Csibi László rendező és a dokumentumfilm egyik interjúalanya, Szilágyi N. Sándor nyelvész, könyvszerkesztő
Fotó: Filmtettfeszt
A rendszerváltás előtti romániai magyar sajtó helyzetét, a médiában tevékenykedők lehetőségeit, a cenzúra és a „kiskapuk” természetét járja körül Csibi László kolozsvári rendező legújabb alkotása. A szocializmus hátsó bejárata című dokumentumfilm átfogó kutatómunkán, alapos forrásismereten, megannyi személyes interjún alapuló izgalmas kordokumentum.
2022. október 16., 22:472022. október 16., 22:47
Csibi László kolozsvári rendező A szocializmus hátsó bejárata című dokumentumfilmjében körülbelül 30, a romániai magyar sajtóban a rendszerváltozás előtt dolgozó író, újságíró, fényképész szólal meg. Az alkotás nemcsak kordokumentum, de olyan megszólalók gondolatait, emlékeit is őrzi, mint például Erdélyi Lajos marosvásárhelyi fényképész, aki a vele készült interjú óta már elhunyt. Az alkotást a múlt heti Filmtettfeszt keretében vetítették, az eseményt jó hangulatú közönségtalálkozó követte. Az 51 perces alkotás tulajdonképpen arra a kérdésre keresi a választ, hogy miként működött, hogyan működhetett a romániai magyar sajtó a kommunizmus, a diktatúra évtizedeiben (1965 és 1989 között).
A kolozsvári rendező bámulatosan sok interjúalany segítségével keresi erre a választ, minden fontos korabeli sajtótermék egykori munkatársait megszólaltatva járja körül a témát. Mint a közönségtalálkozón kiderült, az ötletet Erdélyi Lajos – aki többek között a Dolgozó Nő és az Új Élet munkatársa volt –, pontosabban az általa mesélt történetek és anekdoták adták, illetve a címet is ő javasolta. Éppen ezért a rendező a fényképésznek ajánlotta filmjét.
A rendező a beszélgetés során kiemelte, a film talán „az utolsó percben” készült, hiszen az interjúalanyok közül azóta többen elhunytak, illetve azok, akik érdemben mesélni tudnak erről a korszakról, már mind idősek. Hozzátette, hogy a terjedelmi keretek miatt egy-egy alanynak csupán 1–2 percnyi idő jutott, pedig a háttérben gyakran 300–400 perces beszélgetések, felvételek állnak, amelyek még megannyi érdekes történetet rejtenek magukban.
Az elhangzó interjúrészletek gazdag képanyaggal, korabeli felvételekkel egészülnek ki, A Hét, a Dolgozó Nő, az Előre, a Napsugár, az Utunk és még megannyi újság és folyóirat segítségével elevenedik meg a korszak, az illusztrációk igazi időutazásra invitálnak, sokszor keserű mosolyt csalva a nézők arcára.
Érezzük, hogy a cenzúra és a propaganda, amit az utókor már csak viccesen giccses Ceaușescu-portrékként, egyszerre patetikus és gagyi versekként és hajmeresztő háttértörténetekként érzékelhet, sokak életét, mindennapjait keserítette meg. A film egyik nagy erénye, hogy emberi léptékű, emberközeli. Nem csak diplomás szakértők elemezgetik egy korszak történéseit és folyamatait, hanem a benne élők mesélik el saját történeteiket, tapasztalataikat, ami sokkal hitelesebb képet ad. H. Szabó Gyula szerkesztő, Erdélyi Lajos fotográfus, Cseke Péter irodalomtörténész, sajtótörténész, Király László költő és mások mesélik el történeteiket, gyakran maguk is nevetve saját „nyomorukon”, azon, hogy az akkori politika, konjunktúra milyen helyzetekbe kényszerítette bele őket, hogy milyen abszurd megoldások születtek. Így a néző is megérti: azt a korszakot csak így lehetett átvészelni, ha az ember tudott nevetni.
A film legvégén Szilágyi N. Sándor, a Kriterion Könyvkiadó egykori bukaresti szerkesztőségének belső munkatársa, nyelvész mondja el, hogy egyetemi tanárként, diákjait szemlélve, gyakran érezte azt, hogy ha a fiatalok történeteket hallanak majd „abból” a világból, egytől egyig „bolondnak” fogják gondolni az időseket. És épp ennek a gondolatnak a mentén lenne jó, hogyha Csibi filmjét minél több fiatal látná, hiszen a szülők, nagyszülők gyakran felidézik az olyan történeteket, hogy zöldre kellett festeni a füvet, amikor Ceaușescu látogatóba érkezett valahova, de az anekdoták mögött homályban maradnak az emberek.
Például azzal, hogy nem lehet borús eget fényképezni, hiszen Románia Szocialista Köztársaságban mindig süt a nap, és hogy még a mögé is többletjelentést láttak a cenzorok, ami mögött nem is volt. A film a romániai magyarok helyzetéről, a bukaresti és az erdélyi szerkesztőségek eltérő helyzetéről is szól, a sajtónak azon munkatársairól, akik pengeélen egyensúlyoztak, miközben kaptak – és valószínűleg ma is kapnak – hideget és meleget is: egyesek szerint hős ellenállók voltak, mások szerint sunyi megalkuvók.
Csibi László tökéletesen megtalálta a középutat: a film drámai, humoros, informatív, elgondolkodtató és szórakoztató egyszerre, ahhoz is szól, aki megélte azt a rendszert, s ahhoz is, aki csak hallott róla. A szocializmus hátsó bejárata nem unalmas múltidézés, ami nem érné el a fiatalok ingerküszöbét, hanem élő történelem frappánsan csomagolva, igazi mai dokumentumfilm, ami mindenkihez szól.
Miként működött, működhetett a romániai magyar sajtó a kommunizmus évtizedeiben – ezt járja körül Csibi László kolozsvári rendező frissen elkészült dokumentumfilmje, A szocializmus hátsó bejárata. Az alkotásról Csibi Lászlót kérdeztük.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.
Báró Kemény János író, színházalapító, mecénás és közösségépítő köztéri mellszobrának felavatásával, kiállításmegnyitókkal, könyvbemutatókkal ünnepelték szombaton Marosvécsen az Erdélyi Helikon megalakulásának centenáriumát.
Új műsorstruktúrával várja nézőit szombattól az M1 csatorna – közölte az MTVA Sajtó és Marketing Irodája az MTI-vel.
A Színházi Kritikusok Céhe levelet juttatott el Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszternek, valamint Nagy Ervin államtitkárnak, amelyben az Orbán János Dénesnek kifizetett összegek kivizsgálását kérik.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!