Heidl György társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár: sokkal átláthatóbb támogatáspolitikára van szükség
Fotó: Makkay József
Átláthatóbb és kiszámíthatóbb támogatási rendszert ígér a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára. Heidl György szerint az elmúlt években túlságosan nagy szerepet kaptak az egyedi, sokszor személyes kapcsolatok alapján odaítélt támogatások, miközben párhuzamos finanszírozások és pazarló megoldások is kialakultak. Az új kormány nem megszüntetni akarja a külhoni magyar közösségek támogatását, hanem átalakítaná a rendszert: növelné a pályázati források arányát, a folyamatosan működő intézmények finanszírozását pedig kiszámíthatóbbá tenné. A Kolozsvári Magyar Napokon Heidl Györggyel az első erdélyi tapasztalatokról, az átvilágításról, az egyházi és oktatási támogatásokról, valamint arról is beszélgettünk, milyen partnerséget képzel el az új magyar kormány az erdélyi magyar politikai, egyházi, civil és szakmai szervezetekkel.
2026. augusztus 22., 19:282026. augusztus 22., 19:28
– Államtitkár úr, néhány héttel korábban már jártak Kolozsváron és Marosvásárhelyen is, találkoztak a helyi közösségek képviselőivel. Milyenek az első benyomásai?
– Valóban, korábban már jártunk Kolozsváron és Marosvásárhelyen is, azok viszont nem sajtónyilvános események voltak. Szerettünk volna személyes beszélgetéseket folytatni olyan emberekkel, akik meghatározó szerepet töltenek be a közösség életében. Találkoztunk Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével, beszélgettünk egyetemi emberekkel, intézményvezetőkkel is.
Erről is beszélgettünk az egyetemi vezetőkkel a korábbi látogatásunkkor és most is. Már az első találkozások alkalmával felmerültek olyan kérdések, amelyeket tovább kellett gondolnunk, és ez a párbeszéd most folytatódik.
Kolozsvárról egyébként nagyon jók a benyomásaim. Korábban a kilencvenes években jártam itt, ahhoz képest megdöbbentő a változás. Nagy világváros lett belőle. Százezer egyetemista él itt, ennek érezhető a hatása: az élet, a pezsgés, a rengeteg fiatal nagyon jót tesz egy városnak. Annak is örülök, hogy sok baráti beszélgetést folytattunk. Ha voltak is kezdetben feszültségek, azok általában a második mondat után oldódtak.
– Ön államtitkárként rendkívül szerteágazó területet felügyel. Hogyan épül fel ez a rendszer, és ezen belül hol helyezkedik el a nemzetpolitika?
– Négy nagy terület tartozik az államtitkársághoz. A nemzetpolitikáért közvetlenül Kollai István helyettes államtitkár felel. A minisztérium intézményi felépítése ugyanakkor még folyamatban van. Új minisztériumról beszélünk, amelynek nincs jogelődje, ezért ez az átmeneti időszak még tart. Közjogi és szervezeti lépéseket kell megtenni ahhoz, hogy minden úgy működjön, ahogyan kell.
A kormány szándéka kezdettől világos volt: ezt a négy, egymással szorosan összefüggő területet egy államtitkárságon belül kapcsoljuk össze. Ez óriási feladat, talán még soha nem tartozott ekkora terület egy államtitkársághoz. Ide tartoznak a civilek, az őshonos kisebbségek, a felekezeti ügyek és a nemzetpolitika. Jelenleg még saját kabinetem sincs, holott erre nagy szükség lesz a négy terület koordinálásához.
– A korábbi kormányzati rendszerben a nemzetpolitikai ügyek nem kizárólag a nemzetpolitikai államtitkársághoz tartoztak, több minisztérium és állami vállalat is részt vett a külhoni magyarok támogatásában. Most mindez egy ernyő alá fog kerülni?
