Premier a Spectrum Színházban: Léda „hattyúdalát” Farkas Ibolya, a marosvásárhelyi színjátszás nagyasszonya adja elő

„Érdekesnek tartottam, hogy a dráma a lázálom szóval határozza meg ezt a kapcsolatot, mert tényleg az lehetett. Az elhagyott nő számára nagyon nehéz feldolgozni az ilyen fajta szakítást, a dráma pedig ennek a feldolgozási folyamatnak a megközelítése: egy nagyon emberi közelítés” – mondta a rendező. Mint kifejtette, az előadás azt is körüljárja, hogy hatalmas fájdalmat jelenthetett Léda számára, amikor a nagy költő túllépett ezen a szerelmen.

Kiemelte, Farkas Ibolya színművésznő ötlete volt, hogy ezzel a témával és darabbal foglalkozzanak, és az is fontos a darabválasztásban, hogy az úgynevezett női témák kibontása kerüljön előtérbe a színpadon. „Lényeges, hogy a csalódás, a női önértékelés tematikáját miként tudjuk ma elmondani a színpadon. A darabot egyébként Magyarországon egy 62 éves színésznő adta elő, a mi feldolgozásunk más lesz, hiszen a marosvásárhelyi színjátszás nagyasszonya, Farkas Ibolya 84 éves. Az is nagyon nagy szó, hogy vállalta a másfél órás, egyszereplős előadást, én roppantul örvendek neki és csodálom őt. Tudom, hogy a közönség is nagyon várja, hogy viszontlássa a művésznőt a színpadon” – állapította meg a rendező.

Az előadás ismertetője idézi a költő Csolnak a holt-tengeren című versét: „Piros-fekete glóriával/ Evezz, evezz csak csöndesen./ Én tudom, hogy lelkembe süllyedsz/ S ott halsz meg majd, én szerelmesem.”

Ady neve és szerelmi költészete örökre összekapcsolódott Léda nevével, hiszen több mint százötven szerelmes költeménye több mint fele Lédához szólt. Brüll Adél, a nagyvilági úrinő és Ady találkozása mindkettejük életében sorsszerű élmény volt. Ady azonnal beleszeretett az asszony nagyvilági varázsába és sugárzó nőiességébe. Hosszú és viharos szerelmüknek a költő vetett véget. Kegyetlen szakítóversben számolt le nagy szerelmével, Lédával. Az Elbocsátó, szép üzenet az egyik leghíresebb szerelmi búcsúvers a magyar irodalomban. „Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,/ Csillag-sorsomba ne véljen fonódni / S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:/ Általam vagy, mert meg én láttalak / S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.”