VEZÉRCIKK – Victor Ponta ideiglenesnek gondolja tavalyi kényszerű háttérbe vonulását, és csupán a megfelelő alkalomra vár, hogy visszatérhessen a bukaresti politika első vonalába.
2016. augusztus 24., 19:172016. augusztus 24., 19:17
Legalábbis ezt bizonyítják a volt miniszterelnök elmúlt napokban tett kijelentései, amelyek első hallásra egyszerű magyarázkodásnak tűnnek egy enyhén szólva is vitatott (közel)múlttal rendelkező politikus részéről. A látszat azonban csal, a szociáldemokrata politikus ugyanis nemcsak védekezik, hanem jól kifundált stratégia mentén ellentámadásba lendül, így próbálva visszanyerni pozícióit pártjában és a közéletben egyaránt. A bökkenő csak az, hogy ez a stratégia a hazugságon és a durva manipuláción alapszik.
Amikor a 2014-es elnökválasztás idején a külföldi képviseletek előtti „diverzáns” sorban állókról beszél, Ponta kísértetiesen hasonlít a tényeket a végóráiban is cáfolni igyekvő Nicolae Ceaușescu diktátorra, aki a rögtönítélő katonai bíróság előtt is tagadta, hogy Romániában az élelmiszerért is sorba állni kénytelenek az emberek. Ráadásul a plagizáló exkormányfő nem először próbálja beletörölni a lábát a külföldön élő románokba, akiket felváltva szociáldemokrata párttársai is durván sértegetnek. (Talán emlékszünk még Ioan Rus volt közlekedési miniszterre, aki az „eperszedő” itthon hagyott feleségét lekurvázta, a gyerekeit pedig csavargónak nevezte.)
Nem lehet nem észrevenni, hogy Ponta és a többi PSD-s ugyanúgy megpróbálja bevonni a belpolitikai csatározásokba a román diaszpórát, mint a magyarországi ellenzék, amely a választójoggal rendelkező külhoni magyar állampolgárokra mutogatva követeli a levélszavazás biztosítását a külföldre telepedett anyaországiak számára. (Miközben nem vitás, hogy a levélszavazás utóbbiakat is megilletné.) Mindez annak az előjele, hogy az év végi parlamenti megmérettetés kampánya ugyanolyan mocskosnak ígérkezik, mint a két évvel ezelőtti államfőválasztást megelőző korteshadjárat.
Az erkölcsi szempontból az elmúlt 26 év egyik legkártékonyabb román politikusának számító volt miniszterelnök azzal a hagymázas forgatókönyvvel magyarázza tavalyi lemondása okait, miszerint a tüntetők kormányzati épületek felgyújtására, polgárháború kirobbantására készültek. Már csak az marad, hogy bízzunk a választók józan ítélőképességében, és reménykedjünk, hogy Ponta nem fog visszatérni a politikai porondra, hazugságon nyugvó elméleteivel pedig csak kibicként traktálhatja a közönséget.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!