– Éppen ez az egyik probléma, amellyel szembesültünk. Ezek a területek – a civil szféra, az egyházak, a kisebbségek, a határon túli magyarság és a diaszpóra – szorosan összekapcsolódnak. Korábban viszont előfordult, hogy ugyanahhoz a területhez kapcsolódó feladatok több minisztériumnál voltak elhelyezve, és egyik helyen nem is tudtak arról, hogy máshol mi történik. Erre jó példa a csángókkal kapcsolatos kulturális és oktatási projekt, amely nagy és komoly forrásokat igénylő program. Ez korábban a Külügyminisztériumnál volt, miközben a Nemzetpolitikai Államtitkárságnak nem voltak megfelelő információi róla. Most, amikor ezeket a területeket összekapcsoljuk, derül ki, hogy korábban olyan forrásokból is finanszíroztak programokat, amelyekről a másik állami szereplő nem tudott. Ez azt is megmutatta, hogy
– Milyen típusú támogatásoknál jelentett ez problémát?
– Két nagy kategória volt: a pályázati és az egyedi támogatás. Csakhogy az egyedi támogatások közé soroltak olyan finanszírozásokat is, amelyek valójában normatív támogatások voltak. Ilyen például a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem támogatása. De ugyanebbe a kategóriába kerülhetett az is, amikor valaki megjelent egy miniszternél vagy államtitkárnál, elmondta, hogy neki ennyi és ennyi pénzre lenne szüksége egy tevékenységhez, aztán vagy kapott, vagy nem. Óriási aránytalanságokat látunk ebben, ami kezelhetetlen. A rutin ráadásul tovább él: hozzám is naponta érkeznek ilyen kérések. Egyrészt nincs is olyan költséghely, amelyből ezeket teljesíteni lehetne, másrészt nem is szeretnénk, hogy a jövőben így működjön a rendszer.
Tegnap például az Erdélyi Múzeum-Egyesületnél jártam, és hosszasan beszélgettünk a vezetőkkel.
Nekik van egy éves keretük, de ezt minden évben újra és újra el kellett kérniük.
Ez egyfajta „tenyérből etetés”, ami senkinek sem jó.
Kiszámíthatóbbá kell tenni a rendszert.
Az olyan intézményeknél, amelyek évek óta világosan meghatározott feladatot végeznek, akár többéves szerződésekben is lehetne gondolkodni, megfelelő ellenőrzési pontok beépítésével. Ne kelljen minden évben újra odajárulni a pénzosztó hatalomhoz azért, amit egy intézmény hosszú ideje, folyamatosan végez.
– Mennyire volt széttagolt a külhoni magyarság magyarországi finanszírozása?
– Pontosan nem tudom megmondani, de legalább hét-nyolc különböző területről érkeztek támogatások. Állami vállalatoktól, az Agrárminisztériumtól és más helyekről is. Ezeket azért kell egyben látni, mert ha ugyanarra a tevékenységre valaki innen is kapott pénzt, onnan is kapott, majd egy harmadik helyről is, az egészségtelen folyamatokat indított el. Nem tudta a bal kéz, mit csinál a jobb.
Heidl György szerint nem helyes, ha a magyar adófizetők pénzéből olyan feladatokat finanszíroznak, amelyeket a román államnak a törvények alapján biztosítania kellene
Fotó: Makkay József
– Mit jelent pontosan az átvilágítás, amit a Tisza-kormány a határon túli területek korábbi pályázataival kapcsolatban bejelentett? Minden támogatást és kifizetést ellenőriznek?
