
Bár „csupán" az Egyesült Államok first ladyje volt, Jacqueline – vagy ahogy sokan becézték, Jackie – Kennedy a huszadik századi történelem ikonikus figurája.
2017. január 25., 12:202017. január 25., 12:20
Bár a világ vezető demokráciája és az egyenlőség hazája első emberének felesége volt, mégis szinte királyi körülmények között éltek, mindennapjaikat pedig az uralkodóknak és popsztároknak kijáró médiafigyelem övezte. A – legalábbis a külsőségek szintjén – mesébe illő történet azonban tragikus véget ért, amikor Dallasban Kennedy elnököt lelőtték, Jackie életét azonban továbbra is figyelemmel követte a sajtó, hiszen egy, nem kis mértékben a médiának köszönhetően aranykorként bemutatott időszak egyik legfőbb tanúja, sőt főszereplője volt. Ezért aztán nem csoda, hogy számos interjú és dokumentumfilm készült vele, nemrég pedig egy életrajzi film is a mozikba került a chilei Pablo Larraín rendezésében, Natalie Portman főszereplésével.
A Jackie című film eredetileg tévés minisorozatnak készült volna, az alkotók később döntöttek úgy, hogy inkább egész estés mozifilmet forgatnak belőle. És ez jó ötletnek, bizonyult, hiszen a történet csupán négy napot ölel fel: a Kennedy meggyilkolása és temetése közötti időszakot.
Nem klasszikus életrajzi film tehát, hanem arra összpontosít, hogyan élte meg és viselte el Jackie Kennedy az őt és családját ért csapást. A forgatókönyv alapjául egyébként az az interjú szolgált, amelyet Theodore T. White készített vele a Life magazin számára csupán egy héttel a merénylet után.
A filmből egy, a szerepének a lehető legaprólékosabb részletekig megfelelni akaró nő képe bontakozik ki, aki – bár férjéhez hasonlóan az amerikai felső tízezer köreiből származott – kissé mintha idegenül mozogna a Fehér Házban, és feszengene a szerepben, amelyet el kell játszania. Férjével tökéletes álompárt kell alakítaniuk, neki pedig személyesen a tökéletes feleséget, a tökéletes anyát és nem utolsó sorban a tökéletes first ladyt. És bár mindent megtesz azért, hogy megfeleljen a szerepnek, ez nem könnyű: meglehetősen mesterkélt például a viselkedése abban a dokumentumfilmben, amelyben házigazdaként neki kell egy tévéstábot végigkalauzolnia a Fehér Házban.
Bár egyértelmű, hogy a történet központi figurája Jackie, a rendező, illetve Stéphane Fontaine operatőr még jobban ráerősít erre, amikor a történések úgy zajlanak, hogy közben a főszereplő arcáról látunk szuperközeli felvételeket. Minden, az interjú közbeni flashback-ekben feltűnő eseményt az ő arcán tükröződő érzelmeken keresztül tapasztalunk meg, ez pedig nem kis terhet rótt a címszerepet játszó Natalie Portmanre, aki elképesztő alakítással kelti életre az álomvilágból hirtelen felelős, az országot, sőt a világ vezető politikusait érintő döntések meghozatalára kényszerülő fiatalasszonyt.
Portman kitűnően alakítja a saját hiúsága és az állampolgárokkal szembeni felelősség közötti feszültség miatt őrlődő karaktert, aki a kellő pillanatban képes elegendő erőt gyűjteni ahhoz, olyan szereplőként vonuljon be a történelembe, aki méltósággal nézett szembe az őt ért csapásokkal. Ugyanakkor az esendőségét is megmutatják, hiszen a látszatot még a tragédia után is meg kívánja őrizni – jól jelzi ezt az a jelenet, amikor saját kezűleg javít bele a vele készült interjú kéziratában, hogy a számára megfelelő kép jelenjen meg róla a lapban.
Mindemellett azonban a film néha meglehetősen lassú, és helyenként az indokoltnál egy kicsit jobban túltolták benne a melodramatikus elemeket, néha már-már Jeanne d\'Arc-i figurává avatva a főszereplőt. Ugyanakkor – elsősorban a főszereplőnek köszönhetően – képes autentikus képet festeni arról, hogyan őrlődött a világ egyik legismertebb és leginkább körülrajongott asszonya a nem csupán a média, de saját maga által is megteremtett mesevilág és a valóság között. Balogh Levente
Jackie (Jackie. Amerikai-chilei-francia életrajzi dráma, 100 perc, 2016). Rendezte: Pablo Larraín. Szereplők: Natalie Portman, Peter Sarsgaard, Greta Gerwig, Billy Crudup, John Hurt, John Carroll Lynch, Richrd E. Grant. Írta: Noah Oppenheim. Kép. Stéphane Fontaine. Zene: Mica Levi.
Értékelés az 1–10-es skálán: 8
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.
Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.
Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.
A színház a pillanat tünékeny művészete, ekként az emberi létezés múlandóságának metaforájává válhat – többek közt ez egyik fő gondolata Tiago Rodrigues kortárs szerző darabjának, amelynek magyar nyelvű ősbemutatóját tartotta a szatmári társulat.
Megjelent magyarul Doina Gecse-Borgovan brăilai születésű, több mint három évtizede Kolozsváron élő rádiós újságíró, író kisprózákat felsorakoztató, Haza: úton című kötete.
A szeretet, ami megmarad című izlandi film érkezik a romániai mozikba – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület. Az izlandi filmet 12 éven felülieknek ajánlják és számos romániai városban vetítik.
szóljon hozzá!