Jókai életében a nők főszerepet játszottak
Fotó: lira.hu
Az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik érdekes, sokakat vonzó beszélgetése Szécsi Noémi új kötetéről, Jókai és a nők című könyvéről szólt. A Magvető Kiadónál megjelent mű Jókai Mór nőkhöz fűződő viszonyán keresztül fest meg egy kevésbé ismertebb, árnyaltabb Jókai-képet, amit most a jelenlevők is megsejthettek. A szerzővel Juhász Anna irodalmár, kulturális menedzser beszélgetett – érzékenyen, az irodalom iránt mérhetetlen szenvedéllyel.
2025. június 28., 12:582025. június 28., 12:58
Szécsi Noémi – aki pályafutását szépíróként, nem pedig dokumentarista kutatóként kezdte – számára Jókai Mór nem pusztán a „nagy mesélő”, hanem olyan ember, akihez közel lépve felsejlik egy bonyolult érzelmi háló. Könyve alapját a Jókai körüli nők – unokahúgok, rokonok, nevelt lányok – emlékiratai adják, ezekből bontakozik ki az az élet, amelynek középpontjában az író mellett a nők is ott álltak. Nemcsak mint mellékszereplők, hanem mint tanúk, alakítók és elszenvedők.
A könyvvásáron tartott beszélgetés során kiderült, hogy Szécsi Noémi szerint ezek a női visszaemlékezések – amelyek a 200 éve született író hétköznapjait örökítik meg – valójában saját történeteiket is elmesélik, még ha néha csak „sumákban” is.
Szécsi érzékenyen térképezi fel Jókai életének női szereplőit: az édesanyjától a feleségein át az unokahúgaiig. Kutatásai során nem az ismert történetek érdekelték igazán, hanem azok a marginálisnak hitt női nézőpontok, amelyekből egyszer csak elkezdett kirajzolódni egy rejtett világ. A világ, amelyben Jókai nőrokonai egyaránt főszereplők voltak. Nem csak az ő életük változott meg Jókai hatására, de az ő megfigyeléseik, emlékeik is formálták azt a képet, amit ma az íróról őrzünk.
A beszélgetés alatt sorra kerültek Jókai életének sorsfordító nőalakjai: az édesanyja, Pulay Mária, akivel már gyermekként rendkívül szoros kapcsolata volt – részben annak is köszönhetően, hogy két bátyja halála után „szivárványgyermekként” érkezett a családba. A történet, amelyben a keresztelőn a komaasszonyok nem engedték, hogy ismét Lajos legyen a neve, jól mutatja, milyen súlyos emlékek rakódtak már a születés köré.
Az anya emiatt kitagadta fiát, és ez az ellentét – ahogy Szécsi fogalmazott – „ős-konfliktusként” rögzült a Jókai család emlékezetében.
Juhász Anna erre a szálra reflektálva hangsúlyozta: mennyire különös, hogy Jókai életének női szereplői – anyja, felesége, nevelt lánya, majd második felesége – újra meg újra családi viták, generációs feszültségek középpontjában álltak, mintha a férfihoz fűződő kapcsolatuk mindig társadalmi ügy is lett volna.
Szécsi Noémi beszélt arról is, milyen volt az a kutatói munka, amely során „morzsákból” próbált meg teljes képet összeállítani: női memoárokból, levelekből, visszaemlékezésekből.
Szécsi hangsúlyozta: nemcsak az eszményi, „jókailány”-típus létezett, hanem komplex, társadalmilag aktív női figurák is.
A beszélgetés során külön blokkot kapott Jókai első felesége, Laborfalvi Róza alakja – az a nő, aki a maga idejében igazi sztár volt: kereső, egyedülálló anya, elismert színésznő, aki az 1848-as forradalom napjaiban ragadta meg a fiatal író figyelmét. A korkülönbség, a színésznői státusz és Róza előző kapcsolata miatt a házasság eleve konfliktusos volt – Jókai édesanyja kitagadta a fiát, és a rokonság soha nem fogadta be teljes szívvel a feleséget.
Mégis: ez a kapcsolat biztos bázist jelentett az írónak a sikeres évtizedek alatt.
A második házasság még nagyobb vihart kavart.
A rokonság tiltakozott, az országos sajtó felbolydult, és az idős író gyakorlatilag minden kapcsolatát megszakította a családjával. Az eseményen elhangzott, hogy ez a házasság nemcsak családi konfliktusokat, hanem mély érzelmi elszakadásokat is hozott: Jókai az utolsó éveit Bella és annak családja körében töltötte, teljesen kiszakadva addigi köreiből. Ez a késői szerelem sokat elmondott arról is, hogyan értelmezte Jókai a függetlenséget, a személyes választás jogát – és azt, hogy mennyire nem akarta, hogy mások mondják meg, kivel élhet együtt.
A beszélgetés vége felé egyre személyesebbé vált a hangulat: szó esett arról, hogy Jókai mennyi ellentmondást váltott ki a környezetéből, és hogyan próbálta meg irodalmi eszközökkel feldolgozni vagy éppen „kisimítani” a konfliktusokat. Ahogy Szécsi fogalmazott,
Szécsi Noémi számára Jókai már nem csupán kutatási téma volt, hanem egy belsővé vált történet része lett. A kolozsvári esemény nemcsak Jókai alakját hozta közelebb, hanem azokat a női sorsokat is, amelyek nélkül az ő története sem lenne teljes.
Kolozsváron négy napra ismét a könyvek kerülnek a középpontba: június 26-án megnyílt a 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb erdélyi seregszemléje.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Gyermekoperát mutatnak be a kincses városban ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében: Mester Dávid zeneszerző művének premierjét április 2-án tartják – közölte a Kolozsvári Magyar Opera.
Hosszas betegség után vasárnap 79 éves korában elhunyt Nádasdy Ádám nyelvész, költő és műfordító – közölte a család kérésére Török András Budapest-történész, a Fortepan menedzsere hétfőn az MTI-vel.
Kallós Zoltán egyszerre jelent mércét, példát és kapaszkodót a magyar nemzetnek – jelentette ki Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár szombaton este Kolozsváron, a Kallós 100 emlékév erdélyi nyitórendezvényén.
Bogdán Zsoltot, a Kolozsvári Állami Magyar Színház többszörös UNITER-díjas, Jászai Mari-díjas, Kiváló művész címmel kitüntetett színművészét arra kértük, fogalmazza meg a Krónikának a benne felmerülő gondolatokat a színház világnapja alkalmából.
Gazdag programkínálattal ünnepli a színház világnapját pénteken, március 27-én a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház.
A Kolozsvári Magyar Operában koncertszínházzal, a magyarországi közmédián portréfilmmel, tematikus műsorokkal tisztelegnek a 100 éve született Kallós Zoltán emléke előtt.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája új programsorozatot indít útjára idén. Az Olvasatórium kritikusi kerekasztal első eseményét március 26-án, csütörtökön 19 órától tartják.
Szatmárnémetiben rendez Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, aki a Harag György Társulattal állítja színpadra Eugène Ionesco: A kopasz énekesnő című műve alapján készülő előadást.
A mérai magyar, román és cigány tánchagyományt is színpadra állítja a Cifra lelkek forrásvize című előadás, amely ugyanakkor tiszteleg minden egykori adatközlő, zenész, táncos és énekes előtt, akik a régió kulturális örökségét formálták.
Dede Franciska, a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) kutatója tart előadást Kolozsváron arról, hogy milyen képek jelentek meg szobabelsőkről a 19-20. század fordulóján a nyomtatott lapokban.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!