Trend a háztartásbeliség idealizálása
Fotó: Pixabay
Egyre több országban jelenik meg újra az a narratíva, amely szerint a nők igazi hivatása a család, a konyha és a gyerekszoba. Ez nem új jelenség – a történelemben számtalan példát láttunk rá, így a kérdés inkább az: hogyan fordulhat elő, hogy a 21. században ismét erősödik ez a gondolatvilág, és mit árul el rólunk, társadalmainkról?
2025. október 12., 18:562025. október 12., 18:56
Az elmúlt évtizedekben újra és újra felbukkant a jelenség, hogy a politika és a közbeszéd a nők szerepét elsősorban az anyaság és a háztartás köré szervezte. Bár első pillantásra idilli és nosztalgikus képet fest a „boldog otthon” világáról, közelebbről nézve ez a trend gyakran komoly társadalmi, gazdasági és egészségügyi következményekkel jár. A történelem és a jelen példái egyaránt azt mutatják, hogy a nők „házi szerepeinek” felértékelése sokkal inkább stratégiai eszköz, mintsem ártatlan kulturális nosztalgia.
A történelem során a hatalom újra és újra felfedezte magának a női princípiumokat és a női szerepeket, mint a politikai befolyásolás eszközeit – olvasható a Digi24 cikkében.
Gertrud Scholtz-Klink, a náci női hivatal vezetője például gondoskodott arról, hogy a propaganda édes, gondtalan képet fessen a családi életről – miközben a háttérben a rendszer brutális működése zajlott.
A második világháború után a hidegháborús Amerika sem maradt mentes ettől a gondolkodásmódtól. A mccarthyzmus idején a „tökéletes amerikai család” képe erősítette a kapitalista Nyugat fölényét a kommunista Kelet fölött, illetve terelte vissza a háború miatt dolgozni kényszerülő nőket „a helyükre”, hogy gyerekeket szüljenek és neveljenek, ezáltal téve naggyá Amerikát.
A nőknek szánt szerep ekkor a háziasszony és az anya volt: ők testesítették meg az amerikai álmok tisztaságát, miközben férjeik a munka világában vagy a politikai frontvonalon küzdöttek.
Aztán jött az 1960–70-es évek szexuális forradalma, amikor a nők elkezdtek saját testük és életük felett rendelkezni. A fogamzásgátló tabletta, a feminizmus második hulláma, a polgárjogi mozgalmak mind-mind megrengették azt a világképet, amelyben a nő szerepe csupán a feleség és anya státuszára korlátozódott. A társadalmi nyitás azonban nem tetszett mindenkinek: a ’80-as évek konzervatív fordulata sok helyen visszahozta a „tradicionális család” ideálját, immár a modern marketing és a televízió csatornáin keresztül.
Ma újra mintha ugyanezek a minták térnének vissza. Csak éppen digitális köntösben.
A közösségi médiában terjedő tartalmak első látásra ártatlanok: receptek, kertészkedés, anyaságról szóló szép képek, mégis, a mögöttes üzenet az, hogy a nők „természetes” szerepe nem más, mint a gondoskodás, a család összetartása – és semmi több.
A womanosphere különlegessége, hogy egyszerre vonzó és veszélyes.
Veszélyes azonban azért, mert a tartalom sokszor ideológiailag átitatott: a hagyományos nemi szerepeket „természetesként” állítja be, elutasítva a nemi egyenlőséget, a reproduktív jogokat és a modern emancipáció vívmányait.
A jelenség különösen érdekes azért, mert a mai gazdasági és társadalmi valóság sokkal kevésbé teszi lehetővé az egykeresős családmodellt, mint például az 1950-es években. Mégis, a nosztalgia működik.
A történelmi példák azonban arra intenek, hogy ezek az ideológiák sosem pusztán a családi boldogságról szóltak. A náci Németországban a háziasszonyok munkája pótolta az állam hiányosságait az élelmiszerhiány idején. A hidegháborús Amerikában a tökéletes háztartás képe fegyver volt a propaganda frontján. És ma is: sokszor a kormányok felelősségének áthárítását szolgálja, amikor a nők vállára teszik a terhet az oktatás, az egészségügy vagy a szociális háló hiányosságainak pótlásában.
A kérdés tehát nem az, hogy a család és az anyaság fontos-e – mert nyilván az, inkább az, hogy mennyire egészséges, ha ezekből kizárólagos ideológiát gyártunk, és ezzel újra és újra szűk korlátok közé szorítjuk a nőket.
