Pengő Zoltán újságíró: Irán nagyon nyomasztó ország

A külföldön dolgozó irániak is bitcoinban küldik haza családjaiknak a szerzett pénzt, mivel ennek útja nem követhető nyomon.

Nem érzi magát biztonságban

„Már alig várom, hogy elmenjek, nem érzem magam biztonságban” – tűnt egyre türelmetlenebbnek, miközben Teheránban az indiai vízumra várakozott. Pár nappal azután, hogy az amerikai hadsereg Irakban légicsapásokat hajtott végre Iránhoz köthető célpontok ellen és likvidálta Kászim Szolejmáni tábornokot, az iráni Forradalmi Gárda al-Kudsz nevű különleges egységének parancsnokát.
Irán kemény válaszlépéseket ígért és a hazájában nemzeti hősnek tekintett tábornok halála miatt háromnapos nemzeti gyászt rendelt el. A fővárosban tartott gyászszertartáson százezrek vettek részt, és több mint ötvenen meghaltak, agyontaposta őket a tömeg.

A szertartást az Azadi téren tartották, az oda vezető körúton úgy özönlött a tömeg, hogy egyik irányból sem láttad a végét” – mesélte Pengő Zoltán a nem mindennapi eseményről, amelyet a hatóságok szerveztek ugyan, de a lakosságot nem kényszerítették a részvételre. Az, hogy Szolejmáni népszerű volt egy bizonyos réteg körében, abból is meglátszott, hogy halálhíre után elárasztották Teheránt az őt ábrázoló molinók, sokan gépkocsijukra is kiragasztották arcképét.

A nők helyzete és a gyászos utcakép

Bár a főváros utcáin nem volt érzékelhető, hogy vészhelyzet lenne – csupán a tömegrendezvény idején lehetett több rendőrt látni az utcán –, Zoltán állítása szerint megkönnyebbült, amikor ismét átlépte az iráni–török határt. Öthetes ottléte alatt nyomasztóan hatott rá a perzsa állam, így egyáltalán nem bánja, hogy a tervezettnél korábban el kellett hagynia.

– mesélte a teokratikus iszlám köztársaságról, ahol a nők helyzete nyugati szemmel nézve siralmasnak tűnik. „Az utcán sokan fekete leplet viselnek, amire nem kötelezik őket, a törvényi előírás csak arra vonatkozik, hogy a hajuk fedve legyen. De a nők egy része talpig feketében van, sokan az arcukra húzzák a kendőt. És a férfiak nagy része is feketében jár, ezért nagyon gyászos az utcakép.”
Otthonaikban ellenben vagy olyan helyen, ahol nincs jelen a karhatalom – például a hegyekben kirándulva –, már hanyagolják a lepleket. „Amikor látogatóban voltam egy barátomnál, a nők normálisan voltak öltözve és nem szaladtak el, amikor megjelentem. Érdeklődve nézegettek, köszöntek, nem volt semmi abnormális a viselkedésükben. Amikor elmentünk kirándulni, akkor sem volt takarva a hajuk, nem volt karhatalom, amely megbüntetné őket. De az iráni nők egy része valószínűleg akkor is fedett fővel járna, ha nem lenne kötelező” – vélte az utazó.

Segítőkészség és/vagy profitorientáltság

Pengő Zoltán azért sem bánja, hogy el kellett hagynia Iránt, mivel a nyomasztó hangulat negatívan befolyásolta korábbi lelkesedését. „Az, hogy nem kedvelem annyira az országot, valamennyire kihat a lelki állapotomra, kevesebb lelkesedés van bennem, de nagyjából ugyanolyan tempóban haladok, mint Törökországban” – mesélte még azelőtt, hogy a válságos helyzet miatt félbeszakította volna gyalogútját.

„Az emberek általában kedvesek, segítőkészek. Vannak, akiket itt ismertem meg, és azóta rendszeresen érdeklődnek hogylétem felől” – mondta Zoltán. Ám Iránban is akadtak olyanok, akik fejőstehénnek nézik a nyugati turistát. „A taxisok a többszörösét mondták be az árnak, amikor látták, hogy európai vagyok. És szálláshely is akadt, ahol hatalmas felárat mondtak.” Pengő Zoltán szerint az irániak segítőkészsége egyrészt a kultúrájukból fakadhat, másrészt abból, hogy ritkán látnak külföldit.

„Gyűlölöm a hazámat!”

Az iráni hatalom nemcsak a külföldiek, hanem a saját alattvalói körében sem örvend töretlen népszerűségnek. Ezt nemcsak a benzinár emelkedése miatti vagy az ukrán repülőgép kilövése utáni tüntetések bizonyítják, hanem a kolozsvári újságíró helyeikkel folytatott beszélgetései is. Igaz, többnyire angolul jól tudó fiatalokat kérdezett az iráni állapotokról, ahhoz való viszonyulásukról, de mindannyian azt mondták: gyűlölik a rendszert. „Mindenik azt mondta, el akar menni Iránból. Nagyon kilátástalannak látják, és nem akarnak ilyen világban élni. Volt olyan, aki azt mondta: gyűlöli Iránt” – mesélte Zoltán.
A panaszok a gazdasági helyzetre, a légkörre, a hatósági elnyomásra egyaránt vonatkoznak. „Általános elégedetlenséget tapasztaltam, több mindenre panaszkodtak: arra, hogy nehéz munkát találni, és ha sikerül, jó eséllyel kevés a fizetés, sok a korlátozás, nem lehet utazni. Ez nem az iráni kormány miatt van. Ha letöltötted a kétéves katonai szolgálatot, kapsz útlevelet és a határok nyitva állnak, csak a legtöbb országba nem kapsz vízumot. Nyugatra egyáltalán nem tudnak menni, és oda szeretnének. A többség azzal is tisztában van, hogy őket ott terroristának tartják, ami szintén nyomasztó lehet.

miközben semmi köze a valláshoz. És ilyenek rengetegen lehetnek” – mesélte az újságíró. Beszélgetőtársait ugyanis többnyire nem érdekelte a vallás, olyan is volt köztük, aki kijelentette, nem hisz Istenben, holott Iránban az istentagadás bűntettnek minősül.
„Olyan fiatallal is beszéltem, aki vallásosnak vallotta magát, de szintén nem ért egyet a rendszerrel. Azt mondta: ami Iránban van, az nem igazi iszlám, hanem képmutatás. Egyáltalán nem ért egyet a korlátozásokkal, mert szerinte a vallásos életet nem lehet kikényszeríteni” – ismertetett egy másik álláspontot. Bár a fiatalok Nyugatra vágynak, tapasztalatai szerint nem ismerik, minimális információjuk van arról. „Egy vezetőm bemutatta a barátait, és amikor meghallották, hogy Romániából jöttem, egyikük megkérdezte: oda hogy lehet kivándorolni?” – számolt be a vicces esetről Pengő Zoltán.

Ha nincs eredeti, lemásolják

Az amerikai pénzügyi embargó hatása sok mindenben megmutatkozik. Például abban, hogy százezrével járnak az utakon olyan autók, amelyeknek a roncstelepen lenne a helyük, mivel Iránba nem lehet külföldről gépkocsit vinni. A haszonjárművek többsége még az Iszlám Forradalom előtti időkből, a 70-es évekből való, emiatt a nagyobb városokban hatalmas a szmog.
A boltokban ellenben nincs áruhiány, de a nyugati márka kevés, igaz, az irániak mindent lekoppintanak.

A Levi’s farmertől a Nike cipőig mindent gyártanak silány minőségben” – osztotta meg a bazárokban szerzett tapasztalatait az utazó.