– Maga az „átvilágítás” kifejezés félelmeket, görcsöket indított el Erdélyben. Pedig nem erről kellene szólnia. Amikor egy új, felelős kormányzat belép az előző helyére, természetes, hogy megnézi, hogyan működtek a dolgok. Ahol hibákat talál, ott javít, és közben tanul az előző rendszer jó és rossz megoldásaiból egyaránt. Én inkább úgy fogalmaznék: lássunk világosan. Természetesen
A kormányzatnak felelőssége van abban, hogyan gazdálkodik a magyar adófizetők pénzével. Sok jelzést is kapunk, vannak állampolgári bejelentések, és tényfeltáró újságírók is sok mindenről írtak. Tehát nem a semmiből veszünk elő ügyeket. Magyarországi pályázatok esetében ötéves időszak vizsgálatáról van szó, a határon túli támogatásoknál a miniszterelnök tíz évet is említett. Ez nem ijesztgetés, hanem szerintem a felelős gazda reakciója.
– Erdélyi beszélgetéseik során milyen véleményeket hallottak a korábbi támogatási rendszerről?
– Gyakorlatilag mindenki elmondja, hogy az a helyzet, ami kialakult, nem volt ideális. Nem működőképes, és nem tesz jót a közösségnek. Az egyedi megkeresések rendszere függő viszonyt teremtett, gyakorlatilag egy feudális rendszer alakult ki, amelyben nem lehetett világosan tudni, milyen szempontok szerint születnek döntések egy-egy személyes megkeresés után. Ez nem jó sem a határon túli közösségeknek, sem az anyaországi támogatónak.
– Milyen konkrét változások várhatók?
– Az egyedi támogatások arányát az elmúlt időszakban folyamatosan növelték. Korábban 10-15 százalék körül volt, majd törvénymódosításokkal húsz százalékra emelték, ami óriási arány. Ezt csökkenteni fogjuk. Közben ki kell emelni az egyedi támogatások közül azokat, amelyek valójában normatív finanszírozások, például a Sapientia vagy az Erdélyi Múzeum-Egyesület támogatását. Ezzel párhuzamosan
– Az oktatásban is találtak olyan területeket, ahol változtatásra van szükség?
– Igen. Az egyetemi vezetőkkel folytatott beszélgetésen is előkerült, hogy a korábbi rendszer feszültségeket és párhuzamosságokat hozott létre. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem, a Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem vezetőivel arról beszéltünk, hogy párhuzamos képzések alakultak ki, miközben magyarországi egyetemek külső telephelyeket is létrehoztak Erdélyben. Ez magyarságpolitikai szempontból káros is lehet, mert megosztja a hallgatói réteget, és hallgatókat vihet el a Sapientiától vagy a Babeș–Bolyai magyar tagozataitól. Ráadásul vannak olyan szakok, ahol egy Magyarországon szerzett diploma után nehezebb vagy lehetetlen Romániában elhelyezkedni. Ez végső soron arra ösztönözheti a fiatalokat, hogy elhagyják az országot, ami senkinek sem érdeke.
Az egyetemek most olyan középtávú stratégián dolgozhatnak, amelyben maguk határozzák meg, hol milyen képzésre van szükség.
Ott inkább olyan képzést érdemes támogatni magyarországi forrásból, amelyre szüksége van a közösségnek, de a román állam nem finanszírozza. Az elmúlt időszakban ezen a téren is volt pazarlás.
Heidl György: nagyon fontos kérdés számunkra az oktatás: az óvodától, bölcsődétől egészen az egyetemig legyen lehetőség magyar nyelvű képzésre
Fotó: Facebook/Heidl György
– Az erdélyi történelmi magyar egyházak az elmúlt évtizedben jelentős magyarországi támogatásban részesültek, többek között templomfelújításokra és más beruházásokra. Folytatódik ez a támogatás?
– Támogatásokat nem fogunk megszüntetni, hanem át akarjuk alakítani a rendszert, mert sokkal hatékonyabbá lehet tenni. Nem jó például, ha egy egyház hatalmas összeget kap úgy, hogy a beruházás még nincs igazán megtervezve, egy kapavágás sem történt, de már sokmilliárdos összeg van a számláján. Mit tesz ilyenkor egy intézmény? Befekteti a pénzt, állampapírt vásárol, hiszen nem tudja azonnal elkölteni. Most több olyan esettel találkozunk, ahol ezek az összegek kamatoztak, és utólag azt kérik, hogy a kamatot más célra használhassák fel. Ez torz és igazságtalan helyzeteket teremthet.