Napjainkban a világ több pontján ismét erősödik a hagyományos női szerepek hangsúlyozása. Az Egyesült Államokban például az abortuszhoz való hozzáférés korlátozása és pronatalista ösztönzők bevezetése mutatja, hogy a politika újra stratégiai eszközként kezeli a nők testét. Egy 2024-es elemzés szerint ezek a korlátozások évente 61 milliárd dolláros gazdasági veszteséget okoznak, miközben az anyai és csecsemőhalandóság emelkedik.
A legtöbb nő számára a család és az anyaság valóban a legfőbb, de általában nem kizárólagos beteljesítő életcél. Ám amikor ez az egyetlen legitim szereppé válik, akkor az egyéni választás szabadsága szűkül.
Ráadásul a jogi és társadalmi korlátozások – például a reproduktív jogok szűkítése – olyan helyzeteket teremtenek, ahol a nők kiszolgáltatottabbak lesznek, és nehezebben tudnak kilépni bántalmazó kapcsolatokból vagy önálló életet építeni.
A politikusok számára a tradwife (a tradwife trend lényege, hogy a női szerepeket újra a hagyományos, 1950-es évekbeli mintákhoz igazítja: főleg háztartás, gyereknevelés és a család támogatása) és womanosphere szemlélet támogatása nem csupán ideológiai kérdés, hanem stratégiai eszköz is.
A pronatalista politikák, mint a gyermekvállalást ösztönző támogatások, demográfiai szempontból is előnyösek, miközben a női munkaerő egy részének visszaterelése a háztartásba a munkaerőpiaci versenyt mérsékli, és a hagyományos gazdasági szerepeket erősíti. Egyszóval a női szerepek idealizálása egyszerre szolgálja a politikai hatalom fenntartását, a társadalmi kontroll erősítését és a gazdasági költségek csökkentését, miközben vizuálisan és érzelmileg vonzó narratívát kínál a lakosság számára.
A hagyományos női szerepek újraidealizálása gyakran kapcsolódik pronatalista programokhoz, gazdasági döntésekhez és politikai üzenetekhez, amelyek bizonyos csoportok hatalmi helyzetét erősítik.
Az élelmiszer- és energiaárak tartósan magas szintje mellett szinte minden háztartás keresi a spórolás lehetőségeit. Összegyűjtöttünk öt, Romániában, Erdélyben is elterjedt hétköznapi „trükköt”, és megvizsgáltuk, mennyire hatékonyak.
Három méter hosszúsággal, minimalista filozófiával és a költségek radikális visszafogásával jelentkezik Dacia új koncepciója forradalmasíthatja a belvárosi elektromobilitás szemléletét.
Sikerült kimenteni a hirtelen zordra fordult időjárás miatt a Mount Everest tibeti oldalán a hó fogságába esett összes túrázót, az őket kísérő hegyi vezetőkkel és más segítőkkel együtt – közöltea kínai állami média a helyi kormányzatot idézve.
Filmkészítő tanfolyam indul Kolozsváron 8–14 évesek számára, akik kipróbálhatják magukat rendezőként, riporterként, operatőrként, vágóként vagy akár vloggerként.
A határon túli magyarság kultúráját és történelmét szeretné közelebb hozni a magyarországi középiskolásokhoz a számukra szervezett kvízbajnokság. A Magyarság Háza és Kovács Zsolt kezdeményezése máris sikeresnek mondható, hiszen 50 iskola jelentkezett.
George Simion, az AUR elnöke pénteken bejelentette, hogy lemondta előfizetését a Netflix streaming platformra. Tette ezt azt követően, hogy Elon Musk bejelentette, lemondta a Netflix-előfizetését és másokat is erre biztatott.
Iskolákban, óvodákban tartanak meseórákat, műhelymunkát is kínálnak pedagógusok részére, esténként pedig mesekocsmára várják a felnőtteket a Kriza János-meseturné keretében. A szervező Tekergő Meseösvény Egyesület elnökével, Hajós Erikával beszéltünk.
Kilencvenegy éves korában elhunyt Jane Goodall brit főemlőskutató és környezetvédő – közölte szerdán a nevét viselő intézet.
Imák a drogok ellen, tesztek a patikák polcain – Romániában bizarr „megoldások” születnek a függőségekre. Csakhogy a szakértők szerint ezek nem mentenek meg senkit, legfeljebb megkönnyítik egyesek pénztárcáját.
Hivatalból fegyelmi vizsgálatot indított a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács keretében működő Igazságügyi Felügyelet a craiovai ítélőtábla egyik bírája ellen, miután Facebook-bejegyzésben részletezte, miért ítélt 30 év börtönbüntetésre egy férfit.
szóljon hozzá!