
Fotó: Facebook/KolozsvariMagyarOpera
Igazi közönségsikernek bizonyult a Kolozsváron bemutatott új magyar musical, a Sándor Mátyás. Ami nem csoda, hiszen minden megvan benne, ami egy jó musicalhez szükséges, szórakoztató, látványos, fordulatos és kellemesen könnyed, miközben igyekszik igazi nemzeti darab (is) lenni, a nézők érzelmeire hatni.
2022. október 22., 14:082022. október 22., 14:08
A Kerényi Miklós Gábor Kossuth-díjas rendező ötlete nyomán, illetve rendezésében színpadra vitt Sándor Mátyás Jules Verne egyik jól ismert kalandregénye, mely a magyar szabadságharc utáni időszakba kalauzolja olvasóját, illetve jelen esetben nézőjét. Kerényi remek érzékkel választotta ki, hogy mit állítson a kincses város operájának színpadára közel harminc évvel azután, hogy megismerte a Kolozsvári Magyar Opera jelenlegi igazgatóját, Szép Gyulát.
A körülbelül háromórás előadásra nagyon sokan kíváncsiak voltak, a csütörtöki ősbemutatón megtelt a kolozsvári magyar színház impozáns terme. Nem csak a nézőtéren, hanem a színpadon is „nagy volt a tömeg”, hiszen a Sándor Mátyás egy igazi grandiózus alkotás, kórussal, balettkarral, látványos ruhákkal, díszletekkel. A tömegjelenetek talán a musical leghangulatosabb részei, dinamikájuk „klasszikus” broadway-i, hollywoodi musicaleket idéz.
Fotó: Facebook/KolozsvariMagyarOpera
A musical zenéje – melyet Szemenyei János írt Mester Dávid és Kovács Adrián közreműködésével, s melyről a rendező azt nyilatkozta a bemutatót beharangozó sajtótájékoztatón, hogy az utóbbi húsz év egyik legjobb musical-zenéje – szintén eszünkbe juttat klasszikusnak számító zenés darabokat, filmeket, musicaleket – például Alan Menken dallamait –, szervesen illeszkedik a kortárs musical-zeneirodalomba. Ugyanitt érdemes kiemelni a zene változatosságát is: a klasszikus jazzmusicalekből ismerős számoktól a keleties vagy épp a magyaros dallamvilágot felhasználó részeken át a líraibb dalokig mindent találunk a műben, s a zene változásait a balettkar is hűen követi; látunk hastáncot, stepp és charleston elemeket is.
Ledenják Andrea a történet három fő helyszínének, Triesztnek, Ragusának és Tripolisznak a mindennapjait igyekezett megragadni, megjeleníteni, ami számos jelenetben, így az arab világ vagy az olasz kisvároska esetében is nagyon jól sikerült. Viszont például a főhősnő rövid ruhája kissé „kilóg” a képből, hiszen azért mégiscsak az 1870-es években járunk. A Rákay Tamás által megálmodott díszlet „egyszerű és nagyszerű”, könnyen, gyorsan átalakítható egyik jelenetről a másikra, miközben minden jelenetben érdekes, izgalmas, hangulatos hátteret és környezetet biztosít. Érdemes még kiemelni a jelenetek, illetve a helyszínváltások közötti átvezetést biztosító, a függönyre vetített korabeli, „élő” térképet, ami igazán kreatív és látványos megoldás.
Fotó: Kolozsvári Magyar Opera
A musical dallamok, a nehéz hajlítások és a szövegnek a zenéhez képest gyakran szokatlan ritmikája alaposan megdolgoztatta a Kolozsvári Magyar Opera énekeseit. Néhányan kissé bizonytalannak tűntek a musical ingoványos talaján, ám többen is remekül helyt álltak: a címszereplőt alakító Gergely Arnold a közönség egyik nagy kedvence lett, akárcsak a negatív hőst, Sárkányt alakító Gergely Elek, aki igencsak modern hangzású dalokat adhatott elő, valamint Laczkó Vass Róbert is, akinek énektehetsége mellett színészi képességei is kitűntek.
