MÚRE 30+1: életműdíjat kapott az erdélyi magyar újságírás két kiemelkedő képviselője

A tabunak számító téma nagy port kavart annak idején – lent is, fent is, felkapták miatta a fejüket székelyek és hivatalosságok egyaránt. „Az író, újságíró, televíziós műsorszerkesztő Csáky Zoltán értéktudatos személyisége a romániai magyar, és a magyarországi médiának. A kisebbségi, majd nemzeti sorskérdések iránti elkötelezettsége végigkövethető írásaiban, emlékezetes tévéműsorokban, dokumentum és riportfilmjeiben. Riporterként kereste az izgalmas témákat, valamit, ami a „levegőben” volt, vagy ami elkerülte a mások figyelmét” – emelte ki méltatásában a pályatárs és egykori bukaresti kolléga, Simonffy Katalin.

A középnemzedék a Duna Televízióból ismeri a marosvásárhelyi származású tévés szakembert. Sokan nem tudják, hogy a Román Televízió magyar adásának az 1985 elején, egyik napról a másikra történt felszámolását követően Csáky még egy ideig a Bukaresti Rádiót tudósíthatta, majd 1987-ben a rendszer Nyárádszentmártonba űzte, ahol a termelőszövetkezetnél  kapott állást. Kitelepedése után is egy ideig egy vidéki kisvárosban alkalmi munkából volt kénytelen eltartania magát és családját, majd a Duna tévé beindulása után került ismét a figyelem középpontjába, amikor a Heti Hírmondó főszerkesztője és műsorvezetője lett. A kétezres évek elején Hagymakupolás honfoglalás címmel forgatott nagy visszhangot kiváltó dokumentumfilmet az ortodoxia székelyföldi terjeszkedéséről, könyvet is írt a témában.

Éppen a stúdióba készült a kívánságműsort felvenni, amikor a műszakis kollégáitól tudta meg, hogy a Duna többé nem tart igényt a szolgáltatásaira. „Mint az amerikai filmekben, felmentem az irodámba, összecsomagoltam a dolgaimat és kiléptem a Kunigunda utcai épületből” – mesélte.

A sajtószervezet másik életműdíjasa, Szekernyés János – koránál fogva – ennél is gazdagabb pályafutást tud maga mögött. Amint a Temesvárról érkezett alkotó elmondta, első újságcikkét bő hatvan évvel ezelőtt közölte. „Ha jól belegondolunk, szerencséje van Temesvárnak, a Bánságnak, szűkebb pátriánknak s a magyar glóbusznak, hogy a sors megajándékozta Szekernyés Jánossal. Idestova hat évtizede kutatja kitartó buzgalommal, elszánt konoksággal és hangyaszorgalommal a Kalotaszeg peremvidékéről, Kajántóról a kolozsvári egyetem magyartanári szakának elvégzése után a történelmi Temesközbe kerülve azokat az irodalmi, művelődéstörténeti, történelmi és művészeti értékeket, amelyeket a századok folyamán az itt élő emberek létrehoztak, gyarapítottak, ránk hagyományoztak” – hangzott el Szabó Zsolt laudációjában. A nyolcvanan éveiben járó író, újságíró nyugdíjba vonulása óta is rendületlenül dolgozik, kutat, ír, alkot, több ezer oldalnyi kézirata várja, hogy rámosolyogjon a szerencse, és nyomdafestéket láthasson. Szekernyés most is úgy érzi, még rengeteg munka vár rá.