Újabb farsang a regényihlető helyszínen

Kós Károlyról szóló kiállítások megnyitói, népi táncjáték, táncház, filmvetítés, ünnepi istentisztelet, valamint a hagyományos farsangi lovas felvonulás és bábuégetés várja az érdeklődőket a sztánai farsangon a hét végén. A Szilágy megyei falu farsangi mulatságainak sorozatát Kós Károly építész, író és grafikus indította több mint 100 évvel ezelőtt Móricz Zsigmondot is a sztánai mulatság ihlette a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című regény megírására.

Kiállítás nyílik Kós Károly grafikáiból

A hétvégi rendezvénysorozatot pénteken nyitja meg Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja, Papp Hunor sztánai tiszteletes, főszervező, valamint a Sztánai Műhely képviselői. A Dr. Kós Károly: A Mezőség néprajza című kiállítást Szabó Zsolt újságíró, egyetemi tanár nyitja meg a helyi művelődési otthonban. A program keretében számos, a népzenére, néptáncra összpontosító rendezvény szerepel, többek közt a Debreceni Népi Együttes táncjátékát, a Fölszállott a páva tehetségkutató 2014-es nyertese, a Tokos zenekar muzsikálását láthatja-hallhatja a nagyérdemű.

Szombaton a Kós Károly kalotaszegi néprajzi grafikái című tárlatot Tötszegi Tekla, az Erdélyi Néprajzi Múzeum aligazgatója nyitja meg, ugyanekkor avatják fel a Kós Károly termet a volt iskola épületében. Szombaton csoportos látogatást szerveznek a Varjúvárba és a Szentimrei-házba, ahol Szabó Zsolt és H. Szabó Gyula: Szentimrei Judit, az iparművész című vetített képes előadását követhetik figyelemmel az érdeklődők. Délután filmvetítést tartanak, a III. Népismereti Filmfesztivál díjnyertes alkotásait láthatja a közönség. A farsang bevételét a helyi református egyházközségben zajló munkálatokra fordítják a szervezők.

A sztánai farsang kezdetei

A hagyományos sztánai farsang történetének kezdeteiről a Művelődés című lap számolt be korábban részletesen. „Az utolsó (ez csak utólag derült ki) békebeli esztendőben, 1914. február 1-jén egy fiatal, felfelé ívelő pályáján roppant aktív és sikeres fővárosi építész, Kós Károly meg szeretné mutatni választott szülőföldjén (Kalotaszegen, kb. fele úton Budapest és Sepsiszentgyörgy között) felépített művésztanyáját művész és író barátainak. S ha már megszervezi a kellemes együttlétet, világmegváltó terveiből egymorzsányit valamilyen közösségi, akkori fogalmak szerint jótékonykodási célt is kitűz (bánffyhunyadi szeretetotthonra gyűjt), és családi közreműködéssel hét országra szóló sikeres farsangi bált szervez. Irodalmi párlata is van, Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című kisregénye, majd ennek színpadi változata\" – olvasható a lapban.

A Móricz-regény ihletforrása

„1914-ben nemcsak a világháború tört ki, hanem abban az esztendőben volt a sztánai református bál is. Nem kicsi dolog ez, mert háború volt még, és lesz még, de sztánai református bál soha azelőtt nem volt, és úgy látszik, hamarosan nem is lesz\" – idézte fel a történéseket Találkozásaim Móricz Zsigával című írásában Kós Károly.

Az általa rajzolt farsangi meghívót a Díszítő Művészet című lap azonnal reprodukálta, a klisét, a papírt, nyomást ingyen csináltatta meg, s így „jótékonysági célunk egyik leglényegesebb kiadási tételét takarította meg nekünk\". Az eseményre hivatalos volt Kalotaszeg minden valamirevaló családja, Kós Károly pedig külön meghívta budapesti építész komáját, Zrumeczky Dezsőt, valamint írótársát, Móricz Zsigmondot is.

„Gyönyörűséges szép telünk volt akkor. Hetek óta tiszta, ragyogó napsütés, szikrázó, ropogó, porzó hó, s talán azóta sem olyan tartós, jó szánutunk\" – írta Kós. Móricz nagy sikerű regényének története Balázs-napi farsangoláskor kezdődik. Az 1916-ban írt Nem élhetek muzsikaszó nélkül témájával, ábrázolásmódjával üde, idilli színfoltja ennek a korszaknak: távolságtartással mutatja be az író bölcs derűjét, a férfi-nő kapcsolat évődő, játékos oldalát, a házastársi pozícióharc rivalizáló erőpróbáját. Letűnt világot idéz meg a nagy mulató, duhaj ifjú földesúr figurája – aki háromnapos ünneppel üli meg a neve napját, és akivel már a cigányok sem bírják az iramot.