Ács János világhírű karmester ötven éve él Olaszországban, Pavarottit, Domingót és Carrerast is vezényelte
Fotó: Ács János archívuma
Az erdélyi templomokban mintegy imádságként muzsikálnak – vonta le a következtetést a Krónikának nyilatkozva Ács János világhírű karmester, aki az egyházi zene és oratórium remekműveiből összeállított, Pünkösdi meditáció című műsorával lép fel a napokban erdélyi helyszíneken három fiatal művésszel. Ács János úgy fogalmazott, produkciójuk egyfajta hálaadás azért is, hogy a mai – elég drámai – világban még képviselni tudják azt a dimenziót, ami a zenén keresztül mélységet, transzcendens tartalmat közvetít. A többek közt Luciano Pavarotti karmestereként világhírnevet szerzett Ács Jánost a 2005-ben elhunyt tenorral kapcsolatos emlékeiről is faggattuk.
2023. április 25., 10:172023. április 25., 10:17
– Erdélyi turnéjuk keretében Csíksomlyón, a kegytemplomban lépett fel vasárnap művésztársaival együtt, kedden Marosvásárhelyen, csütörtökön a kolozsvári Szent Mihály-templomban láthatja-hallhatja a közönség Pünkösdi meditáció című koncertjüket. Milyennek érzékelte a csíksomlyói fogadtatást, közönséget?
– Örömmel mondhatom, hogy felléphettünk a székelyek hitéletének a legjelentősebb helyszínén, a Szűzanya szobra előtt az egyházzenei koncerttel. Nagy élmény volt, nagyszerű közönségünk volt, örömmel fogadták a produkciónkat. Méltóságteljes, ünnepélyes koncertként érzékeltem.
Három fiatal művészről van szó, két magyar énekesről és egy olasz tenorról, a koncertélmény pedig rendkívül pozitív volt.
– A koncertsorozat, az Ön által összeállított műsor címe a Pünkösdi meditáció, amellyel templomokban lépnek fel. Van különleges lelki jelentősége mindennek az Ön számára?
– Mindenképpen templomokban szerettem volna fellépni a fiatalokkal – mintegy imádság formájában.
Én most különösen hivatásszerűen próbálom segíteni a fiatalokat, bevezetni őket az opera világába, és ehhez nagyon fontos, hogy az egyházzenét is ismerjék. De az is lényeges, hogy megismerjék ezt a dimenziót, hogy mit jelent muzsikával megköszönni a Jóistennek a tehetséget, amit mindannyian kaptunk.
Ács János vasárnap a csíksomlyói Kegytemplomban lépett fel zenésztársaival
Fotó: Mocsári László
– Rengeteget foglalkozik a fiatalokkal. Hogyan tapasztalja, az ez iránt való érzékenység föllelhető az ifjú nemzedékben?
– Azok a fiatalok, akikkel ezen a sorozaton fellépek, nagyszerűen helytállnak e tekintetben is. Megjegyzem, mindig megkérdem a fiatal művészektől, akikkel dolgozom, hogy van-e istenhitük. Mert ha nincsen, akkor érzésem szerint nem hiteles az egyházzenei koncert. Ilyen értelemben olyan fiatalokat választottam (Giuseppe Gerardi, tenor, Kuczmog Klaudia, szoprán és Antoni Norbert bariton énekművészek – szerk. megj.), akik hasonló lelkiséggel viszonyulnak ehhez a fajta zenéhez, mint én. Ez határozottan fontos számomra.
– Az is tudható Önről, hogy a fiatal tehetségek gondozását, az utánpótlás-nevelést hivatásának tartja – múlt hónapban Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen tartott mesterkurzust. Milyen a benyomása a fiatal zenész-nemzedékről, milyen az együttműködés fiatal művésztársaival?
– Az egyik fiatal zenésztársam, aki fellép velünk, kárpátaljai, rendkívül tehetséges bariton. A szoprán magyarországi. De nekem az a célom, hogy bárkit segítsek a fiatalok közül – mivel Debrecenben vezetem az operastúdiót, onnan is szerettem volna valakit kiválasztani. Az olasz tenortól pedig nagy dolog, hogy eljött Erdélybe velünk. Ő már annyira professzionális, hogy mintegy magához emeli a többieket is.
A neves karmester és a fiatal művészek a csíksomlyói fellépés alkalmával a hét végén
Fotó: Mocsári László
– Említette, hogy szerte a világon, négy kontinensen sok-sok országban fellépett már. Ki tudna emelni olyan helyszínt, ami különösen közel áll a szívéhez?
– Nagyon jó, hogy ezt kérdezi. Egyrészt Olaszország, mert ott élek 50 éve. Olaszországban sok nagy katedrálisban vezényeltem komoly oratóriumokat egyházzenei koncertek formájában: Verdi Rekviemje, Leoncavallo Rekviemje, Puccini Messa di Gloriája, Mascagni Messa di Gloriája.
– Ha már Pavarottit említi: az Ön neve összeforrt a világhírű Három Tenor énekegyüttes nevével, amelynek tagjai – José Carreras, Plácido Domingo és Luciano Pavarotti – közül utóbbi sajnos már nincsen köztünk. A Pavarottival kapcsolatos emlékezetes élményei közül felelevenítene valamit?
– Boldogan. Luciano Emilia-Romagna tartományból, nagyon egyszerű családból származó ember volt. Édesapja pék volt. A Pavarottival való megismerkedésünk után nem sokkal, 1992-ben kísértem őt zongorán, amikor az édesapjával együtt énekelte César Franck Panis Angelicusát – ami szintén egyházzenei mű. Ez az élmény megmaradt a szívemben, mert csodálatos volt az édesapjához fűződő viszonya.
