Hirdetés

Lírai sors: 140 éve született Aradon a magyar irodalom legelégikusabb költője, Tóth Árpád

Tóth Árpád

Tóth Árpád, a magyar líra legelégikusabb költője

Fotó: Wikipedia

A magyar líra legelégikusabb poétájának tartják az aradi születésű Tóth Árpádot. Az utókor „méla, halkszavú költőként” emlegeti az újságíróként, szerkesztőként és műfordítóként is jelentős életművet maga után hagyó Tóth Árpádot, aki kisgyerekként elkerült szülővárosából Debrecenbe, ahol végül is rabul ejtette az irodalom. Kortársai közül is sokan úgy hitték, hogy a cívisváros szülöttje volt, Aradon azonban próbálják a köztudatban tartani, hogy ott látta meg a napvilágot, de az erdélyi irodalomtörténet méltatlanul kis fejezetet szán a 140 éve született Tóth Árpádnak.

Pataky Lehel Zsolt

2026. április 14., 17:202026. április 14., 17:20

2026. április 14., 20:222026. április 14., 20:22

1886. április 14-én született Aradon Tóth Árpád költő és műfordító. Édesapja Tóth András szobrász, édesanyja Molnár Eszter, egy aradi ácssegéd leánya volt. Az apai nagyapját Alsósimándra sorozták be katonának az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc idején, de a fia, Tóth András szobrász, majd az unokája, Tóth Árpád is Aradon született már. Ám a költő hároméves korában a család Debrecenbe költözött, és az utókor, sőt kortársainak is emlékezetében alig maradt meg, hogy Aradon látta meg a napvilágot.

A Csiky Gergely Főgimnázium dísztermét és a gáji kerület egyik utcáját nevezték el róla; a minorita kultúrház előcsarnokában és a szülőház falán egy-egy márványtábla található – ezek a tárgyi emlékjelek, amelyek a városban láthatók, emellett a szellemi örökségét, emlékét ápolja a Tóth Árpád Irodalmi Kör is.

Hirdetés
Idézet
Először Petőfi Sándor Irodalmi Társaság volt a neve. Később a méla halkszavú költőről, aki aradi születésű, átnevezték Tóth Árpád Irodalmi Körnek” – mondta Regéczy Szabina Perle, a műkedvelő társaságként, nem bejegyzett jogi személyiségként működő kör vezetője.

A több évtizede működő irodalmi kör tagjai között megtalálhatók bolti eladók, tanárok, tanítók, orvosok, karbantartólakatosok – a közös bennük, hogy irodalomszerető emberek, és nagyon sokszor diákok is részt vesznek a rendezvényeiken – tette hozzá.

Aradon utca viseli a költő nevét •  Fotó: Pataky Lehel Zsolt Galéria

Aradon utca viseli a költő nevét

Fotó: Pataky Lehel Zsolt

Tóth Árpád a magyar irodalom a legelégikusabb költője. Brauch Magda nyelvész, nyugalmazott aradi magyartanár szerint ez egyrészt a természetéből fakadt, másrészt tudatos választása volt a költőnek.

Idézet
Beteg volt, tüdőbajos, és hát a családi körülményei sem voltak éppen ragyogóak. Elég szegényesen éltek. Ez a szubjektív ok, az objektív pedig az, hogy a mélabú „divat” volt abban az időben. Éppen a modern líra egyik sajátossága volt a dekadencia. Ady Endre meg Juhász Gyula is nagyon sok ilyen verset írt. Ez is a stílusforradalom része, akármilyen furcsán hangzik, de ez is újdonság az irodalomban” – mondta róla.

Brauch Magda szerint költészetén kívül nagyra értékelhetők Tóth Árpád műfordításai is. „Szerintem Tóth Árpád a legnagyobbak közé sorolható, ha nem a legnagyobb. Rengeteg gyönyörű műfordítása van, és összehasonlítva másokéval, talán az övei a legsikerültebbek. Arad csak egyetlen egy versében jelenik meg, de annak az a címe is, hogy: Arad. Nagyon szép emléket állít a szülőházának, amelyre homályosan emlékezhetett, mivel hároméves korában került el Debrecenbe. Viszont 1920-ban meglátogatta a szülővárosát, és a szülőházhoz is elment, akkor írta a verset, amely népszerű, és az aradiak, legalábbis az aradi magyarok magukénak érzik Tóth Árpádot” – fogalmazott a nyelvész.

