„Nem volt egy leányálom, de örömöt leltem benne” – bemutatták Pengő Zoltán újságíró gyalogútjáról szóló könyvét

Szerzője alig két hónap alatt írta, a karanténidőszakban, amikor a pandémia kitörése miatt meg kellett szakítania útját, nehogy Indiában érje a világjárvány.

korábban írtuk

Pengő Zoltán a Krónikának: elégedett vagyok azzal, amit elértem

Kőrösi Csoma Sándor dardzsilingi sírjánál tett látogatásával véget ért Pengő Zoltán kolozsvári újságírónak a székely nyelvtudós tiszteletére tett útja, vasárnap hazarepül. Több mint féléves távollét és 4000 gyalogosan megtett kilométer után a projekt hozadékáról mesélt a Kr&am

Jóhiszemű vándor

„Nem volt egy leányálom, de az út nagy része élvezetes volt, örömet találtam benne” – írta le Pengő Zoltán a 2019 szeptembere és 2020 márciusa közötti időszakot, amikor nagy elődjéhez hasonlóan gyalogszerrel indult el Nagyenyedről Ladakba. Az út gondolata a 90-es években született meg benne, az ötletet egy serdülőkorában olvasott Kőrösi-életrajz adta.

Jóhiszemű emberként vándorolt Románián, Bulgárián, Törökországon, Iránon és Indián keresztül, ugyanis pozitív beállítottságúként úgy hiszi, az emberek inkább jók, mint rosszak. És valóban, útja során 99 százalékban segítő szándékú emberekkel találkozott országtól, felekezeti hovatartozástól függetlenül.

korábban írtuk

Pengő Zoltán újságíró: Irán nagyon nyomasztó ország

Újratervezést rendelt el Pengő Zoltán újságíró képzeletbeli iránytűje: a Kőrösi Csoma Sándor nyomában gyalogoló férfi az iráni–amerikai konfliktus miatt egy hete elhagyta a perzsa államot és a puskaporos hordóhoz hasonlítható térségből is távozik.

„Elértem a pszichés határaimat”

Felszerelése is fapados volt, egy régi sportcipővel és szandállal vágott neki a nagy útnak. „Semmiképp nem ajánlanám senkinek az én stílusomat” – mondta a nagyváradi születésű újságíró, hozzátéve, hogy egy ilyen útra valójában nem is lehet teljes egészében felkészülni.

– vázolta a tavaly márciusi lelki állapotát, amikor attól való félelmében, hogy a világjárvány Indiában éri, úgy döntött, megszakítva útját hazatér. A jövőben az utazás hétköznapibb formáit fogja választani, mondta a kérdésre, hogy tervez-e még hasonló projektet.

Szemüveg nélkül

A könyv bővelkedik a humoros szituációkban, ezek egyike, amikor nagyszebeni házigazdája költöztetésre fogja, melynek során eltörik a szemüvege. Mivel rövidlátó és 14 éves kora óta szemüveget hord, tervezte, hogy valahol megcsináltatja, erre azonban nem került sor, így végül a nagy utat szemüveg nélkül tette meg. „Egyáltalán láttál valamit út közben?” – kérdezte tőle egyik barátja. Határozottan, állítja.

„Mintha az egész ország gyászolna, abnormális a nemek közötti viszonyulás, groteszk a személyi kultusz” – jellemezte a muzulmán országot, ezért örült, amikor újra átléphette a török határt és a két ajatollah helyett a modern török államot megálmodó Kemál Atatürk képét láthatta az út mentén. Meg is fogadta, hogy Iránba többet be nem teszi a lábát.

korábban írtuk

„Most van elegendő bátorságom belevágni” – Útra kelt Nagyenyedről a Kőrösi Csoma Sándor nyomában Indiába gyalogoló Pengő Zoltán

Akárcsak elődje, Nagyenyedről kelt útra vasárnap reggel Pengő Zoltán kolozsvári újságíró, aki gyalog járja végig Kőrösi Csoma Sándor útvonalát. Tervei szerint kilenc hónap alatt teszi meg a 7000 kilométert és éri el a Kis-Tibetnek is nevezett Ladakhon belüli Zanglát.

Törökország ellenben nagyon pozitív élményként él benne, rá kellett döbbennie, hogy mind gazdaságilag, mind infrastruktúra szempontjából fejlettebb, mint Románia. „Sokak fejében téves elképzelések vannak Törökországot illetően, kicsit lesajnáljuk őket, holott nem indokolt” – jelentette ki Pengő Zoltán.

– jellemezte útját az újságíró. Úgy vélte, Közép-Európában torz szemüvegen keresztül szemléljük a világot, minimum Ausztriához hasonlítjuk magunkat, holott a világ lakosságának 90 százaléka rosszabb körülmények között él. „Jó körülmények között élünk, csak nem tudjuk értékelni” – mondta az utazó az Iránban, Indiában látottakat hozva fel ellenpéldaként.

Az indiai szemét, szmog és zajszennyezés egyaránt zavaró az európainak, arról nem is beszélve, hogy az emberek a létminimumon élnek. „Az, hogy a keleti ember lusta, sztereotípia, rengeteget dolgoznak, késő estébe nyúlóan. Mi sokkal nagyobb hatékonysággal dolgozunk, de semmiképp sem többet” – vélte az újságíró.

„Roppant félelmetesnek tűnt, hogy Indiában elkaphatom a koronavírust” – osztotta meg félelmeit is a népes hallgatósággal Pengő Zoltán. Úgy vélte, szerencsés, hogy tavaly márciusban hazaért és a könyvet a karanténidőszakban írhatta meg, így volt egy örömteli elfoglaltsága.