A musical egyik csúcspontja egy, a magyar szabadságharchoz, illetve a szabadság eszméjéhez kapcsolódó jelenet, illetve dal volt, mely különösen hatásosan működött az erdélyi közönség előtt, amit az aranyos, elbűvölő gyerekkar közreműködése is fokozott. Ahogy a rendező is megfogalmazta, amikor a bemutató után a színpadra lépett, egy kis nemzet megmaradásában kulcsfontosságú, hogy olyan művek, új művek szülessenek, amelyekben a múlt és a jövő is benne van. A Sándor Mátyás nagyszerűen teljesíti ezt a feladatot, s bár mint minden új mű, itt-ott még ráfér a letisztulás, néhol kissé esetlenek a rímek, bizonytalanok az énekesek, de az összhatás tagadhatatlanul jól sikerült. A Sándor Mátyást gyerekek, felnőttek, fiatalok, idősek egyaránt élvezhetik, hiszen egy szép, tanulságos, szívet-lelket melengető „mese”.

Hónapok óta alakul a Kolozsvári Magyar Opera „kis laboratóriumában” a Sándor Mátyás című musical Kerényi Miklós Gábor Kossuth-díjas rendező ötlete nyomán, illetve rendezésében.
Későn debütált, mégis néhány év alatt a kortárs svéd irodalom egyik legismertebb szerzője lett. A Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten Karin Smirnoff írásról, Svédország átalakulásáról és könyvei kelet-európai sikerének lehetséges okairól beszélt.
Vallasek Júlia kolozsvári műfordítót jutalmazta Dsida Jenő-díjjal a Romániai Írók Szövetsége Jane Austen műveinek, valamint Doina Gecse-Borgovan Rătăciri deliberate/Haza: úton című könyvének magyarra való átültetéséért.
Négy napon keresztül várja a kortárs irodalom szerelmeseit a Bánffy-palota udvarán megnyitott, 15. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét. A megnyitó keretében átadták a Kolozsvár Büszkesége díjakat.
Átadták Országos Színházi Találkozó (OSZT) díjait vasárnap Debrecenben: a szakmai zsűri 12 kategóriában, a MASZK-SzíDoSz színészzsűri pedig 4 csoportban hirdetett győzteseket vasárnap.
Holtai Gábor Itt érzem magam otthon című filmje nyerte el a jubileumi, 25. alkalommal megrendezett kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) közönségdíját a szombat este megtartott díjátadón.
Színes programkínálattal várják a látogatókat a szombaton tartandó Múzeumok éjszakáján a székelyföldi múzeumok: a tárlatvezetések és egyéb, a kiállításokhoz köthető események mellett gyermek- és szórakoztató programok is lesznek.
Újabb kötetét mutatják be B. Kovács András sepsiszentgyörgyi írónak Kolozsváron.
Holtai Gábor első nagyjátékfilmje, az Itt érzem magam otthon is versenyez a 25. TIFF fődíjáért. A hatalom és az alkalmazkodás természetét vizsgáló pszichológiai thrillert hétfő este vetítették a Győzelem moziban a rendező jelenlétében.
Beválogatták az június 15–21. közötti magyar Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába az Aradi Kamaraszínház fesztiváldíjas monodrámáját, a Keant. Közös gyergyószentmiklósi–sepsiszentgyörgyi koprodukciót is látható.
Egy csaknem eltűnt építészeti világ és a helyiek féltve őrzött emlékei kaptak új otthont a Szilágy megyei Kárásztelken, ahol nemrég felavatták a tájházat. Az épület nemcsak a múlt tárgyi örökségét mutatja be, hanem közösségi térként is szolgál majd.
szóljon hozzá!