
2012. március 02., 09:512012. március 02., 09:51
És nemcsak azt: mert a céltudatosság és a lágyság, az értelem és az érzelem, a szellem és a lélekkel megáldott test kontrasztjában egy klasszikus férfi-nő kapcsolatdinamikát is felfedezhetünk, ahol a férfi az uralkodásra vágyik, a nő pedig a szabadságra.
Bár történelmileg minden bizonnyal kevéssé hiteles a feltevés, hogy egy festőnőnek ilyen módon kell működnie a társadalomban, hiszen a színmű cselekménye a 16. század Velencéjében játszódik, annál igazabb ez a felállás mai korunkra, ahol az érzelmeitől vezérelt, igazságkereső nőnek vagy a részben női lélekkel megáldott-átkozott, érzékeny alkotó férfinak is ugyanúgy kell megállnia a helyét a mindent átszövő politika szutykos színpadán: férfiként.
A maguk módján jól elvannak egymással Howard Barker drámájának főszereplői. A szabad szellemű művésznőt, Galactiát egy percig sem érdekli, mit akar vásznán látni a hadi sikerekre büszke és magát a világ közepének tartó megrendelő, a velencei dózse, amaz viszont többféleképpen is élvezi, hogy uralkodhat a nő fölött – bár szóban erről csak egyetlen megjegyzést tesz, viselkedéséből nyilvánvaló. A festőnőt alakító, Debrecenből érkezett vendégművésznő, Ráckevei Anna maníroktól mentes alakítása olyan, mint egy korty tiszta víz: loncsos hajával, a hatvanas évek hippijeire hajazó festékfoltos kosztümjében úgy mozog és beszél, mintha nem is színpadon állna, hanem valahol Woodstockban csevegne a haverokkal az alkotás mibenlétéről. Hiszen alkotóként, mégpedig női alkotóként fáj neki a dózse követelése, hogy a lepantói dicsőséges csatát megszelídítve, felemelő látványként fesse meg, ne pedig mészárszékként, az emberi szépség és érték megcsúfolásaként, értelmetlen kegyetlenségként, aminek ő valójában látja. Theodor Cristian Popescu rendező értő keze alatt olyan könnyedén következnek egymásból a darab jelenetei, hogy a néző sokszor csak a második-harmadik mondatnál eszmél rá, hogyan változott a szituáció az elsötétedés óta. A jelenetváltásoknál a csata képeit feleleveníteni hivatott férfiak mozgása inkább valamilyen keleti harcművészetre hasonlít. Kiss Borbála színpadképe külön is izgalmas: a díszes képkeret teljesen körbeveszi, ezzel mintegy idézőjelbe teszi a tér egy részében zajló eseményeket, miközben a színészek gumicsizmában tapossák a bokáig érő vizet.
A Jelenetek egy kivégzésből összességében jól illik ahhoz az úthoz, amelyet a váradi magyar színház néhány évvel ezelőtt még mintegy próbaképpen, azóta egyre bátrabban és világosabban kijelölt magának, különösen a bátor darabválasztást, a való világ körülményeit, a színház közpénzből táplált költségvetését, a politikusok szerepvállalását és az idei választási év tényét figyelembe véve. Az előadás román felirattal látható – remélem, ebből hagyomány lesz.
Jelenetek egy kivégzésből – Nagyváradi Szigligeti Színház, 2012. Szerző: Howard Barker. Rendező: Theodor Cristian Popescu. Díszlet, jelmez: Kiss Borbála. Színpadi mozgás: Florin Fieroiu. Zene: Vlaicu Golcea. Szereplők: Ráckevei Anna, Pál Hunor, Kardos M. Róbert, Dimény Levente, Dobos Imre, ifj. Kovács Levente, Tóth Tünde, Ababi Csilla, Gajai Ágnes, Csepei Róbert, Szotyori József, Hunyadi István, Csatlós Lóránt, Kiss Csaba, Varga Balázs, Kocsis Gyula
Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meséjét mutatja be a Nagyvárad Táncegyüttes Mikulás ünnepén.
A 130 éves filmművészet tiszteletére 130 kortárs és klasszikus magyar alkotás érhető el ingyen öt héten át, adventtől Vízkeresztig, hétfőtől január 6-ig az idén ötéves Filmio kínálatában.
Alig egy héttel a magyarországi premier után Erdély-szerte is debütál a mozikban a Futni mentem rendezőjének új vígjátéka, a Szenvedélyes nők – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület.
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.
Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.
Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.