„Nem voltak különösebb előítéleteim”

– A legtöbb amerikai fiatal gyorséttermekben vagy tengerparti üdülővárosokban dolgozva tölti a nyarat. Miért döntöttél mégis úgy, hogy nálunk nyaralsz a hosszú szünidő alatt?
– Egy nemzetközi nyelviskola munkatársaként dolgozom, és rajtuk keresztül jutottam el ide. Egy ideig otthon is tanítottam angolt, nagyrészt olyan külföldieknek, akik a letelepedési engedélyhez szükséges nyelvvizsgára készültek. Tavasszal olvastam egy lehetőségről, hogy külföldi településekre keresnek nyelvoktatókat. Mivel már volt tapasztalatom ezen a téren, jelentkeztem. A legtöbb hasonló programban az oktatónak komoly jelentkezési díjat kell fizetnie, ám amelyikkel én jöttem, abban csak az utat kellett saját zsebből finanszíroznom. Ebben a nyelviskolában, amelyet egy Tolnay Ádám nevű romániai magyar fiatalember alapított, amerikai önkéntesek oktatnak angol nyelvet magyarországi, szlovákiai és romániai falvak lakóinak. Elvileg afrikai és ázsiai országokba is mehettem volna, de azok nem voltak vonzóak számomra.

– A legtöbb nyugati  fiatal csak Drakula, a vámpír miatt hallott Erdélyről. Te miért választottad Romániát, és indulásod előtt tájékozódtál-e az itteni állapotokról?
– Nem voltak előítéleteim, sem különösebb elvárásaim az országgal kapcsolatban. Alapos tájékozódásra sem volt szükségem: megnéztem a térképen, hogy merre visz az utam. Egyébként igazad van, nem sokat hallani mifelénk Romániáról, csupán a Bram Stoker-regények festette Drakula-képet ismerik az amerikaiak. Szerencsére semmi hasonlóval nem találkoztam itt, és nem is tűnik úgy, hogy a sötét középkorba érkeztem. Azért választottam ezt a vidéket, mert itt sokféle kultúra találkozik. Kis túlzással állítható, hogy Románia a keleti kapuja a nyugati világnak, ahol hihetetlenül érdekes dolgokat lehet látni.

A városok nem annyira színesek, a falvakat jobban szeretem. Három hétig vagyok itt, amelyből már több mint kettő eltelt. Itt, Börvelyben és a környéken végtelenül aranyos és közvetlen emberek laknak. A család, ahol elszállásoltak, és akik ételt is biztosítanak – mellesleg az a program egyik alapfeltétele, hogy helyi családoknál kell lakni és étkezni – nagyon jó vendéglátók, és szeretek a társaságukban lenni. Eddig minden élményem pozitív.

Az a legérdekesebb, hogy a falu főutcáján naponta kétszer is végigsétálnak a tehenek. Nagyon élvezem, hogy a legelőre menet a járókelők között bandukolnak, és békésen, de ugyanakkor tudatosan haladnak céljuk felé. Nálunk ilyesmi elképzelhetetlen. Az emberek pánikba esnének, ha ilyen nagy testű állatok mászkálnának az utcákon. Emellett az itt élők még rengeteg háziállatot gondoznak, ami szerintem jó dolog.

– Ezen a környéken a gyerekek németet tanulnak az iskolában, így hiánypótló tevékenységet is végzel. Hogyan haladsz az angol nyelv oktatásával? Milyenek a diákjaid?
– Úgy tűnik, elég jól megy a tanulás. Hat csoportom van, ezek az óvodásoktól a felnőttekig minden korosztályt lefednek. A kicsikkel a legkönynyebb dolgozni, mert velük gyakorlatilag a nulláról kezdjük. Sokat rajzolgatunk, és így könnyebben rögzül az információ. A tinédzserekkel már nehezebb, mert nekik van bizonyos alapjuk, amelyet a filmekből, zeneszámok szövegeiből, reklámokból vagy a tévéből szedtek össze. Ezt a készletet jól vagy rosszul, de szinte naponta használják. Néha úgy érzem, hogy untatom őket a mondandómmal, mert az általam tanítottakat már ismerik. Időhiány miatt tanítványaimnak nem szeretnék bonyolult nyelvtani összefüggéseket vagy hasonló nehéz tanulnivalót adni. Egyszerűen a szavak szótári alakjaival ismertetem meg őket. A fontosabb kifejezésekből szeretnék egy kisebb szókészletet adni nekik, amelyet majd bővíthetnek.

– Ha befejezed az itteni munkádat, visszatérsz még Romániába?
– Erre nem tudok válaszolni. Nagyon tetszik itt nekem, és szívesen jönnék, de nem tudom, hogy jövőre hova kerülök, melyik országban oktatok majd. Egy ideig még szeretnék nyaranta tanítani, mert még fiatal vagyok, most van időm világot látni. Később lediplomázom, és akkor már a munkáé lesz a főszerep. Még festészetet is szeretnék tanulni, de ez egyelőre még csak terv. Mellesleg, nagyrészt megismertem a vidéket, mert vendéglátóim voltak olyan kedvesek, és elvittek a környező településekre. Hétvégenként kirándulunk, ami rám is fér a heti öt nap, reggeltől estig tartó angolozás után. A múlt hét végén meglátogattuk a törcsvári Drakula- kastélyt, de voltunk Nagyváradon és más városokban is. Szeretem a vidéket, és ha lehet, visszajövök, csak az a baj, hogy nagyon drága a repülőjegy.