
Jókai életében a nők főszerepet játszottak
Fotó: lira.hu
Az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik érdekes, sokakat vonzó beszélgetése Szécsi Noémi új kötetéről, Jókai és a nők című könyvéről szólt. A Magvető Kiadónál megjelent mű Jókai Mór nőkhöz fűződő viszonyán keresztül fest meg egy kevésbé ismertebb, árnyaltabb Jókai-képet, amit most a jelenlevők is megsejthettek. A szerzővel Juhász Anna irodalmár, kulturális menedzser beszélgetett – érzékenyen, az irodalom iránt mérhetetlen szenvedéllyel.
2025. június 28., 12:582025. június 28., 12:58
Szécsi Noémi – aki pályafutását szépíróként, nem pedig dokumentarista kutatóként kezdte – számára Jókai Mór nem pusztán a „nagy mesélő”, hanem olyan ember, akihez közel lépve felsejlik egy bonyolult érzelmi háló. Könyve alapját a Jókai körüli nők – unokahúgok, rokonok, nevelt lányok – emlékiratai adják, ezekből bontakozik ki az az élet, amelynek középpontjában az író mellett a nők is ott álltak. Nemcsak mint mellékszereplők, hanem mint tanúk, alakítók és elszenvedők.
A könyvvásáron tartott beszélgetés során kiderült, hogy Szécsi Noémi szerint ezek a női visszaemlékezések – amelyek a 200 éve született író hétköznapjait örökítik meg – valójában saját történeteiket is elmesélik, még ha néha csak „sumákban” is.
Szécsi érzékenyen térképezi fel Jókai életének női szereplőit: az édesanyjától a feleségein át az unokahúgaiig. Kutatásai során nem az ismert történetek érdekelték igazán, hanem azok a marginálisnak hitt női nézőpontok, amelyekből egyszer csak elkezdett kirajzolódni egy rejtett világ. A világ, amelyben Jókai nőrokonai egyaránt főszereplők voltak. Nem csak az ő életük változott meg Jókai hatására, de az ő megfigyeléseik, emlékeik is formálták azt a képet, amit ma az íróról őrzünk.
A beszélgetés alatt sorra kerültek Jókai életének sorsfordító nőalakjai: az édesanyja, Pulay Mária, akivel már gyermekként rendkívül szoros kapcsolata volt – részben annak is köszönhetően, hogy két bátyja halála után „szivárványgyermekként” érkezett a családba. A történet, amelyben a keresztelőn a komaasszonyok nem engedték, hogy ismét Lajos legyen a neve, jól mutatja, milyen súlyos emlékek rakódtak már a születés köré.
Az anya emiatt kitagadta fiát, és ez az ellentét – ahogy Szécsi fogalmazott – „ős-konfliktusként” rögzült a Jókai család emlékezetében.
Juhász Anna erre a szálra reflektálva hangsúlyozta: mennyire különös, hogy Jókai életének női szereplői – anyja, felesége, nevelt lánya, majd második felesége – újra meg újra családi viták, generációs feszültségek középpontjában álltak, mintha a férfihoz fűződő kapcsolatuk mindig társadalmi ügy is lett volna.
Szécsi Noémi beszélt arról is, milyen volt az a kutatói munka, amely során „morzsákból” próbált meg teljes képet összeállítani: női memoárokból, levelekből, visszaemlékezésekből.
Szécsi hangsúlyozta: nemcsak az eszményi, „jókailány”-típus létezett, hanem komplex, társadalmilag aktív női figurák is.
A beszélgetés során külön blokkot kapott Jókai első felesége, Laborfalvi Róza alakja – az a nő, aki a maga idejében igazi sztár volt: kereső, egyedülálló anya, elismert színésznő, aki az 1848-as forradalom napjaiban ragadta meg a fiatal író figyelmét. A korkülönbség, a színésznői státusz és Róza előző kapcsolata miatt a házasság eleve konfliktusos volt – Jókai édesanyja kitagadta a fiát, és a rokonság soha nem fogadta be teljes szívvel a feleséget.
Mégis: ez a kapcsolat biztos bázist jelentett az írónak a sikeres évtizedek alatt.
A második házasság még nagyobb vihart kavart.
A rokonság tiltakozott, az országos sajtó felbolydult, és az idős író gyakorlatilag minden kapcsolatát megszakította a családjával. Az eseményen elhangzott, hogy ez a házasság nemcsak családi konfliktusokat, hanem mély érzelmi elszakadásokat is hozott: Jókai az utolsó éveit Bella és annak családja körében töltötte, teljesen kiszakadva addigi köreiből. Ez a késői szerelem sokat elmondott arról is, hogyan értelmezte Jókai a függetlenséget, a személyes választás jogát – és azt, hogy mennyire nem akarta, hogy mások mondják meg, kivel élhet együtt.
A beszélgetés vége felé egyre személyesebbé vált a hangulat: szó esett arról, hogy Jókai mennyi ellentmondást váltott ki a környezetéből, és hogyan próbálta meg irodalmi eszközökkel feldolgozni vagy éppen „kisimítani” a konfliktusokat. Ahogy Szécsi fogalmazott,
Szécsi Noémi számára Jókai már nem csupán kutatási téma volt, hanem egy belsővé vált történet része lett. A kolozsvári esemény nemcsak Jókai alakját hozta közelebb, hanem azokat a női sorsokat is, amelyek nélkül az ő története sem lenne teljes.

Kolozsváron négy napra ismét a könyvek kerülnek a középpontba: június 26-án megnyílt a 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb erdélyi seregszemléje.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.
Báró Kemény János író, színházalapító, mecénás és közösségépítő köztéri mellszobrának felavatásával, kiállításmegnyitókkal, könyvbemutatókkal ünnepelték szombaton Marosvécsen az Erdélyi Helikon megalakulásának centenáriumát.
Új műsorstruktúrával várja nézőit szombattól az M1 csatorna – közölte az MTVA Sajtó és Marketing Irodája az MTI-vel.
A Színházi Kritikusok Céhe levelet juttatott el Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszternek, valamint Nagy Ervin államtitkárnak, amelyben az Orbán János Dénesnek kifizetett összegek kivizsgálását kérik.
szóljon hozzá!