Az egykori Sarló utca 51. szám alatti ház •  Fotó: Pataky Lehel Zsolt Galéria

Az egykori Sarló utca 51. szám alatti ház

Fotó: Pataky Lehel Zsolt

Megjelenés előtt álló könyv Tóth Árpád családtörténetéről

Tóth Árpád születésének 140. évfordulójára időzítve szerette volna az aradi Kölcsey Egyesület megjelentetni Ujj János helytörténész, újságíró, nyugalmazott aradi történelemtanár Tóth Árpádról szóló könyvét. A kiadást a városi művelődési központ által meghirdetett kulturális pályázaton elnyert támogatásból fedezték volna, mivel azonban a helyi költségvetést még nem fogadták el, a források sem állnak rendelkezésre, tehát a könyv később kerül sajtó alá.

Ettől függetlenül a szerzőt arra kértük, hogy beszéljen a megjelenés előtt álló könyvről, melynek címéhez Tóth Árpád Arad című versének sorait kölcsönözte: „Fájó büszkeségem s vigaszom, Arad” – érdekesség, hogy ez a vers a költő életében nem jelent meg kötetben.

Ujj János helytörténész egy korábbi könyvbemutatón •  Fotó: Pataky Lehel Zsolt Galéria

Ujj János helytörténész egy korábbi könyvbemutatón

Fotó: Pataky Lehel Zsolt

„Tóth Árpád életének első három évét, amelyet Aradon töltött, Ficzay Dénes (néhai aradi magyar irodalomtörténész és bibliográfus – szerk. megj.) és mások is megírták már, úgyhogy avval nem volt, miért foglalkoznom. Megpróbáltam összeállítani a családfáját, hogy lássuk, honnan származik Tóth Árpád. A levéltárban kiderítettem, hogy mindkét nagyapja aradi származású volt: apai ágon Tóth Mihály ’48-as szabadságharcos, anyai ágon pedig Molnár Bálint. A két nagymama viszont nem aradi: előbbi nagyapjának a felesége a Bihar megyei Árpádról származik, anyai nagyanyja pedig kisperegi református volt. Az apai ágon a nagyszülők házassága Alsósimándon köttetett, ott született meg Tóth András is, Tóth Árpád édesapja, a szobrász, a másik oldalon viszont Aradon megtaláltam valamennyiük születési és házassági leveleit, ezekből kiderült, hogy Cs. Szabó Erzsébet, a nagymama beköltözött Aradra, itt ismerkedett meg Molnár Bálinttal, s kettejük frigyéből született Eszter nevű lányuk, aki Tóth Árpádnak az édesanyja, 18 éves korában szülte meg Tóth Árpádot” – magyarázta a Krónikának Ujj János.

Tóth Árpád később a saját lányát is Eszternek nevezte el, az ő fia Hollós Máté budapesti zeneszerző, aki a 2010-es évek elején fellépett Aradon is a nagyapja, Tóth Árpád megzenésített verseiből összeállított Esti sugárkoszorú című zenés estjével.

A költő édesapja, Tóth András, mint említettük, szobrász volt. Aradon azonban kevés munkája maradt fenn. Ujj János szerint a főtéri Hermann-ház bejáratánál álló Sámson és Herkules szoboralakok egyike „szőrén szálán eltűnt”, a másikat pedig a szomszédos üzlet tulajdonosa bevitte, úgymond azért, hogy ne lopják el, de azóta nem látta senki.

Emléktábla a szülőház falán •  Fotó: Pataky Lehel Zsolt Galéria

Emléktábla a szülőház falán

Fotó: Pataky Lehel Zsolt

„Aradon volt egy másik szobor, amely Tóth Andrásnak tulajdonítható, de azt 1905-ben alkotta, amikor már Debrecenben élt, tehát nem aradi szobrászként készítette, éspedig Darányi Jánosnak, a város egykori főorvosának a mellszobra, amely az egykori Baross-parkban állt, és amelyet az ígéret szerint ismét felállítanak a megyei kórház udvarán” – mondta a helytörténész.

A családi háttér szerepet játszhatott abban, hogy Tóth Árpád végül is az irodalom felé fordult, de Ujj János szerint biztosan nem az aradi gyermekévek hatására, hiszen nagyon fiatalon elköltöztek a városból.

Idézet
Hároméves korában került el innen, s abban a bizonyos versében, amelyben megírja az aradi Sarló utca 51-es számú házzal kapcsolatos emlékeit, lényegében a nagymamája temetésének emlékeit idézi fel. Tehát 1889-ben Debrecenbe költöztek, de két év múlva, ötéves korában visszatértek a temetésre. Erről írja azokat a nagyon szép sorokat, hogy nagymama halottas ágyának, illetve virágainak az illatát még mindig az orrában érezte” – latolgatta a megjelenés előtt álló könyv szerzője.

