Trend a háztartásbeliség idealizálása
Fotó: Pixabay
Egyre több országban jelenik meg újra az a narratíva, amely szerint a nők igazi hivatása a család, a konyha és a gyerekszoba. Ez nem új jelenség – a történelemben számtalan példát láttunk rá, így a kérdés inkább az: hogyan fordulhat elő, hogy a 21. században ismét erősödik ez a gondolatvilág, és mit árul el rólunk, társadalmainkról?
2025. október 12., 18:562025. október 12., 18:56
Az elmúlt évtizedekben újra és újra felbukkant a jelenség, hogy a politika és a közbeszéd a nők szerepét elsősorban az anyaság és a háztartás köré szervezte. Bár első pillantásra idilli és nosztalgikus képet fest a „boldog otthon” világáról, közelebbről nézve ez a trend gyakran komoly társadalmi, gazdasági és egészségügyi következményekkel jár. A történelem és a jelen példái egyaránt azt mutatják, hogy a nők „házi szerepeinek” felértékelése sokkal inkább stratégiai eszköz, mintsem ártatlan kulturális nosztalgia.
A történelem során a hatalom újra és újra felfedezte magának a női princípiumokat és a női szerepeket, mint a politikai befolyásolás eszközeit – olvasható a Digi24 cikkében.
Gertrud Scholtz-Klink, a náci női hivatal vezetője például gondoskodott arról, hogy a propaganda édes, gondtalan képet fessen a családi életről – miközben a háttérben a rendszer brutális működése zajlott.
A második világháború után a hidegháborús Amerika sem maradt mentes ettől a gondolkodásmódtól. A mccarthyzmus idején a „tökéletes amerikai család” képe erősítette a kapitalista Nyugat fölényét a kommunista Kelet fölött, illetve terelte vissza a háború miatt dolgozni kényszerülő nőket „a helyükre”, hogy gyerekeket szüljenek és neveljenek, ezáltal téve naggyá Amerikát.
A nőknek szánt szerep ekkor a háziasszony és az anya volt: ők testesítették meg az amerikai álmok tisztaságát, miközben férjeik a munka világában vagy a politikai frontvonalon küzdöttek.
Aztán jött az 1960–70-es évek szexuális forradalma, amikor a nők elkezdtek saját testük és életük felett rendelkezni. A fogamzásgátló tabletta, a feminizmus második hulláma, a polgárjogi mozgalmak mind-mind megrengették azt a világképet, amelyben a nő szerepe csupán a feleség és anya státuszára korlátozódott. A társadalmi nyitás azonban nem tetszett mindenkinek: a ’80-as évek konzervatív fordulata sok helyen visszahozta a „tradicionális család” ideálját, immár a modern marketing és a televízió csatornáin keresztül.
Ma újra mintha ugyanezek a minták térnének vissza. Csak éppen digitális köntösben.
A közösségi médiában terjedő tartalmak első látásra ártatlanok: receptek, kertészkedés, anyaságról szóló szép képek, mégis, a mögöttes üzenet az, hogy a nők „természetes” szerepe nem más, mint a gondoskodás, a család összetartása – és semmi több.
A womanosphere különlegessége, hogy egyszerre vonzó és veszélyes.
Veszélyes azonban azért, mert a tartalom sokszor ideológiailag átitatott: a hagyományos nemi szerepeket „természetesként” állítja be, elutasítva a nemi egyenlőséget, a reproduktív jogokat és a modern emancipáció vívmányait.
A jelenség különösen érdekes azért, mert a mai gazdasági és társadalmi valóság sokkal kevésbé teszi lehetővé az egykeresős családmodellt, mint például az 1950-es években. Mégis, a nosztalgia működik.
A történelmi példák azonban arra intenek, hogy ezek az ideológiák sosem pusztán a családi boldogságról szóltak. A náci Németországban a háziasszonyok munkája pótolta az állam hiányosságait az élelmiszerhiány idején. A hidegháborús Amerikában a tökéletes háztartás képe fegyver volt a propaganda frontján. És ma is: sokszor a kormányok felelősségének áthárítását szolgálja, amikor a nők vállára teszik a terhet az oktatás, az egészségügy vagy a szociális háló hiányosságainak pótlásában.
A kérdés tehát nem az, hogy a család és az anyaság fontos-e – mert nyilván az, inkább az, hogy mennyire egészséges, ha ezekből kizárólagos ideológiát gyártunk, és ezzel újra és újra szűk korlátok közé szorítjuk a nőket.
