A Hipervándor ezzel szemben kevés eredetiséget hoz, sem a történet, sem a vizuális megoldások nem predestinálják arra, hogy a filmtörténet kiemelkedõ alkotásaként emlegessék majd. A sztori ugyanis a Marvel-képregény alapján készült X-men címû filmbõl már jól ismert szituációt dolgoz föl: a teleportálás képességét. A fõhõs ugyanis ezzel az adottsággal rendelkezik – igaz, ezt kamaszkoráig maga sem tudja. Aztán, amikor az élete veszélybe kerül, hirtelen máshol találja magát, mint ahol egy tizedmásodperccel azelõtt volt, majd rákap a dolog ízére, gyakorlatilag életformájává válik, hogy a világ egyik pontjáról hirtelen a másikon teremjen, és egy New Yorkban induló napot követõen a londoni éjszakában csajozzon. Persze, az aranyélet nem tart sokáig, hisz ez esetben a film még unalmasabb volna, így megismerkedhetünk a paladinokkal – elsõ blikkre fundamentalista keresztény szektának tûnõ csoporttal –, akik évszázadok óta vadásznak a hipervándorokra. Az indok inkvizíciós beütéseket hordoz: a hipervándoroknak azért kell elpusztulniuk, mert csak az istennek áll jogában egyszerre a világ minden pontjában jelen lenni. Szemtanúi lehetünk, ahogy az ultramodern kütyükkel fölszerelt paladinok végigüldözik a földgolyón a fõhõst, hogy beteljesítsék az intoleráns fundamentalizmus diktálta parancsot.
Mindez azonban kevés arra, hogy kitöltse az egyébként érdekesnek ígérkezõ alapszituáció biztosította keretet, sovány, számítógépes effektekkel fölturbózott üldözõs mozit láthatunk, amely még azt a valóban ötletes helyzetet sem bírja kellõképpen kiaknázni, hogy a fõhõs az X-men-szereplõkkel ellentétben nem szuperhõs, sõt: természetfölötti képességeit nem az emberiség megsegítésére használja, hanem éppenséggel arra, hogy az összes útjába kerülõ pénzintézetet kirabolja.
A gyönge történetet a szereplõk sem tudják nívósabbá tenni. Az új Csillagok háborúja trilógiában már egyszer együtt szereplõ Hayden Christensen és Samuel L. Jackson kötelességbõl fölmondja a szöveget, de amúgy kevés alkalmuk van megmutatni színészi képességeiket: tevékenységük arra korlátozódik, hogy elõbbi feszült arckifejezéssel koncentrál a térugrásokra, utóbbi pedig fehérre festett hajzattal ügyködik azon, hogy minél több rituális gyilkosságot követhessen el, tulajdonképpen tisztázatlan okokból. A történet ráadásul nem zárul le, a befejezés folytatásért kiált. A gond csak az, hogy aki egyszer megnézte a filmet, nem biztos, hogy ugyanígy van ezzel.
Hipervándor (Jumper), amerikai, 88 perc, 2008. Rendezõ: Doug Liman. Forgatókönyv: David S. Goyer, Jim Uhls. Operatõr: Barry Peterson. Látványtervezõ: Oliver Scholl. Szereplõk: Hayden Christensen, Samuel L. Jackson, Rachel Billson. Értékelés az 1–5-ös skálán: 2
Tizedik születésnapjára készül a WonderPuck utcai fesztivál, az újdonságokat is tartogató, ingyenesen látogatható jubileumi eseményt szeptember 4. és 6. között szervezik Kolozsváron.
A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.