
Fotó: A szerző felvétele
2009. július 16., 10:112009. július 16., 10:11
– A legtöbb amerikai fiatal gyorséttermekben vagy tengerparti üdülővárosokban dolgozva tölti a nyarat. Miért döntöttél mégis úgy, hogy nálunk nyaralsz a hosszú szünidő alatt?
– Egy nemzetközi nyelviskola munkatársaként dolgozom, és rajtuk keresztül jutottam el ide. Egy ideig otthon is tanítottam angolt, nagyrészt olyan külföldieknek, akik a letelepedési engedélyhez szükséges nyelvvizsgára készültek. Tavasszal olvastam egy lehetőségről, hogy külföldi településekre keresnek nyelvoktatókat. Mivel már volt tapasztalatom ezen a téren, jelentkeztem. A legtöbb hasonló programban az oktatónak komoly jelentkezési díjat kell fizetnie, ám amelyikkel én jöttem, abban csak az utat kellett saját zsebből finanszíroznom. Ebben a nyelviskolában, amelyet egy Tolnay Ádám nevű romániai magyar fiatalember alapított, amerikai önkéntesek oktatnak angol nyelvet magyarországi, szlovákiai és romániai falvak lakóinak. Elvileg afrikai és ázsiai országokba is mehettem volna, de azok nem voltak vonzóak számomra.
– A legtöbb nyugati fiatal csak Drakula, a vámpír miatt hallott Erdélyről. Te miért választottad Romániát, és indulásod előtt tájékozódtál-e az itteni állapotokról?
– Nem voltak előítéleteim, sem különösebb elvárásaim az országgal kapcsolatban. Alapos tájékozódásra sem volt szükségem: megnéztem a térképen, hogy merre visz az utam. Egyébként igazad van, nem sokat hallani mifelénk Romániáról, csupán a Bram Stoker-regények festette Drakula-képet ismerik az amerikaiak. Szerencsére semmi hasonlóval nem találkoztam itt, és nem is tűnik úgy, hogy a sötét középkorba érkeztem. Azért választottam ezt a vidéket, mert itt sokféle kultúra találkozik. Kis túlzással állítható, hogy Románia a keleti kapuja a nyugati világnak, ahol hihetetlenül érdekes dolgokat lehet látni.
A városok nem annyira színesek, a falvakat jobban szeretem. Három hétig vagyok itt, amelyből már több mint kettő eltelt. Itt, Börvelyben és a környéken végtelenül aranyos és közvetlen emberek laknak. A család, ahol elszállásoltak, és akik ételt is biztosítanak – mellesleg az a program egyik alapfeltétele, hogy helyi családoknál kell lakni és étkezni – nagyon jó vendéglátók, és szeretek a társaságukban lenni. Eddig minden élményem pozitív.
Az a legérdekesebb, hogy a falu főutcáján naponta kétszer is végigsétálnak a tehenek. Nagyon élvezem, hogy a legelőre menet a járókelők között bandukolnak, és békésen, de ugyanakkor tudatosan haladnak céljuk felé. Nálunk ilyesmi elképzelhetetlen. Az emberek pánikba esnének, ha ilyen nagy testű állatok mászkálnának az utcákon. Emellett az itt élők még rengeteg háziállatot gondoznak, ami szerintem jó dolog.
– Ezen a környéken a gyerekek németet tanulnak az iskolában, így hiánypótló tevékenységet is végzel. Hogyan haladsz az angol nyelv oktatásával? Milyenek a diákjaid?
