Terítéken Engel Károly hagyatéka

Mint azt Bartha Katalin Ágnes irodalom- és színháztörténész, az EMKE munkatársa elmondta, Engel Károly az együtt élő népek művelődési kapcsolatainak ápolását tartotta élethivatásának, irodalomtörténeti tanulmányainak nagy része is a román–magyar kapcsolattörténettel foglalkozik. A hagyatékban megtalálható többek között a Két irodalom mezsgyéjén című tanulmánykötete, irodalom- és művelődéstörténeti munkásságának dokumentumai, újság- és folyóirat-gyűjteménye, valamint az egyedülálló gyászjelentés-gyűjtemény. Engel Károly a kortársak visszaemlékezése szerint „rendszeres temetésre járó volt”, és a gyászjelentések hátsó oldalán voltaképpen „újraírta” a kanonizált oldalt: rövid életrajzot, az elhunytról szóló anekdotákat, a temetéssel kapcsolatos észrevételeit jegyezte le – derült ki a hagyatékot gondozó Bartha előadásából. Berki Tímea Ágnes doktorandus Engel Károly magyar–román irodalmi kapcsolatokkal összefüggő adatgyűjtéseit ismertette, Egyed Emese egyetemi tanár pedig Csokonai Vitéz Mihály Gerson című drámájának a tudós hagyatékában talált kéziratáról tartott előadást. A színmű eredeti példánya elveszett, az Engel Károly-féle változat szintén nem a költő kézírása, de Csokonai több helyen belejavított a szövegbe, ezért feltételezhető, hogy a szerző által ellenőrzött másolatról van szó. Ez a kézirat áll legközelebb az eredeti változathoz.

Kötő József színháztörténész Engel Károly hatdoboznyi műsorfüzet-gyűjteményéről és az ezeken rögzített színházkritikai észrevételek jelentőségéről beszélt. Kötő szerint ezek a feljegyzések megkerülhetetlenné fognak válni a recepciótörténet szempontjából, mert a hatvanas–hetvenes évek színházának szemléletváltását, a hagyományos formák felbomlását és a néző erre adott reflexióit követik nyomon. Dávid Gyula irodalomtörténész jellemzése szerint Engel Károlynak a kutatás, a „műhelyforgácsok”, a szétszórt adatok összegyűjtése és megőrzése élethivatás volt, és munkája során „egy szerzetes alázatosságával vállalta az anonimitást”.