2009. június 03., 11:552009. június 03., 11:55
Most épp az európai parlamenti választások szolgáltatnak ürügyet ahhoz, hogy tovább korbácsolják a magyarellenes indulatokat: rendkívüli parlamenti ülésen kívánják elítélni Orbán Viktor Fidesz-elnök kijelentését, amelynek értelmében vasárnap eldől, hányan képviselik a Kárpát-medencei magyarságot az Európai Parlamentben.
Orbán pellengérre állítása politikai pótcselekvésnek persze kitűnően alkalmas, de attól még a különböző országokból érkező magyar képviselők együttműködése elengedhetetlen – már csak az olyan gyógyíthatatlan fasiszták miatt is, mint amilyen a pozsonyi kormánykoalíció hangadójának számító Ján Slota. Annak megmagyarázása meg már legyen a paranoiával foglalkozó lélekgyógyászati szakemberek feladata, miért vizionálnak
Pozsonyban mindig Nagy-Magyarország helyreállítására irányuló törekvéseket, amikor a szétszakított magyar nemzetrészek európai keretek között kívánnak fellépni jogaik és érdekeik védelmében. Az, hogy a szlovák hőbörgéshez most Prága is csatlakozik, csupán annak a jele, hogy Csehországban is készülnek az EP-választásokra, és Orbán, illetve a magyar jobboldal megerősödésében fenyegetést látnak a még mindig a cseh (és természetesen a szlovák) állam alapjait képező Benes-dekrétumokra, amelyek a német és a magyar közösség jogfosztását rögzítik.
Ezért is álságos a szlovák külügyminiszter véleménye, amelyben úgy vélte, Orbán kijelentései nem tartoznak a 21. század Európájába. Ha ugyanis van olyan, ami nem tartozik oda, akkor az a kollektív jogfosztást kíméletlenül megvalósító Benes kultusza, a pozsonyi kormány kóros magyarfóbiája, primitív sovinizmusa.
Aminek pedig mindenképpen helye van, az az európai régiókban élő nemzetek, nemzetrészek jogainak tiszteletben tartása, identitásuk megóvása az Unió keretei között – például az EP-ben megvalósuló együttműködéssel. Ezt mind Szlovákia, mind Németország, mind az EU elnöki tisztségét betöltő Csehország külügyminiszterének illene tudnia. Még így, kampányidőszakban is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok