Külföldön is szerephez juttatni a művészeinket

A sajtós múltja után markáns váltást jelenthet az új munkaköre. Milyen elõzmények vezettek a kinevezéséhez?

Újságíróként kezdtem 1990-ben a román közszolgálati rádiónál és televíziónál. A rádió temesvári stúdiójának voltam fõállású alkalmazottja, a magyar szerkesztõséget vezettem. Külsõ munkatársként a közszolgálati televízió temesvári stúdiójának magyar adásaiért feleltem. Emellett a Magyar Rádió, alkalmanként a Magyar Televízió és a Duna Televízió tudósítója voltam – mindezt tegnapig, amikor „átigazoltam\" a Külügyminisztériumhoz.

Új tisztsége egyben kultúrdiplomatai státust biztosít önnek. Részt vett valamilyen elõzetes programban, tanácsadásban?

A kinevezésemet Horia-Roman Patapievici, a Román Kulturális Intézet igazgatója írta alá jelenlétemben szeptemberben, amit aztán jóváhagyott a Külügyminisztérium, és tudomásom szerint a miniszterelnök. Az állás betöltése feltételezi, hogy részt vegyek a megfelelõ elõzetes képzéseken, olyan témakörökben mint a titkos iratok kezelése, a diplomáciai futárszolgálat és protokoll, a két ország közötti viszony, Románia belpolitikai, kulturális és diplomáciai helyzete, vagy a román–magyar kétoldalú viszony. Az állást a fenti képzések abszolválása után tudom elfoglalni – ez tulajdonképpen attól is függ, hogy milyen ügyes vagyok. Elég bürokratikus a rendszer, ennek ellenére nem tartom fölöslegesnek a képzést, egy diplomatának tudnia kell ezeket a dolgokat.

Hogy értékeli, kinevezésében magyar nemzetisége elõnyt vagy hátrányt jelentett? Hogy esett Önre a választás?

Nem játszott közre a nemzetiségi tényezõ. A budapesti kulturális intézet jelenlegi igazgatójához, Brânduºa Armancához régi ismeretség fûz, hat évig dolgoztunk együtt. Õ volt a román tévé temesvári stúdiójának igazgatója. Az õ vezetése alatt indultak el a kisebbségi mûsorok a tévében, és én voltam ezek elsõ szerkesztõje. Amikor felkért, hogy dolgozzunk együtt, három telefonbeszélgetésünkbõl az elsõ két alkalommal nemet mondtam. Aztán javaslatára részt vettem a megüresedett aligazgatói állás betöltésére hirdetett versenyvizsgán. A sikeres vizsga után megvitattam a dolgot a családommal, és úgy döntöttem, hogy négy évre leteszem a mikrofont.

Milyen tervekkel és felelõsségekkel érkezik a magyar fõvárosba?

Tudni kell, hogy létezik egy olyan minisztériumi bizottság, amely évente értékeli a román kulturális intézetek tevékenységét. Osztályozzák az intézmény munkáját, amiben fontos szerep jut a médiában való megjelenésnek, mivel a sajtóvisszhang a mutatója annak, hogy a közönség milyen mértékben tud a szervezett eseményekrõl, illetve hogy a közvélemény milyennek ítéli ezeket. Szervezõi munkámon túl sajtós tapasztalataimat felhasználva szeretném népszerûsíteni a budapesti intézetet, és azt a fiókintézményt, amelynek megnyitását december 12-én tervezzük Szegeden. Feladatom lesz – színházi elõadások, képzõmûvészeti tárlatok, filmfesztiválok révén – megismertetni és népszerûsíteni a román kultúrát Magyarországon, és szerephez juttatni a romániai mûvészeket az ottani kulturális eseményeken.

Bonyolult koordinációt igénylõ feladatnak hangzik...

Mindeddig elõrelátó, a munkát elõre megtervezõ emberként ismertek. Elsõ diplomámat gépészmérnöki karon szereztem, itt tanultam meg mérnökként tervezni, amit nagyon jól tudtam alkalmazni aztán a filmes-riportos világban. Sokban fogok támaszkodni az eddig szerzett tapasztalataimra.

Milyen lehetõségeket lát a romániai magyar kultúra népszerûsítésére az Ön munkakörében?

Elméletileg korlátlan lehetõséget, olyan értelemben, hogy ez a kultúra is a romániai kultúra egészének szerves része. A budapesti intézet soha nem zárkózott el ilyen szempontból, példa rá egyik utolsó rendezvényük, ahol temesvári képzõmûvészek – románok, magyarok, németek – közösen állítottak ki. Azt fontos megérteni, hogy elsõdleges kritérium a minõségi, magas szintû, reprezentatív mûvészet. Az, hogy milyen nemzetiségû az alkotó, nem mérvadó tényezõ. Budapesten a világ országainak közel harminc kulturális intézete mûködik, óriási versenyhelyzet van. Olyasmivel kell megnyernünk a közönséget, ami magas színvonalú, látványos, és nyomot hagy bennük. Az ilyen mûvészetnek a bemutatása az elsõdleges feladatunk.