Könczei Csongor néprajzkutató
Fotó: Ocskay Márk
A kolozsvári táncházmozgalom megalakulásának 45. évfordulója alkalmából nyílt fotó- és videókiállítás a Sapientia egyetem táncművészeti szakának székhelyén. A táncházmozgalom múltjáról, jelenéről Könczei Csongort, az egyesület vezetőjét, a táncművészet szak oktatóját kérdeztük.
2022. március 03., 13:372022. március 03., 13:37
2022. március 16., 15:112022. március 16., 15:11
A kincses városban 45 évvel ezelőtt alakult meg a táncházmozgalom, ennek apropóján nyílt kiállítás a Főtér 29. szám alatt a Sapientia egyetem táncművészeti szakának székhelyén. A fotókat és videókat felsorakoztató tárlatot az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány, a Sapientia egyetem kolozsvári karának táncművészet szakja, valamint a Bogáncs–Zurboló Egyesület szervezte, és március 4-ig tekinthető meg.
A táncházmozgalom múltjáról, jelenéről Könczei Csongor, az egyesület vezetője, a táncművészet szak oktatója beszélt a Krónika megkeresésére. Mint elmondta, a Bogáncs–Zurboló az elmúlt években rendszeresen megtartotta a Tranzit Házban a kolozsvári táncház 25, 30, 35, 40 éves születésnapját is. „Mivel még mindig járványhelyzet van, nem lehet összecsődíteni az embereket, és különben sem lehet mulatni, táncolni maszkban.
Mi természetesen táncházzal szeretnénk ünnepelni, amit most nem lehet”
– mondta el Könczei Csongor. Hozzátette, a tárlat az egyetem földszinti terében tekinthető meg, ahol közösségi tér lesz majd, ha lejár a járvány, ebben a térben a Hagyományok Háza és az egyetem sok rendezvényt szeretne majd szervezni. „Multimédiás installáció a tárlat, három projektorra vetítünk. Az egyik régi, 1990 előtti fényképeket sorakoztat fel a mozgalom kezdeteiről, a második 1990 utáni fotókat, a harmadikon a kolozsvári táncházról készült mozgóképeket láthatnak az érdeklődők” – mondta Könczei Csongor.
„A művész úr a széki táncházban készült képeit a rendelkezésünkre bocsátotta. Tudni kell, hogy a Szék volt a táncházmozgalom egyik bölcsője. Ezek a Korniss-képek ott maradnak a teremben, később is megtekinthetőek” – mondta Könczei Csongor.
A kolozsvári táncházmozgalom különböző korszakait eleveníti fel a március 4-ig látható fotó és videókiállítás
Fotó: Zoltán Ildikó
A szakember kifejtette, kronológiailag négy részre osztják az erdélyi táncház történetét. „Az első az 1977-es indulás és az úgynevezett hőskorszak, amikor táncházak alakultak Erdélyben. Felfutóban lévő mozgalom volt, nemcsak Kolozsváron, de Csíkszeredában, Udvarhelyen, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Nagybányán stb. Aztán jött az ellehetetlenítés korszaka, 1983-tól fokozatosan ellehetetlenítették. Azért használom ezt a szót, mert hivatalosan ugyan nem tiltották be, de valahogy úgy csűrték-csavarták a dolgokat, hogy ne lehessen megtartani a táncházakat” – mondta el Könczei Csongor.
„Például a kolozsvári táncházat nem tiltották be a szó szoros értelmében, de a Vasas utcai termet nem adták oda a fiataloknak, mondván, hogy festenek. Ez 1985-ben volt, és 1990-ig „festettek”. Mindent megtettek, hogy ne lehessen megtartani a táncházat” – ecsetelte Könczei. Hozzátette, abban az időszakban összegyűltek itt-ott a fiatalok, úgymond házibulizni, táncoltak, de ez már nem ugyanaz volt. Nagyon sokan ki is telepedtek külföldre, zenészek és táncosok is. „1990-ben volt egy nagy újraindulás nagy lelkesedéssel. Az volt a gond, hogy zenész nagyon kevés volt, mert a régieknek 70–80 százaléka már nem volt az országban. Azóta sok népzenész van újra, hála istennek” – fejtette ki Könczei Csongor. Idézte Csoóri Sándor mondását, miszerint a táncháznak két nagy pillanata volt: az egyik, amikor felment a színpadra, a másik, amikor lejött a színpadról.
