Csibi László rendező és a dokumentumfilm egyik interjúalanya, Szilágyi N. Sándor nyelvész, könyvszerkesztő
Fotó: Filmtettfeszt
A rendszerváltás előtti romániai magyar sajtó helyzetét, a médiában tevékenykedők lehetőségeit, a cenzúra és a „kiskapuk” természetét járja körül Csibi László kolozsvári rendező legújabb alkotása. A szocializmus hátsó bejárata című dokumentumfilm átfogó kutatómunkán, alapos forrásismereten, megannyi személyes interjún alapuló izgalmas kordokumentum.
2022. október 16., 22:472022. október 16., 22:47
Csibi László kolozsvári rendező A szocializmus hátsó bejárata című dokumentumfilmjében körülbelül 30, a romániai magyar sajtóban a rendszerváltozás előtt dolgozó író, újságíró, fényképész szólal meg. Az alkotás nemcsak kordokumentum, de olyan megszólalók gondolatait, emlékeit is őrzi, mint például Erdélyi Lajos marosvásárhelyi fényképész, aki a vele készült interjú óta már elhunyt. Az alkotást a múlt heti Filmtettfeszt keretében vetítették, az eseményt jó hangulatú közönségtalálkozó követte. Az 51 perces alkotás tulajdonképpen arra a kérdésre keresi a választ, hogy miként működött, hogyan működhetett a romániai magyar sajtó a kommunizmus, a diktatúra évtizedeiben (1965 és 1989 között).
A kolozsvári rendező bámulatosan sok interjúalany segítségével keresi erre a választ, minden fontos korabeli sajtótermék egykori munkatársait megszólaltatva járja körül a témát. Mint a közönségtalálkozón kiderült, az ötletet Erdélyi Lajos – aki többek között a Dolgozó Nő és az Új Élet munkatársa volt –, pontosabban az általa mesélt történetek és anekdoták adták, illetve a címet is ő javasolta. Éppen ezért a rendező a fényképésznek ajánlotta filmjét.
A rendező a beszélgetés során kiemelte, a film talán „az utolsó percben” készült, hiszen az interjúalanyok közül azóta többen elhunytak, illetve azok, akik érdemben mesélni tudnak erről a korszakról, már mind idősek. Hozzátette, hogy a terjedelmi keretek miatt egy-egy alanynak csupán 1–2 percnyi idő jutott, pedig a háttérben gyakran 300–400 perces beszélgetések, felvételek állnak, amelyek még megannyi érdekes történetet rejtenek magukban.
Az elhangzó interjúrészletek gazdag képanyaggal, korabeli felvételekkel egészülnek ki, A Hét, a Dolgozó Nő, az Előre, a Napsugár, az Utunk és még megannyi újság és folyóirat segítségével elevenedik meg a korszak, az illusztrációk igazi időutazásra invitálnak, sokszor keserű mosolyt csalva a nézők arcára.
Érezzük, hogy a cenzúra és a propaganda, amit az utókor már csak viccesen giccses Ceaușescu-portrékként, egyszerre patetikus és gagyi versekként és hajmeresztő háttértörténetekként érzékelhet, sokak életét, mindennapjait keserítette meg. A film egyik nagy erénye, hogy emberi léptékű, emberközeli. Nem csak diplomás szakértők elemezgetik egy korszak történéseit és folyamatait, hanem a benne élők mesélik el saját történeteiket, tapasztalataikat, ami sokkal hitelesebb képet ad. H. Szabó Gyula szerkesztő, Erdélyi Lajos fotográfus, Cseke Péter irodalomtörténész, sajtótörténész, Király László költő és mások mesélik el történeteiket, gyakran maguk is nevetve saját „nyomorukon”, azon, hogy az akkori politika, konjunktúra milyen helyzetekbe kényszerítette bele őket, hogy milyen abszurd megoldások születtek. Így a néző is megérti: azt a korszakot csak így lehetett átvészelni, ha az ember tudott nevetni.
