Nem egyezett a zsűri és a közönség véleménye a cannes-i szemlén (Helyszíni élménybeszámoló)

A cannes-i fesztiválon egy-egy nap akár 70–80 vetítés is zajlik, reggel nyolctól éjjel 1–2 óráig több teremben párhuzamosan, ám ezekből csak néhány, napi 2–3 a vörös szőnyegen, látványosan bevonulós, elegáns öltözetet megkövetelő. Nem kis meglepődéssel tapasztaltam, hogy akadnak olyanok is, akik, miután bevonultak a kamerák és fotósok kereszttüzében, a világ szeme láttára, ahelyett hogy megnéznék az illető alkotást, a másik ajtón el is hagyják a termet.

Ha kell, ha nem, tapsolnak

Az idei fesztivál alatt több ilyen „vörös szőnyeges” vetítésre is bejutottam – ezek esetében egyébként még védettségi igazolványt sem kellett felmutatni. A hatalmas áhítat övezte szőnyegen az „átlagember” csak egy röpke percet tölt, igyekszik a fotósoknak pózoló hírességek vagy kevésbé híresek, de feltűnésre vágyó influenszerek, sokadkategóriás modellek között gyorsan elslisszolni, véletlenül sem hasra esni a lépcsőkön felfele – ahol szigorúan tilos szel­fizgetni, fotózkodni. Ruházat terén vegyes a felhozatal, sok példát látni arra, hogy a Három nap Cannes-ban program keretében fesztiválozó fiatal, vagy aki csak szerencsés véletlen folytán kapott meghívót, igyekszik „túlöltözni” az A-kategóriás sztárokat.

A teremben maszkban fészkelődik mindenki a meglepően szűk helyén, és ha kell, ha nem, tapsol. Természetesen megtapsolják a bevonuló alkotókat, a mozivásznon feltűnő fesztivállogót, a stúdió logóját, a gyártó logóját, a címet, a rendezőt, majd azt, hogy elkezdődik a film, sőt, ha például repülős-terrorakciós mozi vetítése zajlik, akkor megtapsolják az ütközés sikeres elkerülését, a landolást és így tovább. Amikor vége a filmnek, ismét taps, a jelen lévő alkotók pár szava után ismét taps, majd megint. Bele sem merek gondolni, hogy ha a „sima” premiereken ennyit kell tapsolni, akkor mi lehet a díjátadón.

Rajongók és sztárok

A záróeseményen zajlott bevonulást a kordonon túlról néztem, illetve próbáltam nézni. Szombaton sokkal nagyobb tömeg és zsúfoltság volt, mint hét közben. Ezt nem csak a fesztiválpalotánál lehetett látni, hanem a luxusnyaralóhely szállodáinál is – sok rajongó szemfülesen a hotelek előtt várja a sztárokat egy-egy autogram reményében. A városban már kora délutántól sokan nagy estélyiben, öltönyben, frakkban sétálnak fel-alá, kezükben táblával, papírlappal, melyen azt írja, hogy szeretnének meghívót az esti gálára. A küldetés nem lehetetlen – tapasztaltam. Egy este egy padon ültem, amikor valaki megszólított, hogy esetleg kérem-e a meghívóját az esti vetítésre, mert ő nem tud menni. A történet érdekessége, hogy utólag megtudtam, egy bukaresti származású ingatlanmilliárdos az illető.

Fontos kiemelni, így utólag a díjak ismeretében, hogy a szakmai zsűri és a fesztiválközönség véleménye gyakran nem egyezik. Láttam olyan filmet, amiről szinte senki nem ment ki, amelyet több percig állva tapsoltak és éljeneztek a végén – ilyen például Enyedi Ildikó filmje, és mégsem kapott díjat. De láttam olyanokat, amelyekről tucatjával jöttek ki a nézők: ilyenek voltak főként a Titán és Anette című, díjazott alkotások. Sok jó film feltűnt a fesztiválon, reméljük, hogy néhány a romániai mozikba is eljut majd.

korábban írtuk

Kikotyogták a fődíjast, francia thriller kapta az Arany Pálmát Cannes-ban

A Titán című francia pszichológiai thrillernek, Julia Ducournau rendezésének ítélte az Arany Pálmát szombat este a 74. cannes-i fesztivál zsűrije – jelentette be Spike Lee zsűrielnök a díjkiosztó legelején.