Tóth András szobrászt traumaként érte, hogy debreceni Kossuth-szobrát kontármunkának minősítették, az alkotást lebontották, ez pedig nemcsak lelkileg viselte meg, hanem anyagilag is megérezte a család, hiszen utána már nem nagyon kapott megrendelést.

A költő szobra a debreceni Nagyerdőben •  Fotó: Pataky Lehel Zsolt Galéria

A költő szobra a debreceni Nagyerdőben

Fotó: Pataky Lehel Zsolt

A rossz pénzügyi helyzet, illetve az, hogy Tóth Árpád a saját bevallása szerint nem érezte jól magát Debrecenben, az irodalom felé terelte a későbbi költőt, aki a gimnáziumot kiváló eredménnyel végezte el, és Ujj János szerint

valószínűleg a tanárai hatására a verselésben találta meg az önkifejezés formáját.

A költőként, szerkesztőként és műfordítóként is jelentős életművet maga mögött hagyó Tóth Árpádról pályatársai közül is kevesen tudták, hogy aradi születésű. Nem úgy Aradon. „Középiskolás koromtól kezdve, valamennyi tanárom azt sugallta, azt verte belénk, hogy Tóth Árpád aradi költő” – emlékezett vissza Ujj János.

Még áll az eredeti szülőház

A már említett Ficzay Dénes 1961-ben közölt egy emlékezést arról, hogy járt Tóth Árpád szülőházában, amelyről a két világháború között egy Kovács József nevű kolozsvári történész derítette ki, hogy melyik is az a bizonyos Sarló utca 51. szám, amely most a Ioan Rațiu utca 23. szám alatt található.

A szülőház kapuja •  Fotó: Pataky Lehel Zsolt Galéria

A szülőház kapuja

Fotó: Pataky Lehel Zsolt

Ez egyébként az eredeti szülőház:

  • jellegzetes parasztház, két ablaka néz az utcára, hátrafelé volt a konyha és a melléképületek – ezek közül már nem minden van meg;
  • a nyílásszárókat is kicserélték, és hőszigeteléssel borították be az ingatlant kívülről.
Idézet
2009-ben költözött el Aradról néhai Pávay Gyula magyartanár, s akkor arrafelé mentünk, és az a bizonyos diófa, amelyet Tóth Árpád a versében emlegetett – vagy annak a sarja –, még mindig ott állt” – emlékezett vissza Ujj János.

A ház falán 2011-ben helyeztek el emléktáblát Tóth Árpád tiszteletére, de nem azt, amelyiket eredetileg oda szánták. „Az a bizonyos emléktábla, amely a minorita kultúrház előcsarnokában van, az készült a szülőházra. Bagarus András doktor, Isten nyugosztalja, néhai neves műemlékvédő megpróbálta kihelyezni a házra, de a tulajdonos nem egyezett bele, ezért került a minoritákhoz. Később Bognár Levente akkori alpolgármester győzte meg a ház román tulajdonosát, engedje meg, hogy a most látható emléktáblát oda föltegyék” – avatott be a részletekbe Ujj János.

2011-ben leplezték le az emléktáblát •  Fotó: Pataky Lehel Zsolt Galéria

2011-ben leplezték le az emléktáblát

Fotó: Pataky Lehel Zsolt

Méltatlanul elfeledve

Az aradi emlékjelek dacára Erdélyben nem nagyon tartják számon Tóth Árpádot. „A magyar költészet egyik csúcsát jelentő Tóth Árpádot Romániában szinte teljesen elfeledték. Összesen két kis kötet jelent meg a verseivel, az egyiket a Dacia-könyvkiadó adta ki Kolozsváron 1978-ban, a másikat 2011-ben a dévai Corvin-kiadó. Mind a kettő ugyanazzal a címmel jelent meg: Lélektől lélekig. Ezzel szemben a szegedi Szukits-könyvkiadó 2001-ben kiadott egy tekintélyes vastagságú és méretű könyvet Tóth Árpád összes munkáival. Ehhez képes, amik Romániában jelentek meg, a tizedét sem teszik ki a költészetének” – sajnálkozott Ujj János, aki szerint ennek oka a magyar irodalomoktatásban is keresendő.