Pavarotti is csodálatosan énekelte az egyházzenei műveket, mert ugyan nem volt gyakorló katolikus, de rendkívül hívő, nemes lelkülettel megáldott ember volt.
– Ahogy beszélgetünk, úgy tűnik, hogy az Ön szemléletmódjában a zene és az istenhit, illetve a zenén keresztül a magasba való lelki emelkedés fontos szerepet játszik.
– Hát ez a legfontosabb számomra. Liszt Ferenc mondta, hogy az előadóművésznek egyetlen feladata, hogy a Teremtő és a zeneszerző között megteremtse a kapcsolatot. Tehát ez a mi dolgunk. De amikor operát vezényelek, vagy Kodály Marosszéki táncát vagy a pávavariációját vezénylem, ugyanez a gondolatom.
Dehát mindent Istennek köszönhetünk. Ez a mostani erdélyi út is kicsit arról szól, hogy valamit visszaadjunk a Teremtőnek abból, amit tőle kaptunk. Próbálom a fiatalok lelkébe is betáplálni ezt a gondolatot, hogy a legfontosabb dolog, ha valamilyen formában a Jóistenhez viszonyítjuk a sorsunkat.
Ács János, valamint Giuseppe Gerardi (tenor), Kuczmog Klaudia (szoprán) és Antoni Norbert (bariton) énekművészek
– Sok évtizede Olaszországban él, szerte a nagyvilágban megfordult. Ehhez képest egyáltalán nem érződik az idegen környezet, idegen hatás a magyar nyelvhasználatán.
– Egész pontosan ötven éve, 1973-ban disszidáltam. Nem vettek fel Budapesten a Zeneakadémiára, mert édesapám értelmiségi volt és antikommunista. Otthon nem lett volna lehetőségem továbbtanulni a konzervatórium után. Így Olaszországba mentem, ahol rögtön felvettek a milánói konzervatóriumba, úgyhogy ott folytattam a tanulmányaimat. Ott élek azóta is, ott van a családom, feleségem, három gyermekem, öt unokám. És nagyon boldog vagyok, hogy magyar vagyok. Mi négyen vagyunk testvérek, és hárman a testvérek közül disszidáltunk és külföldön nagyon szorosan tartottuk a kapcsolatot. A nővérem meg a bátyám Németországban élt, én sokat koncerteztem a bátyámmal, aki nagyszerű zongoraművész, Ács József. Olaszországban is voltak és vannak magyar barátaim, most is jó barátom a milánói konzul.
Nagyon szeretek olvasni, a klasszikusokat, Jókai a kedvencem a mai napig. Tehát megmaradt a magyarságom, nemcsak a szívemben, hanem intellektuális szempontból is.
– Megnevezné akedvenc zeneszerzőjét?
– Verdi. Úgy érzem, a Verdi-operákhoz van a legerősebb vonzódásom és talán tehetségem is. Mindannyian valami különleges dologra születünk, én úgy gondolom, hogy az olasz operán belül a Verdi-interpretációim a legautentikusabbak.
Ács János világhírű karmester lép fel Kolozsváron, a Szent Mihály-templomban április 27-én Pünkösdi meditáció című, az egyházi zene és oratórium remekműveiből összeállított műsorával – közölték a szervezők.
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen tart mesterkurzust Ács János világhírű karmester, elismert zongoraművész, a három tenor egykori állandó karmestere. A kiváló művész hamarosan Erdély más településein is közönség elé lép.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Piaci árusok, cselédek és művészek sorsából rajzolódik ki a régi Bánság a temesvári tárlaton. A nemesség és a polgárság után a társadalom többsége kerül előtérbe: családi emlékek tárják fel a munka, a kultúra és a kivándorlás összefonódó történeteit.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata október 17-én, szombaton este 7 órától a nagyteremben mutatja be Szakonyi Károly Holt lelkek című komédiáját Ny. V. Gogol regénye nyomán, Szabó K. István rendezésében.
Fazakas Lehel A menekülés lehetőségei című, 17 perces kisjátékfilmje nyerte el az erdélyi Filmgalopp idei fődíját – közölték vasárnap a szervezők. A 26. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle díjait a kolozsvári Győzelem moziban adták át szombat este.
Száz éve indult útjára Kolozsváron a Korunk, napjaink egyik legrégebbi alapítású magyar nyelvű folyóirata. Kovács Kiss Gyöngy történészt, a Korunk főszerkesztőjét a centenárium alkalmából kérdeztük.
Soha nem volt még ennyire elfogadott és kedvelt a romániai magyar színjátszás a román szakma és közönség körében, mint most – ez derül ki az ötödik BukFeszt mérlegéből.
Németh László Iszony című regényéből készült adaptációt mutat be a szatmárnémeti Harag György Társulat a Gyulai Várszínházzal koprodukcióban. Az előadás rendezője Szabó K. István.
Jubileumi kiadásához érkezett a brassói Magyar Színházfesztivál: október 16-án, majd 21. és 25. között színházi előadások, zenés-irodalmi estek, bábjátékok, könyvbemutatók, fotókiállítás és koncert várja a közönséget.
Elvándorlás, családi kötelékek és kultúrák találkozása kerül előtérbe a 26. Filmtettfeszt filmjeiben. Az október 7-én kezdődő szemle Erdély több településén várja a nézőket, Kolozsváron húsz közönségtalálkozót is tartanak.
Kőszínházban szokatlannak számító kezdeményezést indított a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház: színészeik saját élettörténetükből, személyes emléktöredékeikből, rendező nélkül készítenek monodrámát.
Élőszavas mesemondással, interaktív bemutatóval és családi történetekkel várják a látogatókat a kisbaconi Benedek Elek Emlékházban, ahol szeptember 30-án a nagy meseíró születésének 167. évfordulóját és a népmese napját ünneplik.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!