Napjainkban a világ több pontján ismét erősödik a hagyományos női szerepek hangsúlyozása. Az Egyesült Államokban például az abortuszhoz való hozzáférés korlátozása és pronatalista ösztönzők bevezetése mutatja, hogy a politika újra stratégiai eszközként kezeli a nők testét. Egy 2024-es elemzés szerint ezek a korlátozások évente 61 milliárd dolláros gazdasági veszteséget okoznak, miközben az anyai és csecsemőhalandóság emelkedik.
A legtöbb nő számára a család és az anyaság valóban a legfőbb, de általában nem kizárólagos beteljesítő életcél. Ám amikor ez az egyetlen legitim szereppé válik, akkor az egyéni választás szabadsága szűkül.
Ráadásul a jogi és társadalmi korlátozások – például a reproduktív jogok szűkítése – olyan helyzeteket teremtenek, ahol a nők kiszolgáltatottabbak lesznek, és nehezebben tudnak kilépni bántalmazó kapcsolatokból vagy önálló életet építeni.
A politikusok számára a tradwife (a tradwife trend lényege, hogy a női szerepeket újra a hagyományos, 1950-es évekbeli mintákhoz igazítja: főleg háztartás, gyereknevelés és a család támogatása) és womanosphere szemlélet támogatása nem csupán ideológiai kérdés, hanem stratégiai eszköz is.
A pronatalista politikák, mint a gyermekvállalást ösztönző támogatások, demográfiai szempontból is előnyösek, miközben a női munkaerő egy részének visszaterelése a háztartásba a munkaerőpiaci versenyt mérsékli, és a hagyományos gazdasági szerepeket erősíti. Egyszóval a női szerepek idealizálása egyszerre szolgálja a politikai hatalom fenntartását, a társadalmi kontroll erősítését és a gazdasági költségek csökkentését, miközben vizuálisan és érzelmileg vonzó narratívát kínál a lakosság számára.
A hagyományos női szerepek újraidealizálása gyakran kapcsolódik pronatalista programokhoz, gazdasági döntésekhez és politikai üzenetekhez, amelyek bizonyos csoportok hatalmi helyzetét erősítik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A biztosítótársaság 2025 januárjában, a dák műkincsek elrablása előtt figyelmeztette a Drents Múzeumot, hogy a vitrinek üvegei nem elég erősek. Ez be is igazolódott – közölte dokumentumokra hivatkozva a holland RTL Nieuws televíziós csatorna.
Harmincadik születésnapját ünnepli december 13-án a kincses városi Perspektíva Diáklap. A szerkesztőség szerint a jubileum nemcsak visszatekintés az elmúlt évtizedekre, hanem annak ünneplése is, hogy az újság a mai napig képes életben maradni.
Az önkéntesek világnapja alkalmából idén különleges kezdeményezésre hívja a természetbarátokat és segítőkész önkénteseket a Milvus Csoport: december 13-án faültetést szerveznek a 2025-ös év veszélyeztetett fajának választott szalakóta védelmében.
A Vidraru víztározó leeresztése során egy több mint 25 éve rejtélyes körülmények között eltűnt turistahajó roncsai kerültek elő. Az 1990-es években elsüllyedt hajó fémváza erősen korrodált állapotban van, de még mindig felismerhető az eredeti formája.
Az ünnep közeledtével az örökzöld ágakból font adventi koszorú ismét a karácsonyi készülődés meghitt jelképe. A 19. századi kezdetektől a modern stílusokig formálódó hagyomány gyertyái és díszítései ma is a várakozás üzenetét hordozzák.
Az elmúlt két évben 16,6 millió csomag hamis vagy káros játékot vontak ki az Európai Unió piacairól 36,8 millió euró értékben – közölte az Európai Unió hágai székhelyű rendőrségi együttműködési szervezete, az Europol csütörtökön.
Fél évszázados pályafutását ünnepli idén Földes László Hobo, aki 80. születésnapja alkalmából nagyszabású turnéra indult, amelynek egyik állomása december 19-én Kolozsváron lesz.
Az elmúlt tíz évben elfogadottá vált a veganizmus, sokan már nem szélsőségként tekintenek rá, hanem inkább olyan irányként, amit jó követni – hangzott el Európa legnagyobb vegán eseményén.
Rekordáron, 2,63 millió dollárért kelt el a nagybányai születésű Adrian Ghenie Boogeyman című festménye a Christie’s árverésén.
Az európai társadalomra leselkedő legnagyobb bűnözői fenyegetést ma azok a gyerekek jelentik, akiket manipulálnak, hogy erőszakos cselekményeket kövessenek el – állítja Catherine De Bolle, az Europol ügyvezető igazgatója a Politico szerint.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!