
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Több „vörös szőnyeges” vetítésre is bejutottam az egyéves kimaradás után megrendezett, szombaton zárult cannes-i filmfesztiválon, amelynek fődíját, az Arany Pálmát a Titán című francia pszichothriller zsebelte be. A remény, hogy Enyedi Ildikó A feleségem története című filmje díjat kap a rangos franciaországi szemlén, szertefoszlott.
2021. július 20., 11:042021. július 20., 11:04
A cannes-i szemle több ezer résztvevője – sztárok, producerek, újságírók, filmrajongók – közül csak néhány szerencsés szokott bejutni a szombati zárógálára. Bevallom, kicsit örültem, amikor megtudtam, hogy nem kaptam az igénylésem nyomán meghívót, mert végre a sarokba dobhattam a magassarkú cipőt, ami a fesztivál egyik visszatérő motívuma, több botrányt is okozott az elmúlt években – voltak, akiket nem engedtek nélküle a vörös szőnyegre, és voltak olyan hírességek (Kristen Stewart, Julia Roberts), akik ezen feldühödve inkább mezítláb sétáltak be a Lumière-terembe. Az átlagos fesztiválozó inkább nem próbálkozik a lázadással, én is betartottam az előírásokat.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
A cannes-i fesztiválon egy-egy nap akár 70–80 vetítés is zajlik, reggel nyolctól éjjel 1–2 óráig több teremben párhuzamosan, ám ezekből csak néhány, napi 2–3 a vörös szőnyegen, látványosan bevonulós, elegáns öltözetet megkövetelő. Nem kis meglepődéssel tapasztaltam, hogy akadnak olyanok is, akik, miután bevonultak a kamerák és fotósok kereszttüzében, a világ szeme láttára, ahelyett hogy megnéznék az illető alkotást, a másik ajtón el is hagyják a termet.
Az idei fesztivál alatt több ilyen „vörös szőnyeges” vetítésre is bejutottam – ezek esetében egyébként még védettségi igazolványt sem kellett felmutatni. A hatalmas áhítat övezte szőnyegen az „átlagember” csak egy röpke percet tölt, igyekszik a fotósoknak pózoló hírességek vagy kevésbé híresek, de feltűnésre vágyó influenszerek, sokadkategóriás modellek között gyorsan elslisszolni, véletlenül sem hasra esni a lépcsőkön felfele – ahol szigorúan tilos szelfizgetni, fotózkodni. Ruházat terén vegyes a felhozatal, sok példát látni arra, hogy a Három nap Cannes-ban program keretében fesztiválozó fiatal, vagy aki csak szerencsés véletlen folytán kapott meghívót, igyekszik „túlöltözni” az A-kategóriás sztárokat.
Fotó: Tóth Gödri Iringó
A teremben maszkban fészkelődik mindenki a meglepően szűk helyén, és ha kell, ha nem, tapsol. Természetesen megtapsolják a bevonuló alkotókat, a mozivásznon feltűnő fesztivállogót, a stúdió logóját, a gyártó logóját, a címet, a rendezőt, majd azt, hogy elkezdődik a film, sőt, ha például repülős-terrorakciós mozi vetítése zajlik, akkor megtapsolják az ütközés sikeres elkerülését, a landolást és így tovább. Amikor vége a filmnek, ismét taps, a jelen lévő alkotók pár szava után ismét taps, majd megint. Bele sem merek gondolni, hogy ha a „sima” premiereken ennyit kell tapsolni, akkor mi lehet a díjátadón.
