Szeretettel vegyes keserűség az erdélyiség. Közös irodalmi rendezvényt tartanak a magyar és román kultúra napján

Nem utolsó sorban végre láthatóvá válnak a műfordítók is, hiszen a munka oroszlánrészét ebben az esetben ők végzik – és úgy érzem, gyakorta méltatlanul háttérbe szorulnak” – fejtette ki lapunknak Márton Evelin. Hozzátette, a híd kifejezés talán nem a legszerencsésebb, de valahogy ez ivódott be a köztudatba. A műfordítás lényege pedig az adott műveken át mindenképp az, hogy betekintést enged egy másik kultúrába, legyen az közeli vagy távoli, esetünkben nagyon is közeli, ha a román, ha a magyar kultúrát vizsgáljuk. A bukaresti rendezvényre a beharangozó szerint főként erdélyi szerzőket hívtak meg, olyan köteteket mutatnak be, amelyek erdélyi tematikát dolgoznak fel.

Márton Evelintől azt is megkérdeztük, hogyan körvonalazná, mi számít „erdélyi tematikának”, mitől „erdélyi tematikájú” egy kortárs román vagy magyar mű.

Egy kakukktojás is van a művek között, méghozzá Ilarie Voronca Ulysses-e, amelyet Balázs Imre József fordított le, és a Lector Kiadó gondozásában jelent meg 2023-ban. A mű eredetije 1928-ban jelent meg, és szerzője már régen az égi mezőkön jár-kel, ám ez az Ulysses hangvétele, érintett témái miatt rendkívül aktuális. Ha nem tudnánk, hogy mikor született a mű, méltán gondolhatnák azt, hogy kortárs szerző költeményeit olvassuk” – fejtette ki a szakmai koordinátor. Hozzátette, ugyancsak ehhez a műhöz kapcsolódik Hatházi Rebeka kiállítása az Ulysseshez készített kollázsaiból, amely január 16. és 27. között lesz megtekinthető a bukaresti Román Irodalmi Múzeumban.

De azt hiszem, ez az, ami például közös a román és a magyar szépirodalomban, különös tekintettel persze az Erdélyben születő művekre: a nehezen megfoghatóság, és az a szeretettel elegyes keserűség, amely oly jellemző, amikor a szülőföldről, és annak »viselt dolgairól» próbálunk írni, beszélni. A hídépítéshez visszatérve, a leglényegesebb talán az, hogy egyáltalán van akarat és kíváncsiság – még ha nem is tömegeket megmozgató akarat – arra, hogy megismerjük egymás irodalmát, azáltal pedig az embert, és a közeget, kultúrát, amelyet képvisel írásai által” – fogalmazott Márton Evelin.

A Kolozsvárt élő írónak, szerkesztőnek azt a kérdést is feltettük, hogy meglátása szerint miként lehetne jellemezni, melyek a kortárs erdélyi magyar és román irodalom legfontosabb közös pontjai és különbözőségei. „A közös pontokat az imént már érintettem, ehhez csak annyit tudnék hozzátenni, hogy ami például a prózai műveket illeti, nem érzem olyan nagyon eltérőnek a két irodalmat. Az inkább a lírában, a versnyelvben érhető tetten, ott valóban sokkalta másabb hangokról beszélhetünk.

Mint kifejtette, ugyanakkor a nyelv hordoz magában rengeteg mindent, a nyelvünk egyrészt tükrözi azt, ahogyan gondolkodunk, de meg is határozza azt. „A magyar nyelv számunkra ezért a legszebb, mert általa tudjuk magunkat a leghívebben, ha úgy tetszik, a legpontosabban, alkalomadtán a legköltőiebben kifejezni. Másrészt a nyelveknek ritmusuk, dallamuk van és nem utolsó sorban nyelvtanuk – ez is sok mindent eleve meghatároz, ha úgy tetszik, szűkíti vagy tágítja a keretet, amelyben kifejezhetjük magunkat” – tette hozzá Márton Evelin.

Azt is megkérdeztük tőle, milyenek az átjárások, átjárási lehetőségek jelenleg a kortárs román és magyar irodalom között műfordítások tekintetében. Példaként említettük, hogy a marosvásárhelyi Lector Kiadó nagy hangsúlyt fektet a kortárs román irodalom magyar nyelven történő megjelentetésére.

De erről inkább kiadókat kellene kérdezni. Az átjárást illetően: kissé sarkítottnak, vagy túlontúl keserűnek érzem azt a már agyonkoptatott kijelentést, amely szerint a kiadók nem vevők arra, hogy kortárs román vagy magyar műveket adjanak ki – és itt gondolok a magyarországi könyvkiadókra is. Hogyha utánajárunk ennek a kérdésnek, akkor kiderül, hogy valójában elég sok mű megjelenik magyar fordításban és román nyelvre átültetve is, a kérdés inkább az, eljutnak-e ezek a könyvek az olvasóhoz, fordíttatik-e arra idő, pénz, energia, hogy az illető műveket népszerűsítsék” – fejtette ki Márton Evelin. Mint fogalmazott, nem szeretne felsorolásba bocsátkozni, éspedig azért, mert lehet, hogy kifelejtene kiadókat és nem szeretne megsérteni senkit. „A marosvásárhelyi Lector kitűzött céljához híven valóban sok kortárs román irodalmi művet fordíttat le és jelentet meg – de nem az egyedüli ebben a sokszor sziszifuszi munkának, vagy harcnak tűnő próbálkozásban.

A bukaresti esemény meghívottjai: Gabriela Adameșteanu író, Balázs Imre József költő, szerkesztő, Daniel Bănulescu író, Hanna Bota író, szerkesztő, Simona Grazia Dima író, Andrei Dósa író, műfordító, Fekete Vince költő, író, Stejărel Olaru író, Szántó T. Gábor író, szerkesztő, Vida Gábor író, szerkesztő. A szerzőkkel beszélget: Demény Péter író, szerkesztő, műfordító, Horia Gârbea író, költő, Márton Evelin író, újságíró, George Volceanov műfordító, Răzvan-Mihai Voncu irodalomtörténész, Dana Ionescu, a Román Kulturáis Intézet (ICR) keretében működő Könyvközpont igazgatója. A részletes program a culture.hu honlapon található.

korábban írtuk

„Gúzsba kötve táncol” a műfordító, munkáját nem tudja helyettesíteni a mesterséges intelligencia

Egyre több középiskolás kapcsolódik be egész Erdélyből a Sapientia egyetem Csíkszeredai Kara által szervezett műfordítói versenybe, ugyanakkor az internetes fordítói programok fejlettsége miatt át kell gondolniuk a szervezőknek a versenyeztetés mikéntjét.

korábban írtuk

Balázs Imre József költő románul megjelent köteteiről, a magyar és román irodalom közötti átjárási lehetőségekről

A román és magyar irodalom közti átjárásról, a műfordításokról, a magyar irodalomnak a román közegben visszhangzó hatásáról beszélt a Krónika megkeresésére Balázs Imre József költő, irodalomtörténész.