a korrupciót.

Azonban nyugodjon meg mindenki: a korrupciós vádak csupán ürügynek számítanak. Cioloș valójában egy politikai, ideológiai alapú hadjáratba állt bele, amelynek egyetlen célja van: kívülről beavatkozva minél jobban meggyengíteni a konzervatív, az EP pártjainak jelentős része és az EB által képviselt, sokszor szélsőségesen liberális ideológiákkal szembeszegülő magyar kormányt, hogy a jövő évben esedékes parlamenti választások előtt így próbáljon segítséget nyújtani a szélsőliberális Momentumtól a Gyurcsány-féle, a határon túli magyarok ellen folyamatosan uszító DK-n át a most éppen nem annyira szélsőjobbnak tartott Jobbikig tartó ellenzéki összefogásnak.

A cél világos: ha bármilyen ürüggyel sikerül elérni, hogy Magyarország ne, vagy csak késve, illetve az eredetileg lefektetett szabályok között nem szereplő, utólag kitalált feltételek mellett kapja meg a neki járó uniós pénzeket, az reményeik szerint jelentős presztízsveszteséget okozna az Orbán-kormánynak. A korrupció meghatározása egyébként ebben a felállásban nagyon egyszerű: ha egy országban nem baloldali vagy a mai értelemben vett liberális, esetleg a balliberálisok ideológiai és retorikai kottájából játszó, csak nevében jobboldali kormány van hatalmon, akkor ott rendszerszintű korrupció és a sajtószabadságot eltipró diktatúra van. Ha viszont baráti-elvtársi pártok kormányoznak, amelyek kritikátlanul elfogadnak minden eszementséget, amit rájuk akarnak kényszeríteni, akkor tombol a progresszív Kánaán.

Egyébként Cioloș részéről igazán figyelemre méltó az az igyekezet, amellyel a Magyarország elleni kampányt vezeti. Akár még el is hihetjük, hogy mélységes liberális meggyőződés hajtja, illetve az, hogy korábbi mezőgazdasági EU-biztosként ideológiai szempontból a brüsszeli eurokrácia hűséges katonájává vált.

Pályafutásának korai szakaszát tekintve azonban akár neofita buzgalomra is gyanakodhatunk, fiatal egyetemista korában ugyanis még meglehetősen távol állt a liberális eszméktől: a szélsőséges, magyargyűlölő Vatra Românească ifjúsági szervezetének egyik vezetője volt, és bár tagadja, egyes dokumentumok tanúsága szerint az ugyancsak magyargyűlölő Román Nemzeti Egységpárt (PUNR) ifjúsági szervezetében is vezető tisztséget töltött be. Akár vezetője volt a Funarjugendnek, akár nem, mindezek alapján nehéz elhessegetni azt a gondolatot, hogy – mai liberális hitvallás ide, szabadelvű tolerancia oda – a Magyarország elleni támadás egyik mozgatórugója az, hogy román politikus lévén nagyon nem érzi jól magát, ha Budapesten jobboldali, Magyarország geopolitikai szerepének megerősítésén dolgozó, és a határon túli magyar nemzetrészeket is erőteljesen támogató kormány van hatalmon.

Mindezek alapján már jóformán csak az hiányzik, hogy az elvtársi segítségnyújtást is felajánlja a Magyarországot most ismét pellengérre állító EU-s szerveknek a „fasiszta” magyar kormány ellen, mint annak idején, az 1956-is forradalom leverésekor az akkori bukaresti vezetők.
Igaz, már enélkül is méltó utódjuknak tekinthető.