– Úgy tűnik, elég jól megy a tanulás. Hat csoportom van, ezek az óvodásoktól a felnőttekig minden korosztályt lefednek. A kicsikkel a legkönynyebb dolgozni, mert velük gyakorlatilag a nulláról kezdjük. Sokat rajzolgatunk, és így könnyebben rögzül az információ. A tinédzserekkel már nehezebb, mert nekik van bizonyos alapjuk, amelyet a filmekből, zeneszámok szövegeiből, reklámokból vagy a tévéből szedtek össze. Ezt a készletet jól vagy rosszul, de szinte naponta használják. Néha úgy érzem, hogy untatom őket a mondandómmal, mert az általam tanítottakat már ismerik. Időhiány miatt tanítványaimnak nem szeretnék bonyolult nyelvtani összefüggéseket vagy hasonló nehéz tanulnivalót adni. Egyszerűen a szavak szótári alakjaival ismertetem meg őket. A fontosabb kifejezésekből szeretnék egy kisebb szókészletet adni nekik, amelyet majd bővíthetnek.
– Ha befejezed az itteni munkádat, visszatérsz még Romániába?
– Erre nem tudok válaszolni. Nagyon tetszik itt nekem, és szívesen jönnék, de nem tudom, hogy jövőre hova kerülök, melyik országban oktatok majd. Egy ideig még szeretnék nyaranta tanítani, mert még fiatal vagyok, most van időm világot látni. Később lediplomázom, és akkor már a munkáé lesz a főszerep. Még festészetet is szeretnék tanulni, de ez egyelőre még csak terv. Mellesleg, nagyrészt megismertem a vidéket, mert vendéglátóim voltak olyan kedvesek, és elvittek a környező településekre. Hétvégenként kirándulunk, ami rám is fér a heti öt nap, reggeltől estig tartó angolozás után. A múlt hét végén meglátogattuk a törcsvári Drakula- kastélyt, de voltunk Nagyváradon és más városokban is. Szeretem a vidéket, és ha lehet, visszajövök, csak az a baj, hogy nagyon drága a repülőjegy.
Az alma talán az egyetlen gyümölcs, amely minden kultúrában fontos szimbólumként jelenik meg – és közben mindennapi, elérhető, mégis elképesztően sokoldalú alapanyag.
Drámai mértékben megugrott a halálos medvetámadások száma Japánban, ezért a hatóságok egyre több veszélyesnek ítélt vadállatot lőhetnek ki. Az elejtett nagyragadozók húsát pedig főként grillezve fogyasztják a vendégek az éttermekben.
Köztudott tény, hogy ünnepek alatt általában bőségesebben esznek-isznak az emberek, mint a hétköznapokban: több édességet, alkoholos italt, zsíros, fűszeres ételt fogyasztanak.
Gyertyafényes karácsonyfák, ehető díszek, bazárok és jótékonyság: így ünnepelték a karácsonyt Kolozsváron másfél évszázaddal ezelőtt. Újvári Dorottya művészettörténésszel utaztunk vissza az időben.
Karácsonyfát, legót, könyvet, kortársaik körében divatos számítógépes játékokat is kértek a lövétei kisdiákok idén az Angyaltól. A gyerekek a Krónikának arról is beszéltek, mit jelent számukra a karácsony az ajándékokon túl.
Különleges újévi koncerttel indul a zenei év Kolozsváron: a Magyar Örökség díjas 100 Tagú Cigányzenekar lép fel a zeneakadémia nemrég átadott nagytermében. Az est sokszínű műsorral és rangos vendégművészekkel ígér emlékezetes zenei élményt.
Padlón az IQ-nk: Románia európai utolsó az általános intelligenciahányadost tekintve a World Poulation Review nemzetközi adatgyűjtő portál IQ-teszteket összesítő rangsorában.
Nyolcszáz hátrányos helyzetű magyarországi és határon túli gyereket látott vendégül Budapesten, a Parlamentben az Országgyűlés Hivatala és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat (NGYSZ) szombaton.
Életét vesztette egy román alpinista egy expedíció során a chilei Ojos del Salado tűzhányón, amely a világ legmagasabb aktív vulkánja. A chilei csendőrség speciális egységei rendkívül nehezen megközelíthető helyről próbálják meg kiemelni a holttestet.
Két eurós jegyet kell fizetni a Trevi-kúthoz látogató olasz és külföldi turistáknak február elsejétől – jelentette be Roberto Gualtieri római főpolgármester pénteken.