A záróeseményen zajlott bevonulást a kordonon túlról néztem, illetve próbáltam nézni. Szombaton sokkal nagyobb tömeg és zsúfoltság volt, mint hét közben. Ezt nem csak a fesztiválpalotánál lehetett látni, hanem a luxusnyaralóhely szállodáinál is – sok rajongó szemfülesen a hotelek előtt várja a sztárokat egy-egy autogram reményében. A városban már kora délutántól sokan nagy estélyiben, öltönyben, frakkban sétálnak fel-alá, kezükben táblával, papírlappal, melyen azt írja, hogy szeretnének meghívót az esti gálára. A küldetés nem lehetetlen – tapasztaltam. Egy este egy padon ültem, amikor valaki megszólított, hogy esetleg kérem-e a meghívóját az esti vetítésre, mert ő nem tud menni. A történet érdekessége, hogy utólag megtudtam, egy bukaresti származású ingatlanmilliárdos az illető.
Fontos kiemelni, így utólag a díjak ismeretében, hogy a szakmai zsűri és a fesztiválközönség véleménye gyakran nem egyezik. Láttam olyan filmet, amiről szinte senki nem ment ki, amelyet több percig állva tapsoltak és éljeneztek a végén – ilyen például Enyedi Ildikó filmje, és mégsem kapott díjat. De láttam olyanokat, amelyekről tucatjával jöttek ki a nézők: ilyenek voltak főként a Titán és Anette című, díjazott alkotások. Sok jó film feltűnt a fesztiválon, reméljük, hogy néhány a romániai mozikba is eljut majd.

A Titán című francia pszichológiai thrillernek, Julia Ducournau rendezésének ítélte az Arany Pálmát szombat este a 74. cannes-i fesztivál zsűrije – jelentette be Spike Lee zsűrielnök a díjkiosztó legelején.
Későn debütált, mégis néhány év alatt a kortárs svéd irodalom egyik legismertebb szerzője lett. A Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten Karin Smirnoff írásról, Svédország átalakulásáról és könyvei kelet-európai sikerének lehetséges okairól beszélt.
Vallasek Júlia kolozsvári műfordítót jutalmazta Dsida Jenő-díjjal a Romániai Írók Szövetsége Jane Austen műveinek, valamint Doina Gecse-Borgovan Rătăciri deliberate/Haza: úton című könyvének magyarra való átültetéséért.
Négy napon keresztül várja a kortárs irodalom szerelmeseit a Bánffy-palota udvarán megnyitott, 15. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét. A megnyitó keretében átadták a Kolozsvár Büszkesége díjakat.
Átadták Országos Színházi Találkozó (OSZT) díjait vasárnap Debrecenben: a szakmai zsűri 12 kategóriában, a MASZK-SzíDoSz színészzsűri pedig 4 csoportban hirdetett győzteseket vasárnap.
Holtai Gábor Itt érzem magam otthon című filmje nyerte el a jubileumi, 25. alkalommal megrendezett kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) közönségdíját a szombat este megtartott díjátadón.
Színes programkínálattal várják a látogatókat a szombaton tartandó Múzeumok éjszakáján a székelyföldi múzeumok: a tárlatvezetések és egyéb, a kiállításokhoz köthető események mellett gyermek- és szórakoztató programok is lesznek.
Újabb kötetét mutatják be B. Kovács András sepsiszentgyörgyi írónak Kolozsváron.
Holtai Gábor első nagyjátékfilmje, az Itt érzem magam otthon is versenyez a 25. TIFF fődíjáért. A hatalom és az alkalmazkodás természetét vizsgáló pszichológiai thrillert hétfő este vetítették a Győzelem moziban a rendező jelenlétében.
Beválogatták az június 15–21. közötti magyar Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába az Aradi Kamaraszínház fesztiváldíjas monodrámáját, a Keant. Közös gyergyószentmiklósi–sepsiszentgyörgyi koprodukciót is látható.
Egy csaknem eltűnt építészeti világ és a helyiek féltve őrzött emlékei kaptak új otthont a Szilágy megyei Kárásztelken, ahol nemrég felavatták a tájházat. Az épület nemcsak a múlt tárgyi örökségét mutatja be, hanem közösségi térként is szolgál majd.
szóljon hozzá!