Kultúra Lovagja elismerés erdélyi magyar személyiségeknek

Dávid Lajost, a nagybányai Teleki Magyar Ház vezetőjét, Haszmann Pál muzeológust, a háromszéki Csernátonban működő falumúzeum vezetőjét, Higyed Gyöngyi szatmárnémeti karnagyot és Rezi Erika Gabriella alsóboldogfalvi iskolaigazgatót is kitünteti a budapesti Falvak Kultúrájáért Alapítvány a Kultúra Lovagja elismeréssel. A szervezet, amely a kulturálisan hátrányos helyzetben lévő települések és társadalmi csoportok életminőségének fejlesztését tűzte ki célul, 29 magyarországi és határon túli személyt tüntet ki január 22-én, a magyar kultúra napja alkalmából tartandó gálán.

„Hát vesd meg lábad ott, ahol megállhatsz”

Dávid Lajos, a nagybányai Teleki Magyar Ház, a bányavidék egyetlen magyar civil művelődési intézményének vezetője a Krónikának elmondta, természetesen nagy megtiszteltetésnek tekinti az elismerést, ugyanakkor úgy gondolja, nem személyesen neki és róla szól, ahogyan más eddigi díjak sem, hanem a magyar ház munkatársainak és az egész nagybányai magyar közösségnek.

„Az én munkám elismerésénél sokkal fontosabb az, hogy a kitüntetés azt jelenti, mások is lényegesnek tartják a bányai magyarság összefogását, a Teleki-ház működését. Idén 15 éves a nagybányai magyarság művelődési intézménye, 2002-ben a magyar kormány, az Illyés Közalapítvány magyarház-programja támogatásával vásárolhattuk meg az épületet, ahol működik. Eddigi munkánk, az itteni magyarságot összekovácsoló programok nem valósulhattak volna meg a pályázatok és a helyi közösség anyagi támogatása nélkül” – nyilatkozta Dávid Lajos.

Úgy fogalmazott, a 120 ezres városban, ahol jelenleg mintegy 14 ezer magyar él, a Teleki-ház megalakulásakor nem működött civil intézmény, amely otthont adott volna a magyar kultúrának, így igyekeznek változatos, sokszínű kulturális programokat biztosítani, kiemelt fontosságúnak tartják a gyermekeknek és ifjaknak szóló rendezvényeket. „A Teleki-ház a környékbeli maroknyi magyarság összefogásáért munkálkodik, ugyanakkor örülünk annak, hogy a városban több magyar szervezet tevékenykedik egyházi vonalon is. Nemcsak Nagybánya, hanem Máramaros megye magyarságának életében is meghatározónak számít a tevékenységünk” – mondta az intézményvezető.

Dávid Lajos Kolozsváron született, Marosvásárhelyen végezte az iskolát, majd a kincses városban az egyetemet gépészmérnöki szakon. Később újságírással és a közművelődéssel kezdett foglalkozni, jelenleg a Teleki-ház vezetésén kívül a Bányavidéki Új Szó hetilapot szerkeszti. Mint mondta, az intézmény és saját maga mottójának tekinti azt a Reményik Sándor-idézetet, amely a Teleki-ház honlapján is szerepel: „Hát vesd meg lábad ott, ahol megállhatsz, S azt mentsd, azt a talpalatnyi helyet.” A nagybányai Teleki Magyar Ház Gróf Teleki Sándor 1848–49-es honvédezredes (1821–1892) egykori házában működik. A gróf életének utolsó részét Nagybányán töltötte. A hajdani Fasoron vásárolt két házat az 1870-es években, és azokat igényeinek megfelelően alakította át egyetlen udvarházzá. A faragott kapun ma is látható a kilencágú koronás Teleki-monogram. 1989 után a házat a refomátus egyháznak sikerült megvásárolnia, a kertben Teleki szobra látható.

A díjak megerősítést jelentenek

„A díjak, elismerések megerősítenek a munkában, ami mellett elköteleztük magunkat, jómagam és a csernátoni Haszmann Pál Múzeum közössége” – mondta el megkeresésünkre Haszmann Pál Péter helytörténész, nyugalmazott muzeológus. A Magyar Kultúra Lovagja cím várományosa úgy értékeli, ezzel a kitüntetéssel nemcsak az ő munkáját, hanem az egész intézmény több mint negyvenéves tevékenységét ismerik el. „Ebben a múzeumban benne van az egész családom munkája a legfiatalabbtól a legidősebbig, és mindenkié, aki támogatta, adományokkal gazdagította a közgyűjteményt. A díjak azt jelzik, hogy van értelme a munkánknak, számon tartják azt”– fejtette ki Haszmann Pál Péter. Hozzátette, az elismerés odaítélése visszajelzés arról, hogy nemcsak a szűkebb közösségben, hanem az egész Kárpát-hazában tudnak a csernátoni múzeumról, ismerik a tevékenységét, odafigyelnek rá. „Én soha nem kértem egyetlen díjat, kitüntetést sem, de nagyon sokat jelentenek az intézmény szempontjából” – szögezte le Haszmann Pál Péter.

A falumúzeum a 17–19. században épült, majd az átalakult Damokos Gyula-kúriában működött, jelenlegi, neoklasszicista külsejét 1831-ben nyerte el. A 20. század közepén az államosított épület elhanyagolt állapotba került, múzeummá alakították át, alapjául Haszmann Pál pedagógus és felesége Haszmann Pálné Cseh Ida gyűjteménye szolgált. 1973. február 25-én nyílt meg a múzeum, és annak az évnek a nyarára már az is megfogalmazódott, hogy ide be lehet telepíteni a székely népi építészeti emlékeket: egy-egy székely háztípust, malmot, székely kapukat, amelyek pusztulásra ítéltettek, a méhészkedés tárgyi emlékanyagát, be kell mutatni egy régi temetőképet, hiszen metamorfózisát éli a régi temető is – olvasható az intézmény honlapján.

Néhai Haszmann Pál szorgalmazta azt is, hogy a termelőszövetkezeteknél található sok régi mezőgazdasági szerszámot és gépanyagot meg kell menteni. Ő fogalmazta meg akkor, hogy a régi házakból nemsokára száműzik az öntöttvas kályhákat, a régi fölöslegessé válik, kidobják, így szép gyűjteményt lehet bemutatni az utókornak. Hogy a múzeum ne holt tárgyak intézménye legyen, 1973-ban megalakult a Csernátoni Népfőiskola és a Bod Péter Közművelődési Egyesület. A népfőiskolában azóta is hagyományos népi mesterségeket sajátíthatnak el a fiatalok. Egy-egy idényben több mint 600 fiatal fordul meg a csernátoni múzeumban a történelmi Magyarország minden szegletéből és a nagyvilágból.