Ács János világhírű karmester ötven éve él Olaszországban, Pavarottit, Domingót és Carrerast is vezényelte
Fotó: Ács János archívuma
Az erdélyi templomokban mintegy imádságként muzsikálnak – vonta le a következtetést a Krónikának nyilatkozva Ács János világhírű karmester, aki az egyházi zene és oratórium remekműveiből összeállított, Pünkösdi meditáció című műsorával lép fel a napokban erdélyi helyszíneken három fiatal művésszel. Ács János úgy fogalmazott, produkciójuk egyfajta hálaadás azért is, hogy a mai – elég drámai – világban még képviselni tudják azt a dimenziót, ami a zenén keresztül mélységet, transzcendens tartalmat közvetít. A többek közt Luciano Pavarotti karmestereként világhírnevet szerzett Ács Jánost a 2005-ben elhunyt tenorral kapcsolatos emlékeiről is faggattuk.
2023. április 25., 10:172023. április 25., 10:17
– Erdélyi turnéjuk keretében Csíksomlyón, a kegytemplomban lépett fel vasárnap művésztársaival együtt, kedden Marosvásárhelyen, csütörtökön a kolozsvári Szent Mihály-templomban láthatja-hallhatja a közönség Pünkösdi meditáció című koncertjüket. Milyennek érzékelte a csíksomlyói fogadtatást, közönséget?
– Örömmel mondhatom, hogy felléphettünk a székelyek hitéletének a legjelentősebb helyszínén, a Szűzanya szobra előtt az egyházzenei koncerttel. Nagy élmény volt, nagyszerű közönségünk volt, örömmel fogadták a produkciónkat. Méltóságteljes, ünnepélyes koncertként érzékeltem.
Három fiatal művészről van szó, két magyar énekesről és egy olasz tenorról, a koncertélmény pedig rendkívül pozitív volt.
– A koncertsorozat, az Ön által összeállított műsor címe a Pünkösdi meditáció, amellyel templomokban lépnek fel. Van különleges lelki jelentősége mindennek az Ön számára?
– Mindenképpen templomokban szerettem volna fellépni a fiatalokkal – mintegy imádság formájában.
Én most különösen hivatásszerűen próbálom segíteni a fiatalokat, bevezetni őket az opera világába, és ehhez nagyon fontos, hogy az egyházzenét is ismerjék. De az is lényeges, hogy megismerjék ezt a dimenziót, hogy mit jelent muzsikával megköszönni a Jóistennek a tehetséget, amit mindannyian kaptunk.
Ács János vasárnap a csíksomlyói Kegytemplomban lépett fel zenésztársaival
Fotó: Mocsári László
– Rengeteget foglalkozik a fiatalokkal. Hogyan tapasztalja, az ez iránt való érzékenység föllelhető az ifjú nemzedékben?
– Azok a fiatalok, akikkel ezen a sorozaton fellépek, nagyszerűen helytállnak e tekintetben is. Megjegyzem, mindig megkérdem a fiatal művészektől, akikkel dolgozom, hogy van-e istenhitük. Mert ha nincsen, akkor érzésem szerint nem hiteles az egyházzenei koncert. Ilyen értelemben olyan fiatalokat választottam (Giuseppe Gerardi, tenor, Kuczmog Klaudia, szoprán és Antoni Norbert bariton énekművészek – szerk. megj.), akik hasonló lelkiséggel viszonyulnak ehhez a fajta zenéhez, mint én. Ez határozottan fontos számomra.
– Az is tudható Önről, hogy a fiatal tehetségek gondozását, az utánpótlás-nevelést hivatásának tartja – múlt hónapban Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen tartott mesterkurzust. Milyen a benyomása a fiatal zenész-nemzedékről, milyen az együttműködés fiatal művésztársaival?
– Az egyik fiatal zenésztársam, aki fellép velünk, kárpátaljai, rendkívül tehetséges bariton. A szoprán magyarországi. De nekem az a célom, hogy bárkit segítsek a fiatalok közül – mivel Debrecenben vezetem az operastúdiót, onnan is szerettem volna valakit kiválasztani. Az olasz tenortól pedig nagy dolog, hogy eljött Erdélybe velünk. Ő már annyira professzionális, hogy mintegy magához emeli a többieket is.
A neves karmester és a fiatal művészek a csíksomlyói fellépés alkalmával a hét végén
Fotó: Mocsári László
– Említette, hogy szerte a világon, négy kontinensen sok-sok országban fellépett már. Ki tudna emelni olyan helyszínt, ami különösen közel áll a szívéhez?
– Nagyon jó, hogy ezt kérdezi. Egyrészt Olaszország, mert ott élek 50 éve. Olaszországban sok nagy katedrálisban vezényeltem komoly oratóriumokat egyházzenei koncertek formájában: Verdi Rekviemje, Leoncavallo Rekviemje, Puccini Messa di Gloriája, Mascagni Messa di Gloriája.
– Ha már Pavarottit említi: az Ön neve összeforrt a világhírű Három Tenor énekegyüttes nevével, amelynek tagjai – José Carreras, Plácido Domingo és Luciano Pavarotti – közül utóbbi sajnos már nincsen köztünk. A Pavarottival kapcsolatos emlékezetes élményei közül felelevenítene valamit?
– Boldogan. Luciano Emilia-Romagna tartományból, nagyon egyszerű családból származó ember volt. Édesapja pék volt. A Pavarottival való megismerkedésünk után nem sokkal, 1992-ben kísértem őt zongorán, amikor az édesapjával együtt énekelte César Franck Panis Angelicusát – ami szintén egyházzenei mű. Ez az élmény megmaradt a szívemben, mert csodálatos volt az édesapjához fűződő viszonya.