A film legvégén Szilágyi N. Sándor, a Kriterion Könyvkiadó egykori bukaresti szerkesztőségének belső munkatársa, nyelvész mondja el, hogy egyetemi tanárként, diákjait szemlélve, gyakran érezte azt, hogy ha a fiatalok történeteket hallanak majd „abból” a világból, egytől egyig „bolondnak” fogják gondolni az időseket. És épp ennek a gondolatnak a mentén lenne jó, hogyha Csibi filmjét minél több fiatal látná, hiszen a szülők, nagyszülők gyakran felidézik az olyan történeteket, hogy zöldre kellett festeni a füvet, amikor Ceaușescu látogatóba érkezett valahova, de az anekdoták mögött homályban maradnak az emberek.
Például azzal, hogy nem lehet borús eget fényképezni, hiszen Románia Szocialista Köztársaságban mindig süt a nap, és hogy még a mögé is többletjelentést láttak a cenzorok, ami mögött nem is volt. A film a romániai magyarok helyzetéről, a bukaresti és az erdélyi szerkesztőségek eltérő helyzetéről is szól, a sajtónak azon munkatársairól, akik pengeélen egyensúlyoztak, miközben kaptak – és valószínűleg ma is kapnak – hideget és meleget is: egyesek szerint hős ellenállók voltak, mások szerint sunyi megalkuvók.
Csibi László tökéletesen megtalálta a középutat: a film drámai, humoros, informatív, elgondolkodtató és szórakoztató egyszerre, ahhoz is szól, aki megélte azt a rendszert, s ahhoz is, aki csak hallott róla. A szocializmus hátsó bejárata nem unalmas múltidézés, ami nem érné el a fiatalok ingerküszöbét, hanem élő történelem frappánsan csomagolva, igazi mai dokumentumfilm, ami mindenkihez szól.
Miként működött, működhetett a romániai magyar sajtó a kommunizmus évtizedeiben – ezt járja körül Csibi László kolozsvári rendező frissen elkészült dokumentumfilmje, A szocializmus hátsó bejárata. Az alkotásról Csibi Lászlót kérdeztük.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A Bukaresti Liszt Intézet idén immár 22. alkalommal rendezte meg a Magyar Zene Fesztivált, amely különleges találkozási pont a magyar zeneművészet és a román közönség számára.
A magyar irodalom közösségformáló szerepéről, az erdélyi kulturális örökség megőrzéséről és a múltfeltárás fontosságáról is szó esett a Méhes György – Nagy Elek Alapítvány kolozsvári díjátadó gáláján.
A főként befogadó színházként működő, de azért évente egy-két saját produkciót is bemutató kamaraszínház összesen tíz nagyszínpadi és nyolc stúdióelőadást kínál a bérleteseknek: már a jövő héten egyet-egyet.
A rossz emlékű Funar-korszakot és egy közismert hollywoodi filmes figurát idéz meg ironokusan a kolozsvbári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) idei plakátja.
Pongrác, Szervác és Bonifác napjaihoz – május 12., 13. és 14. – a magyar néphagyományban számos időjárással kapcsolatos megfigyelés és hiedelem kapcsolódik.
Roman Gutek lengyel forgalmazó, producer és jelentős filmszemlék szervezője kapja elsőként az idén létrehozott Janovics Jenő-díjat a kolozsvári Transilvania nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF).
A 2026 májusára tervezett, VI. UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja idén elmarad – jelentette be hétfőn a Facebook-oldalán a Csíki Játékszín.
Nemes László Árva című játékfilmjét is vetítik a június 12. és 21. között tartandó kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF). Az alkotást az amerikai Film Independenttel kötött partnerség keretében mutatják be.
Barátom, a vámpír – ez a címe a családi előadásnak, amelyet a Csiky Gergely Állami Magyar Színház a magyarországi MárkusZínház független bábos műhelyével együtt mutat be.
„Kérem, szánjanak több pénzt a kultúrára!” – zárta rövid köszönőbeszédét Tompa Eszter, aki a 20. alkalommal megszervezett gálán átvette élete első Gopo-díját, a Kontinental '25 című alkotás főszerepéért.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!