Új előadás a váradi Oberon Csőszínháztól

Csatlós Lóránt színművész, az Oberon vezetője és az előadás rendezője azt meséli, a szöveg első látásra megtetszett neki, ám azt is tudta: igazán akkor működhet színpadon, ha a saját szűrőin is átvezeti a darabot. „Beleszőttem azt a módot, ahogyan én látom a mai tizenéves korosztályt. Olyan világban élnek ők, ami nem létezik. Kihúzod őket a konnektorból, és nem tudnak se járni, se beszélni” – fogalmaz a rendező.

Koncepciójában a darab egyetlen élő szereplőt mozgat, magát a mesélőt, az összes többi karakter a háttérben kivetített animációkban jelenik meg, egy rá jellemző tárgy vagy éppen egy csevegőprogramban használatos arckép formájában. A főszerepet vállaló tizedikes Géczi Zoltán gyakorlatilag egyedül viszi végig a közel egyórás előadást – bár az animációk mellett segítségére van néhány feketébe öltözött, ezért a színpadszél sötétjében láthatatlan alak, amelyek foszforeszkáló tárgyak segítségével festik alá a vívódó tinédzser mondandóját, mosolygós vagy éppen morcos arcokat formálva a fényből, valahogy úgy, mint az interneten kommunikáló fiatalok által használt „emotikonok”.

S bár egy-két generációval idősebbek számára kicsit idegen lehet ez a virtuális közeg, nem nehéz ráérezni: a digitális világban felnőtt, kapcsolatait közösségi hálókon folytató, élményeit csevegőprogramokban megosztó tizenévesek alapvető problémái pontosan ugyanazok, mint bármelyik korukbelinek, függetlenül attól, hogy húsz, harminc vagy még több esztendeje járt középiskolába. Mert hiába gondtalan első ránézésre a tiniélet, próbáljunk csak visszaemlékezni: soha azután nem bírtak már akkora jelentőséggel az apróságok, mint akkor, soha olyan intenzitással már nem élünk meg szerelmet, barátságot, csalódásba soha nem halunk már bele annyira, mint akkor.

A Morzsákat ma, illetve szerdán 18 órától lehet megtekinteni a nagyváradi Moszkva kávézóban, utána vakációra mennek az oberonosok, és legközelebb csak ősszel lesz előadás.