Tóth Árpád Galéria

Tóth Árpád-versek erdélyi és magyarországi kiadásban

Fotó: Ujj János

„Nem vagyok irodalomtanár, nem ismerem a romániai magyar tanrendet, de azért utána érdeklődtem, s kiderült, hogy nem irodalomtörténetet tanulnak, hanem irodalomelméletet, és ebbe Tóth Árpád úgy fér be, ahogy” – jegyezte meg. A készülő könyv szerzője Tóth Árpád munkássága kapcsán kiemelte: József Attilát évtizedeken keresztül proletárköltőként emlegették, Reményik Sándort, Sík Sándort vagy Mécs Lászlót egy-egy vallásfelekezet költőjeként tartották számon, de Tóth Árpád sehova nem sorolható.

Idézet
Ő – most nagybetűvel kellene mondanom – költő volt. Teljesen függetlenül az ideológiáktól, a hittől: ő verseket írt” – méltatta Ujj János.

Tóth Árpád 1928. november 7-én, mindössze 42 éves korában hunyt el tüdőbajban. „Hatvany Lajosnak köszönhető, hogy ennyit is élt, mert Hatvany mecénásként elküldte őt különböző szanatóriumokba kezelésre. Ettől függetlenül korán bekövetkezett halála váratlan volt, és megdöbbentette az irodalmi életet. A Farkasréti temetőben Babits Mihály zokogva búcsúztatta Tóth Árpádot, és a Nyugat – amelynek főmunkatársa volt – következő évi lapszámaiban még mindig visszasírták Pádit – az volt a beceneve –, a szerény, csendes költőt, aki mindenkiből a legjobbat próbálta kihozni” – idézte fel Ujj János.

korábban írtuk

 Tóth Árpád-emléktáblát avattak Aradon
Tóth Árpád-emléktáblát avattak Aradon

Születésének 125. évfordulója alkalmából emléktáblát helyeztek el Tóth Árpád költő aradi szülőházának falán szombaton.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. augusztus 26., szerda

Bábszínház felnőtteknek is: újdonságokkal rukkol elő a jubiláló WonderPuck fesztivál

Tizedik születésnapjára készül a WonderPuck utcai fesztivál, az újdonságokat is tartogató, ingyenesen látogatható jubileumi eseményt szeptember 4. és 6. között szervezik Kolozsváron.

Bábszínház felnőtteknek is: újdonságokkal rukkol elő a jubiláló WonderPuck fesztivál
Hirdetés
2026. augusztus 26., szerda

Picasso vendégségben: Temesváron nyílik kiállítás a kubizmus atyjának műveiből

A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.

Picasso vendégségben: Temesváron nyílik kiállítás a kubizmus atyjának műveiből
2026. augusztus 26., szerda

Elhunyt Nádas Péter

Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.

Elhunyt Nádas Péter
Elhunyt Nádas Péter
2026. augusztus 26., szerda

Elhunyt Nádas Péter

2026. augusztus 23., vasárnap

Kalotaszegi népművészeket is díjaztak Budapesten

Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.

Kalotaszegi népművészeket is díjaztak Budapesten
Hirdetés
2026. augusztus 06., csütörtök

„Az ember megpróbálja a maga képére formálni a világ egy kis darabját”. Beszélgetés Szabó Zsolttal (2.)

A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.

„Az ember megpróbálja a maga képére formálni a világ egy kis darabját”. Beszélgetés Szabó Zsolttal (2.)
2026. augusztus 05., szerda

„Amíg hasznos munkát tudok végezni, addig csinálom” – Interjú a 80 éves Szabó Zsolttal, a Kolozsvár Társaság elnökével (1.)

Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.

„Amíg hasznos munkát tudok végezni, addig csinálom” – Interjú a 80 éves Szabó Zsolttal, a Kolozsvár Társaság elnökével (1.)
2026. augusztus 04., kedd

Aradi színházi ősbemutató is látható lesz a békéscsabai nemzetközi fesztiválon

Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.

Aradi színházi ősbemutató is látható lesz a békéscsabai nemzetközi fesztiválon
Hirdetés
2026. július 30., csütörtök

A Krónika egykori fotósa emlékére nyílik kiállítás

Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.

A Krónika egykori fotósa emlékére nyílik kiállítás
2026. július 21., kedd

Kulturális központként nyílik meg a nagyközönség előtt a több mint százéves, felújított víztorony

Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.

Kulturális központként nyílik meg a nagyközönség előtt a több mint százéves, felújított víztorony
2026. július 18., szombat

Közös örökségmentésre hívják a sarmaságiakat

A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.

Közös örökségmentésre hívják a sarmaságiakat
Hirdetés
Hirdetés