Trianon-kislexikon: Molnár Zsolt magyarországi történelemtanár a békediktátum jelenségeit tárgyaló új kötetéről

Tanítványaimban – idestova húsz éve – próbálom a Kárpát-medencei szemléletet erősíteni, ezzel tudatosítani bennük, hogy a történelmi Magyarország ugyan már nem létezik, de az anyanyelv, a történelem, a kultúra, a népművészet ezer szállal köti össze száz évvel a tragédia után is ezeket a területeket.

– Rengeteg szó esik mostanában arról, hogy a digitális bennszülöttnek is nevezett ifjú nemzedékeknek immár az interneten van a „szellemi otthonuk”, egy kattintásra van tőlük bármilyen információ. Hogyan látja – nemcsak a lexikon szerzőjeként, de pedagógusként is –, egy papír alapú, kézbe fogható lexikon miként illeszkedhet a diákság érdeklődési horizontjához?

– Valóban, a mai diákok szinte mindent azonnal megtalálnak a digitális világban, azonban a rájuk zúduló rengeteg információból nem mindig tudják a valós és hiteles dolgokat kiszűrni. Egy ilyen lexikon segítheti őket ebben, nem beszélve arról, hogy a polcon tárolva évek múlva is levehető és lapozható, ellentétben a világhálón tárolt adatokkal, amelyek gyakran változnak és sokszor eltűnnek, mielőtt lementenénk őket onnan.

Hogy bele is lapozzanak, s olvasgassák, ahhoz pedig a színes illusztrációkkal – fotók, térképek, ábrák – kívánunk kedvet csinálni.

Fontos, hogy a kisebbségben élő magyar gyerekek is hozzájussanak a témához kapcsolódó információkhoz, amelyhez ez a lexikon talán segítséget nyújthat.

– Történelemtanárként nyilván pontosan ismeri, hogy a magyarországi iskolai tantervek mennyi teret szánnak a trianoni események taglalásának, megismertetésének. Valószínűsíthető, hogy a környező országokban használatos tantervek másként, esetleg más fényben tüntetik fel az 1920-as eseményeket. Miként lehet eligazító jellegű a lexikon a határon túli magyar ajkú olvasók számára is?

– A könyv valóban hiánypótló, hiszen sok Trianon-témájú szakirodalom és oktatási anyag jelent meg az elmúlt években, de én vállalkoztam először arra, hogy lexikonszerűen rendszerezzem az ismereteket. Segítséget kívántam adni a pedagógusoknak is, hiszen nálunk ugyan érettségi témakör Trianon, mégsem áll rendelkezésre elegendő tanári segédlet, s a tankönyvek is csak néhány lecke erejéig tárgyalják a témát.

– Mondana példát a lexikonban szereplő olyan szócikkekre, amelyek érdekes adalékoknak tekinthetőek, esetleg olyan információnak, amit nem szokás túl gyakran emlegetni Trianon kapcsán?

– Kettőt emelnék ki, amelyek az érettségiző diákjaimnak is leginkább tetszettek. Az áruló folyók fogalom még 1920 előtt megjelent a köztudatban, azokat a folyókat nevezték így, amelyek itt, a Kárpát-medencében eredtek, de a torkolatuk nem itt volt, például: Poprád, Dunajec, Olt. A legmagyarabbnak pedig azért tartották a Tiszát, mert teljes hosszában az ország területén folyt. A másik szócikk pedig a Trianon árvái. Így nevezték azt a körülbelül 400 ezer magyart, akik a békekötés után az 1920-as évek közepéig – a határok végleges terepi kijelöléséig – szülőföldjüket elhagyva a trianoni Magyarországra menekültek.