– mondta. Mint kifejtette, a kettőt külön kellene tárgyalni: amikor azt mondjuk, hogy táncház, az közösségi szórakozást jelent, ahol mindenki a saját tehetsége szerint nyilvánulhat meg, hiszen a táncház mindig nyitott forma volt, a színpad pedig teljesen más dolog. A kolozsvári kiállítás március 4-ig látogatható naponta 10-től 18 óráig.
Fotó: Zoltán Ildikó
Közvetlen elindításában és kibontakozásában nagy szerepe volt Kallós Zoltánnak, aki főképp a mezőségi és a gyimesi csángó hangszeres zene gyűjtésével és népszerűsítésével teremtett hiteles alapot a táncházmozgalom számára. Szintén nagy szerepe volt Könczei Ádámnak, aki több cikkben és előadásban nem csak a táncházmozgalom népszerűsítésén, hanem szakmai alapokra helyezésén is fáradozott. A mozgalom ugyanis elválaszthatatlanul összefonódott a hiteles népzene felkarolásával: táncházzenekarok alakultak, így Csíkszeredában a Barozda, Székelyudvarhelyen a Venyige, Marosvásárhelyen a Regösök, Kolozsváron a Bodzafa, az Ördögszekér, majd a Bogáncs gyermektáncház. A táncházmozgalom elterjedésével párhuzamosan a téma körül gazdag irodalom bontakozott ki. Főképp a Művelődésben és az Ifjúmunkásban (ez utóbbi Táncház címmel rovatot rendszeresített) számos írásban vetődtek fel a táncművészet szakmai, elméleti kérdései, amelyeknek nyílt megvitatására is sor került az éveken át megrendezett táncháztalálkozók keretében szervezett tudományos konferenciákon. A Kovászna Megyei Népi Alkotások Irányító Központja külön kiadványt jelentetett meg a táncházszervezők munkájának segítségére.
Az első találkozóra 1978. szeptember 23–24-én Székelyudvarhelyen került sor, itt a táncházzenekarok mellett mérai, széki, visai, magyarszováti és más, az erdélyi magyar néptánc szempontjából jelentős falvak táncosai is részt vettek. Hasonló találkozók voltak 1979-ben, 1980-ban, 1981-ben és 1982-ben, ugyancsak Székelyudvarhelyen. Az érdeklődést kihasználva az Electrecord Hanglemezgyár több táncházlemezt jelentetett meg. Azonban épp népszerűsége tette gyanússá a táncházmozgalmat a hatalom szemében: az 1980-as évek elejétől már egyre több gánccsal kellett szembenézniük a rendezvények szervezőinek. Végül 1983-ban be is tiltották az országos találkozó szervezését, s utána nem sokkal a Román Televízió magyar adásait is megszüntették.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A 150 éve született Csiszár Lajos életművét szeretnék közelebb hozni a nagyközönséghez Marosvásárhelyen, ahol városnéző sétákkal idézik fel a szecesszió meghatározó helyi alakjának munkásságát.
Spiró György Elsötétítés című drámájából készült előadást mutat be a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Az utókor „méla, halkszavú költőként” emlegeti az újságíróként, szerkesztőként és műfordítóként is jelentős életművet maga után hagyó Tóth Árpádot, aki kisgyerekként elkerült szülővárosából.
Bajor Andor (Nagyvárad, 1927. szept. 30. ̶ Debrecen, 1991. január 24.) szerkesztő, kritikus, prózaszerző életművére összpontosító, kétnapos konferenciát és irodalmi rendezvényt szerveznek Kolozsváron.
A nagybányai festőiskola ritkán látható alkotásait bemutató tárlat nyílik április 18-án, szombaton Nagyváradon, a római katolikus püspöki palotában – közölte a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség sajtószolgálata.
Összesen csaknem háromszázezer nézőt vonzott eddig a Káel Csaba Magyar menyegző című filmje, amelyet Magyarországon több mint kétszázezren, a határon túl pedig kilencvenezren láttak eddig.
A Nemzeti Archívum munkájának köszönhető válogatás nem csupán médiatörténeti érdekesség, hanem olyan hagyomány élő lenyomata, amely immár hivatalosan is hungarikummá vált: ez a déli harangszó.
A Kolozsvári Magyar Opera és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) hivatalos partnerségi megállapodást kötött
Ötödik alkalommal tartanak könyvünnepet Sepsiszentgyörgyön, a SepsiBook könyvvásárra és kortárs irodalmi fesztiválra május közepén várják a közönséget.
Marius Andruh kémiaprofesszor lett a Román Akadémia új elnöke.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!