Fotó: Tóth Gödri Iringó
A járvány előtti világot idézi a franciaországi Cannes-ban 74. alkalommal megrendezett, szombatig tartó filmfesztivál. Noha az eddigi évekből ismert csillogás, a filmsztárok parádés felvonulása most szerényebbre sikerült, a szemlére látogatóknak a filmes élmények mellett „igazi Cannes-ban” lehet részük.
2021. július 15., 18:172021. július 15., 18:17
Nemcsak filmes szakportálok, magazinok és a filmsztárok, valamint a celebek öltözékére összpontosító bulvárlapok foglalkoznak sokat a cannes-i filmfesztivállal, hanem szinte minden sajtóorgánum figyelme a jeles eseményre terelődik ebben az időszakban. Nem meglepő, hisz a franciaországi Cannes-ban 74. alkalommal megrendezett szemle másfél év világjárvány, egy év kimaradás után a sztárvilág egyik első igazi hús-vér eseménye: végre történik valami.
A cannes-i fesztivál az előző években is eltért a legtöbb filmes rendezvénytől, hiszen a maga tíz napjával csak részben szól az Arany Pálmáról és a többi átadott díjról. A filmpremierek, a nemzetközi filmvásár szinte csak apropók a csillogásra a francia Riviéra legdrágább üdülőhelyén, a kaszinók, a luxusszállók, klubok, jachtok világában.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Ha visszatekintünk a fesztivál történetére, a hagyományosan májusban megrendezett esemény a filmes világ nagyjai számára is a szórakozásról szól, Instagram-posztokból, paparazzik fotóiból tudjuk, hogy napközben jachtokon pezsgőzgetve, esténként bulisátrakban töltik az időt.
A hosszas bevezető után következhetne, hogy igen ám, de idén a járványhelyzet miatt Cannes sem az igazi. Ám a valóság nem ezt mutatja. Noha a héten ismét szigorítások bevezetését emlegette a francia kormány a koronavírus delta variánsának terjedése miatt, és azt, hogy az országban igencsak alacsony az oltakozási kedv, a fesztivál „él és virul”. Természetesen a rendezvényre érvényesek bizonyos szabályok: a vetítésekre csak védettségi igazolvánnyal rendelkezők léphetnek be, illetve beltéren kötelező a maszk viselése,
Ha a történet elején kezdem, érthetőbb lesz, hogy miért is aggódom a fesztivál következményei miatt annak ellenére, hogy leírhatatlanul jó a „visszakapott” szabadság.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Szerda este Marseille-be érkeztem, ahol csak az éjszakát töltöttem. A hostelben, ahol megszálltam – közös szobában hét idegennel – senki nem kérdezte, hogy oltott vagyok-e, vagy épp beteg. Éjszakába nyúlóan söröztem a szállás zsúfolt belső teraszán, ahol 40–50 ember iszogatott távolságtartás és maszk nélkül, közülük sokan a fesztiválra jöttek. Reggel már-már örültem, hogy a Cannes-ba tartó vonaton maszkot kell viselni, ám kilépve a vasútállomás előtti térre, újra a szálláshelyhez hasonló, világjárvány előtti életkép fogadott: tömve a teraszok, a kocsmák, a vendéglők. A buszmegállóban, az átjáró előtt mindenki „egymás hegyén-hátán”.
Tömeg, lökdösődés, idegen emberek érintése, lehelete az ember arcán – régen mindez természetesek volt, most kissé ijesztő.