– Az erdélyi beszélgetéseik alapján van támogatottsága ennek a szemléletváltásnak?
– Szerintem először azt kell felismerni, hogy amit április 12-e után sokan úgy éltek meg, hogy „megőrültek a magyarok, hiszen milyen jó volt eddig”, az csak látszólag lehetett jó. Valójában egy rosszul működő támogatási rendszer közösségeket is rombolhat. Ha beteszünk egy közösségbe százmillió eurót, azt valakik el fogják osztani. A kérdés az, milyen szempontok szerint.
A túlzott támogatás ráadásul a közösségi felelősségvállalást is gyengítheti. Ha korábban beszakadt a templom teteje, a faluban kalákában összefogtak: valaki munkával, más pénzzel segített. Ha viszont az a válasz mindenre, hogy majd írunk egy pályázatot, jön a pénz, és egy vállalkozó megcsinálja, eltűnik ez a közösségi részvétel. Ha nincs összefogás, a közösségi számonkérés is gyengül.
Az önkéntesség, az ingyen végzett munka elképesztő energiaforrás. Erről részben leszoktattuk a diaszpórát és a határon túli közösségeket. Ezen is változtatni kell.
– Akkor összességében meg lehet nyugtatni a határon túli magyar közösségeket: a támogatási rendszer megmarad, csak átalakul?
– Igen. Hogy pontosan mekkora összeg jut majd erre, az a költségvetési tárgyalások eredménye lesz. A támogatási rendszer azonban folytatódik. Átlátható és nyomon követhető pályázati rendszeren dolgozunk.
Ez az online felület elkészült, de korábban nem hozták nyilvánosságra. Megkértem a BGA vezetését, hogy töltsék fel a hiányzó adatokat, és tegyük publikussá. Ennek már az utolsó szakaszában járunk.
– A támogatáspolitika mellett fontos kérdés, milyen kapcsolatot alakít ki az új magyar kormány a külhoni magyar közösségek szervezeteivel. Erdélyben az elmúlt időszakban az RMDSZ volt a magyar kormány első számú politikai partnere. Marad ez a modell, vagy szélesebb partnerségi rendszert szeretnének kialakítani, amelybe önkormányzatok, egyházak, civil és szakmai szervezetek, illetve a kisebb magyar pártok is bekerülnek?
– Mi nem követjük a korábbi mintát. A Fidesznek az egyházakkal, a határon túli politikai pártokkal és bizonyos civil szervezetekkel kialakított kapcsolatrendszere pártpolitikai célokat is szolgált. Sok beszélgetésben visszatérő tapasztalatként hallottuk, hogy idejött egy politikus, feltett egy kérdést, majd maga meg is válaszolta, a helyieknek pedig meg kellett hallgatniuk. Ez nem valódi párbeszéd.
Az RMDSZ természetesen meghatározó párt Erdélyben, és alapvető feladata, hogy Romániában képviselje a magyarság érdekeit. A Fidesz és az RMDSZ kapcsolatának is megvan a maga története: nem így indult, voltak komoly konfliktusok, majd idővel szoros szövetséggé alakult.
Mi nem akarunk semmiféle alternatív politikai struktúrát felépíteni, ennek semmi értelme. Vannak természetes partnerek és természetes kapcsolatok.
Heidl György szerint világváros lett Kolozsvárból
Fotó: Makkay József
– Ha négy év múlva visszatekint erre az időszakra, mit tekintene sikernek a nemzetpolitikában?