Pavarotti is csodálatosan énekelte az egyházzenei műveket, mert ugyan nem volt gyakorló katolikus, de rendkívül hívő, nemes lelkülettel megáldott ember volt.
– Ahogy beszélgetünk, úgy tűnik, hogy az Ön szemléletmódjában a zene és az istenhit, illetve a zenén keresztül a magasba való lelki emelkedés fontos szerepet játszik.
– Hát ez a legfontosabb számomra. Liszt Ferenc mondta, hogy az előadóművésznek egyetlen feladata, hogy a Teremtő és a zeneszerző között megteremtse a kapcsolatot. Tehát ez a mi dolgunk. De amikor operát vezényelek, vagy Kodály Marosszéki táncát vagy a pávavariációját vezénylem, ugyanez a gondolatom.
Dehát mindent Istennek köszönhetünk. Ez a mostani erdélyi út is kicsit arról szól, hogy valamit visszaadjunk a Teremtőnek abból, amit tőle kaptunk. Próbálom a fiatalok lelkébe is betáplálni ezt a gondolatot, hogy a legfontosabb dolog, ha valamilyen formában a Jóistenhez viszonyítjuk a sorsunkat.
Ács János, valamint Giuseppe Gerardi (tenor), Kuczmog Klaudia (szoprán) és Antoni Norbert (bariton) énekművészek
– Sok évtizede Olaszországban él, szerte a nagyvilágban megfordult. Ehhez képest egyáltalán nem érződik az idegen környezet, idegen hatás a magyar nyelvhasználatán.
– Egész pontosan ötven éve, 1973-ban disszidáltam. Nem vettek fel Budapesten a Zeneakadémiára, mert édesapám értelmiségi volt és antikommunista. Otthon nem lett volna lehetőségem továbbtanulni a konzervatórium után. Így Olaszországba mentem, ahol rögtön felvettek a milánói konzervatóriumba, úgyhogy ott folytattam a tanulmányaimat. Ott élek azóta is, ott van a családom, feleségem, három gyermekem, öt unokám. És nagyon boldog vagyok, hogy magyar vagyok. Mi négyen vagyunk testvérek, és hárman a testvérek közül disszidáltunk és külföldön nagyon szorosan tartottuk a kapcsolatot. A nővérem meg a bátyám Németországban élt, én sokat koncerteztem a bátyámmal, aki nagyszerű zongoraművész, Ács József. Olaszországban is voltak és vannak magyar barátaim, most is jó barátom a milánói konzul.
Nagyon szeretek olvasni, a klasszikusokat, Jókai a kedvencem a mai napig. Tehát megmaradt a magyarságom, nemcsak a szívemben, hanem intellektuális szempontból is.
– Megnevezné akedvenc zeneszerzőjét?
– Verdi. Úgy érzem, a Verdi-operákhoz van a legerősebb vonzódásom és talán tehetségem is. Mindannyian valami különleges dologra születünk, én úgy gondolom, hogy az olasz operán belül a Verdi-interpretációim a legautentikusabbak.
Ács János világhírű karmester lép fel Kolozsváron, a Szent Mihály-templomban április 27-én Pünkösdi meditáció című, az egyházi zene és oratórium remekműveiből összeállított műsorával – közölték a szervezők.
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen tart mesterkurzust Ács János világhírű karmester, elismert zongoraművész, a három tenor egykori állandó karmestere. A kiváló művész hamarosan Erdély más településein is közönség elé lép.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A 150 éve született Csiszár Lajos életművét szeretnék közelebb hozni a nagyközönséghez Marosvásárhelyen, ahol városnéző sétákkal idézik fel a szecesszió meghatározó helyi alakjának munkásságát.
Spiró György Elsötétítés című drámájából készült előadást mutat be a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Az utókor „méla, halkszavú költőként” emlegeti az újságíróként, szerkesztőként és műfordítóként is jelentős életművet maga után hagyó Tóth Árpádot, aki kisgyerekként elkerült szülővárosából.
Bajor Andor (Nagyvárad, 1927. szept. 30. ̶ Debrecen, 1991. január 24.) szerkesztő, kritikus, prózaszerző életművére összpontosító, kétnapos konferenciát és irodalmi rendezvényt szerveznek Kolozsváron.
A nagybányai festőiskola ritkán látható alkotásait bemutató tárlat nyílik április 18-án, szombaton Nagyváradon, a római katolikus püspöki palotában – közölte a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség sajtószolgálata.
Összesen csaknem háromszázezer nézőt vonzott eddig a Káel Csaba Magyar menyegző című filmje, amelyet Magyarországon több mint kétszázezren, a határon túl pedig kilencvenezren láttak eddig.
A Nemzeti Archívum munkájának köszönhető válogatás nem csupán médiatörténeti érdekesség, hanem olyan hagyomány élő lenyomata, amely immár hivatalosan is hungarikummá vált: ez a déli harangszó.
A Kolozsvári Magyar Opera és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) hivatalos partnerségi megállapodást kötött
Ötödik alkalommal tartanak könyvünnepet Sepsiszentgyörgyön, a SepsiBook könyvvásárra és kortárs irodalmi fesztiválra május közepén várják a közönséget.
Marius Andruh kémiaprofesszor lett a Román Akadémia új elnöke.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!