Makkai Ádám és Arany Ágnes köteteit mutatták be Árkoson

Makkai Ádám, az egykori kolozsvári református püspök, és a számos regényéről – például az Ördögszekér címűről – ismert író, Makkai Sándor keresztfia könyvét szombaton egyébként Kolozsváron is bemutatták a Bulgakov kávéházban, ahol Orbán János Dénes Makkai Ádám bemutatásában kitért arra, hogy sokkal inkább ismert amerikai nyelvészként, mint magyar költőként. Ugyanis a Yale Egyetemen szerzett PhD-fokozatot, disszertációjában pedig az angol nyelv idiómáival, azaz olyan szókapcsolataival, szólásaival foglalkozott, amelyeket más nyelvre nem lehet szó szerint lefordítani, s ez könyv formájában is megjelent. Emellett németül és oroszul is kiválóan beszél, franciából is fordított. Amint azt Árkoson is elmondta, a nyelveket tanulni anyja, a színészként, később íróként is ismert Ignácz Rózsa ösztökélésére kezdett, aki már gyermekkorában felismerte jó nyelvérzékét.

A házaspár az est során kalandos életéről, az utazásokról is beszélt, Arany Ágnes – Arany János oldalági rokona – elbeszéléskötetében is utazásainak élményét dolgozta fel, a cím pedig nem véletlen, hiszen a kötet minden novellájában az erőszak egy-egy formáját mutatja be, melyek között számos megtörtént eseményt dolgoz fel.

„Makkai Ádám verseiben a költészet és az élet egylényegűsége érhető tetten, a földi lét és a nem földi lét keresztmetszetében a teremtés értelmének kérdései, az alkotás értelmére való rákérdezés” – fogalmazta meg a Makkai-kötettel kapcsolatos gondolatait Farkas Wellmann Endre, aki egyúttal arra is ígéretet tett, hogy az iskolában, ahol tanít, megismerteti Makkai költészetét a diákokkal, ezáltal kompenzálva valamelyest azt a hibát, amit a magyarországi és romániai tankönyvszerkesztők vétettek, amikor kihagyták Makkai Ádámot a magyarirodalom-tankönyvekből.

A továbbiakban Makkai arról a két, egyenként 1200 oldalas angol nyelven megjelent magyar versantológiáról is beszélt, amelyet ő szerkesztett, sok verset ő maga ültetett át angol nyelvre, és az Ómagyar Mária-siralomtól napjainkig minden fontosabb magyar költő szerepel benne néhány verssel. A műfordítás problémáit egyébként Makkai igen sajátosan mutatta be a közönségnek. Zongorához ült, és eljátszotta Beethoven Örömódáját, először eredetiben, D-dúrban, majd ugyanezt a darabot C-, D- és A-dúrba transzponálva, kifejtve, hogy a különböző hangfekvések az irodalmi műfordításban a különböző nyelveknek felelnek meg. Az egyes átdolgozások helyenként hamisan szólaltak meg, Makkai pedig elmondta, hogy milyen „trükköket” kell alkalmazni a műfordításban, hogy ezek a „falcs” elemek, ritmushibák kiküszöbölhetőek legyenek.