– Ha sikerülne nem ártani. És ha abban tudnánk segíteni, hogy azok, akik szeretnének, a szülőföldjükön tudjanak boldogulni. Számomra ez lenne a legnagyobb eredmény. A szülőföldhöz való viszony nagyon eredendő és meghatározó. Az ember ezt bizonyos kor után talán még erősebben érzi, különösen akkor, ha elkerül onnan, és egyszer csak előjönnek azok az emlékképek, amelyek odakötik.
Ha ehhez hozzá tudunk járulni a támogatási rendszerrel, a párbeszéddel, a meghallgatással, kulturális eseményekkel, a tudomány és az egyetemi élet támogatásával, akkor már előrébb léptünk.
Vannak feszültségek is, hiszen sok székelynek más képe van a világról, mint sok anyaországi magyarnak. De szerintem ezek apránként oldódhatnak. Ehhez nyitottság kell: képesnek kell lennünk meghallgatni azt is, akivel nem értünk egyet, vagy akinek elsőre nem értjük a gondolkodását. Ha ez a nyitottság megvan, elindulhat egy folyamat, amelyet a politika segíthet, de végső soron mindig az embereken múlik.
A Tisza-kormány szeretné mielőbb lezárni a korábbi külhoni támogatások „számvetését”, hogy a vitatott ügyek tisztázása után a jövőre lehessen összpontosítani – jelentette ki a Krónikának Kollai István nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A Tisza-kormány szeretné mielőbb lezárni a korábbi külhoni támogatások „számvetését”, hogy a vitatott ügyek tisztázása után a jövőre lehessen összpontosítani – jelentette ki a Krónikának Kollai István nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár.
Az Európa Tanácsban elfogadott Kalmár-jelentés és a 2003-ban készült Gross-jelentés az egyedüliek, melyek európai szintre emelték a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak és autonómiájának kérdését, még ha ajánlásaik nem is kötelező érvényűek.
Sulyok Tamás államfő eltávolítása súlyos hiba, szembemegy a jogállammal – szögezte le a Krónikának Fodor Gábor. A liberális politikus abszurdnak nevezi a Tisza Párt számos intézkedését, szerinte a kormány visszaél a kétharmados felhatalmazással.
Hét pontban rögzítette a Fidesz választási vereségében közrejátszó okokat Fodor Gábor liberális politikus a Krónikának, rámutatva arra is, hogyan „ásta meg magának a gödröt” a volt kormánypárt.
Szerteágazó tünetegyüttes vezetett a Fidesz vereségéhez Németh Zsolt országgyűlési képviselő szerint, aki úgy véli, a választási eredmény nem tekinthető katasztrofálisnak, alapot jelent ahhoz, hogy a párt újjáépítse magát.
Romániában a politikai válság endemikus, nem személyekhez, hanem struktúrához kapcsolódik, ami onnan ered, hogy a jogszabályok túlzott hatalommal ruházzák fel a miniszterelnököt – állapította meg a Krónikának Cristian Pîrvulescu politológus.
Interjú Krivánszky Miklóssal, a Deportálások Áldozatainak és Leszármazottaiknak Szövetsége elnökével a Beneš-dekrétumokról, a felvidéki politika felelősségéről, az EU szerepéről, a kényszermunkára hurcoltak kárpótlási esélyeiről.
Ha a következő magyar kormány az elődjéhez hasonlóan új összetartozási kapcsokat tud szőni az erdélyi, külhoni magyarokkal, akkor mellé állunk – jelentette ki a Krónikának Bölöni László.
Nehezen képzelhető el, hogy az Ilie Bolojan vezette kisebbségi kormány hosszú életű lesz – állapította meg a Krónikának Ioan Stanomir politológus. A Bukaresti Egyetem alkotmányjogásza szerint a PSD a koalíció létrejöttétől kétszínű magatartást tanúsított.
A nagy közös ügyeinkben, nemzet- és szakpolitikai kérdésekben folyamatos lesz a konzultáció az új magyar kormány és az RMDSZ között – nyilatkozta a Krónikának Kelemen Hunor a Magyar Péterrel folytatott megbeszélését követően.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!