Fél nap kellett, hogy „kilazítsak”, és talán a fesztivál szervezőivel együtt elhitessem magammal, hogy itt nincs járvány, ezt a forgatagot lehet, sőt kell élvezni. A szemle résztvevői – sztárok, filmesek, újságírók, a Három nap Cannes-ban pályázat nyertesei, illetve a fesztivál „barátai” ingyen végeztethetnek a helyszínen tesztet, aminek eredményét a bejáratoknál szigorúan ellenőrzik. Idén a belépés online, QR-kódos jegy felmutatásával történik, így végre kimaradt a cannes-i fesztiválra hírhedten jellemző, akár többórás sorba állás.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Amikor legutóbb három éve részt vettem a szemlén, épp csak kezdték használni az online jegyet, vaskos kinyomtatott programfüzetet, papíralapú térképet adtak a résztvevőknek, és a város számos üzletében nem lehetett bankkártyával fizetni.
Első este két filmet néztem meg. Mindkét vetítésen voltak üres helyek – nem fenntartottak, hanem érdeklődés hiányában ki nem használtak. Pár éve ez elképzelhetetlen volt, de most nem lepődöm meg, mert ez a „Cannes” igenis „csak” arról szól, hogy végre történik valami. Természetesen van filmek iránt érdeklődő réteg, közönség (is), de az csak a fesztivál idején Cannes-be látogatók egy bizonyos százalékát jelenti.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Ha eddig a cannes-i filmszemle lényege nem(csak) a díj, vásár, szakmai fogadtatás volt, hanem a megjelenés, csillogás, luxus, akkor idén még csak nem is ezek a fontosak, hanem hogy egyáltalán van „Cannes”. Hogy van mit nézni, van kit fotózni, van hol bulizni, egy kicsit el lehet hinni, hogy vége, hogy elmúlt a világjárvány.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bármit is alkottál a konyhában, most egyetlen jól elkapott fotóval 400 lejes vásárlási utalványt nyerhetsz: elindult a Krónika legújabb nyereményjátéka, az Őszi gasztrokrónika fotópályázat.
Rétes, sütemény, kompót: az almáról szinte mindenkinek az édesség jut eszébe. Pedig egyes vidékeken a káposztáshordóba, a sült szárnyas mellé és a főtt húshoz kínált tormához is illeszkedett. Az almának igenis helye van a sós ételekben.
Ezer lejnél is drágább luxusmelltartó, márkás ruhák, parfümök és kozmetikumok szerepelnek többek között az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) költségvetéséből elszámolt, vagyis közpénzből vásárolt tételek között.
Görbe fák, ufótörténetek, rejtélyes eltűnések: a Hója-erdőt is ajánlja októberre a National Geographic. A legendák övezte kolozsvári kirándulóhely ösvényein a múlt hétvégén feltűnően sok francia, német és spanyol szót hallottunk.
Ugyanannak a vadkáposztának a leszármazottja mindkettő, mégis kissé különböznek ízben, színben és textúrában: a karfiol inkább szelíd és krémes, a brokkoli karakteres és élénkzöld.
A hétvégén a szamosújvári Téka Alapítvány őszi fesztiváljának közönsége is megismerheti Szövérfi Zsuzsanna széki születésű hagyományőrző ruhatervező és viseletalkotó kollekcióját. Az alkotó munkásságáról, céljáról beszélt a Krónikának.
Nagyanyáink aszalták, befőzték, pálinkát főztek belőle, mi mégis gyakran csak nyersen harapjuk. Pedig a körte a sós gasztronómiában is otthon van: szalonnával, májjal, juhtúróval vagy fekete borssal is készítik.
Mintegy 19 tonna építőanyagot juttattak fel helikopterrel a Retyezátba, hogy az Önkéntes Hegyiszolgálat tagjai felújíthassák a Zănoaga-tó partján, közel kétezer méteres magasságban álló, erősen leromlott menedékházat.
Új adatok láttak napvilágot egy átfogó genetikai vizsgálat eredményeként a Déli-Kárpátokban élő farkasállomány összetételének változásáról, territóriumairól.
Ilyenkor, szeptemberben talán a legízesebb, legzamatosabb és legváltozatosabban felhasználható „piros aranyunk”, a paradicsom. A nagyvilág gasztronómiái számunkra meglepő módokon használják fel.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!