VEZÉRCIKK – Nem egészen értjük, mi a baja Adrian Jean Andrei Hargita megyei prefektusnak azzal a magyar és a román nemzetiségű polgárok békés együttélésének kritériumairól szóló kódexszel, amelyet a megyei önkormányzat a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala bevonásával kíván kidolgozni.
2016. november 17., 19:582016. november 17., 19:58
A kormánymegbízott a megyei közgyűlés elnöke szerint bíróságon támadta meg a kódex kidolgozásáról szóló határozatot, mivel szerinte a megyei önkormányzatnak „nincsenek hatáskörei az etnikumközi együttműködés és a közigazgatás kétnyelvűsége területén”.
A bíróságnak tehát most azt kell eldöntenie, hogy egy megyei közgyűlés tehet-e javaslatokat arra vonatkozóan, hogyan valósítsák meg a megye területén élő nemzetiségek a minél problémamentesebb egymás mellett élést úgy, hogy mindkét csoport – a kisebbségi és a többségi – számára a legoptimálisabb feltételeket biztosítsák a kulturális és az egyházi tevékenység finanszírozása, valamint az anyanyelvhasználat terén.
A Hargita megyei prefektus most ugyanúgy a probléma, és nem a megoldás része, mint amikor – Kovászna megyei kollégájához hasonlóan – a magyar feliratok és jelképek használata miatt tett panaszt. Ép ésszel nehéz felfogni, miért lenne gond, ha egy megyei önkormányzat tenni akar az etnikai béke érdekében. Főleg akkor, ha a kormány és a parlament semmit sem tesz az ügyben, hiszen sem a kisebbségi törvény, sem a jogos önrendelkezési törekvések ügyében nincs érdemi előrelépés. Sőt a Románia által ratifikált, és így a belső jogrend részévé vált kisebbségvédelmi egyezmények előírásait – például az anyanyelvhasználatra és a kétnyelvű feliratokra vonatkozókat – is figyelmen kívül hagyják. A prefektus ebben a helyzetben a józan ésszel szembemenve, ahelyett hogy üdvözölné a kezdeményezést, ha már a román állam nem hajlandó érdemben tenni a békés együttélés érdekében, inkább gáncsolja azt.
Ez ismét csak jól illusztrálja, mennyire álságos minden, a decentralizációról szóló román mese. A szavak szintjén támogatják, de amikor egy önkormányzat konkrétan tenni akar valamit, azonnal elgáncsolja a központ helyi embere. Márpedig ilyen körülmények között tényleg csak színjáték az egész demokráciásdi, teljesen felesleges szavazás útján önkormányzati testületeket választani, ha azok döntési hatásköreit redukálják arra, milyen utakat kell leaszfaltozni. Ezt ugyanis egyszerű szakhatóságok is el tudják végezni.
A vonatkozó jogszabályok szerint ráadásul a prefektus a mindenkori kormány képviselője. Vagyis a helyzet úgy is értelmezhető: ott tartunk, hogy a helyzet rendezése helyett a román kormány próbálja ellehetetleníteni a magyarok és a románok békés egymás mellett élését.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!