Hirdetés

Közelkép – Mesevilág és valóság között: történet egy first ladyről

Bár „csupán" az Egyesült Államok first ladyje volt, Jacqueline – vagy ahogy sokan becézték, Jackie – Kennedy a huszadik századi történelem ikonikus figurája. 

Balogh Levente

2017. január 25., 12:202017. január 25., 12:20

Bár a világ vezető demokráciája és az egyenlőség hazája első emberének felesége volt, mégis szinte királyi körülmények között éltek, mindennapjaikat pedig az uralkodóknak és popsztároknak kijáró médiafigyelem övezte. A – legalábbis a külsőségek szintjén – mesébe illő történet azonban tragikus véget ért, amikor Dallasban Kennedy elnököt lelőtték, Jackie életét azonban továbbra is figyelemmel követte a sajtó, hiszen egy, nem kis mértékben a médiának köszönhetően aranykorként bemutatott időszak egyik legfőbb tanúja, sőt főszereplője volt. Ezért aztán nem csoda, hogy számos interjú és dokumentumfilm készült vele, nemrég pedig egy életrajzi film is a mozikba került a chilei Pablo Larraín rendezésében, Natalie Portman főszereplésével.

A Jackie című film eredetileg tévés minisorozatnak készült volna, az alkotók később döntöttek úgy, hogy inkább egész estés mozifilmet forgatnak belőle. És ez jó ötletnek, bizonyult, hiszen a történet csupán négy napot ölel fel: a Kennedy meggyilkolása és temetése közötti időszakot.
Nem klasszikus életrajzi film tehát, hanem arra összpontosít, hogyan élte meg és viselte el Jackie Kennedy az őt és családját ért csapást. A forgatókönyv alapjául egyébként az az interjú szolgált, amelyet Theodore T. White készített vele a Life magazin számára csupán egy héttel a merénylet után.

A filmből egy, a szerepének a lehető legaprólékosabb részletekig megfelelni akaró nő képe bontakozik ki, aki – bár férjéhez hasonlóan az amerikai felső tízezer köreiből származott – kissé mintha idegenül mozogna a Fehér Házban, és feszengene a szerepben, amelyet el kell játszania. Férjével tökéletes álompárt kell alakítaniuk, neki pedig személyesen a tökéletes feleséget, a tökéletes anyát és nem utolsó sorban a tökéletes first ladyt. És bár mindent megtesz azért, hogy megfeleljen a szerepnek, ez nem könnyű: meglehetősen mesterkélt például a viselkedése abban a dokumentumfilmben, amelyben házigazdaként neki kell egy tévéstábot végigkalauzolnia a Fehér Házban.

Bár egyértelmű, hogy a történet központi figurája Jackie, a rendező, illetve Stéphane Fontaine operatőr még jobban ráerősít erre, amikor a történések úgy zajlanak, hogy közben a főszereplő arcáról látunk szuperközeli felvételeket. Minden, az interjú közbeni flashback-ekben feltűnő eseményt az ő arcán tükröződő érzelmeken keresztül tapasztalunk meg, ez pedig nem kis terhet rótt a címszerepet játszó Natalie Portmanre, aki elképesztő alakítással kelti életre az álomvilágból hirtelen felelős, az országot, sőt a világ vezető politikusait érintő döntések meghozatalára kényszerülő fiatalasszonyt.

Portman kitűnően alakítja a saját hiúsága és az állampolgárokkal szembeni felelősség közötti feszültség miatt őrlődő karaktert, aki a kellő pillanatban képes elegendő erőt gyűjteni ahhoz, olyan szereplőként vonuljon be a történelembe, aki méltósággal nézett szembe az őt ért csapásokkal. Ugyanakkor az esendőségét is megmutatják, hiszen a látszatot még a tragédia után is meg kívánja őrizni – jól jelzi ezt az a jelenet, amikor saját kezűleg javít bele a vele készült interjú kéziratában, hogy a számára megfelelő kép jelenjen meg róla a lapban.

Mindemellett azonban a film néha meglehetősen lassú, és helyenként az indokoltnál egy kicsit jobban túltolták benne a melodramatikus elemeket, néha már-már Jeanne d\'Arc-i figurává avatva a főszereplőt. Ugyanakkor – elsősorban a főszereplőnek köszönhetően – képes autentikus képet festeni arról, hogyan őrlődött a világ egyik legismertebb és leginkább körülrajongott asszonya a nem csupán a média, de saját maga által is megteremtett mesevilág és a valóság között. Balogh Levente

Jackie (Jackie. Amerikai-chilei-francia életrajzi dráma, 100 perc, 2016). Rendezte: Pablo Larraín. Szereplők: Natalie Portman, Peter Sarsgaard, Greta Gerwig, Billy Crudup, John Hurt, John Carroll Lynch, Richrd E. Grant. Írta: Noah Oppenheim. Kép. Stéphane Fontaine. Zene: Mica Levi.

Értékelés az 1–10-es skálán: 8

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. február 11., szerda

Janovics Jenőről, az „erdélyi Hollywood” megalkotójáról elnevezett díjat hoz létre a TIFF

Janovics Jenő, a kolozsvári és európai filmművészet úttörője emlékére új díjat ad át idéntől a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) – közölték szerdán a szemle szervezői.

Janovics Jenőről, az „erdélyi Hollywood” megalkotójáról elnevezett díjat hoz létre a TIFF
Hirdetés
2026. február 11., szerda

Kallós 100: emlékév keretében tisztelegnek a néprajzkutató életműve előtt

Emlékévet hirdettek Kallós Zoltán szellemi örökségének bemutatására. A programsorozat célja, hogy a nagyközönség átfogó képet kapjon munkásságáról, és ismét reflektorfénybe kerüljön a magyar népzene, valamint a táncházmozgalom hagyománya.

Kallós 100: emlékév keretében tisztelegnek a néprajzkutató életműve előtt
2026. február 10., kedd

Visszavonta a művészekre vonatkozó vitatott rendeletét a kulturális miniszter, de az ügy még nem zárult le

Demeter András kulturális miniszter kedden bejelentette: visszavonják azt a minisztériumi kezdeményezést, amely a közszolgálati színházakban és koncertintézményekben napi munkaidő-jelentések bevezetését írta volna elő.

Visszavonta a művészekre vonatkozó vitatott rendeletét a kulturális miniszter, de az ügy még nem zárult le
2026. február 10., kedd

Két évtized elteltével újra színházi fesztivált szerveznek Marosvásárhelyen

Két évtized elteltével újra színházi fesztivált szerveznek Marosvásárhelyen – jelentette be kedden Facebook-oldalán a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata.

Két évtized elteltével újra színházi fesztivált szerveznek Marosvásárhelyen
Hirdetés
2026. február 09., hétfő

UNITER: „a kommunizmusban sem volt ekkora a bürokrácia, tiltakozunk a színháziak munkaidejének egységesítése ellen”

Nyílt levelet tett közzé hétfőn az UNITER (Román Színházi Szövetség) szenátusa: a több rendező, színész, színházi alkotó által aláírt nyilatkozatban tiltakoznak a bürokrácia ellen.

UNITER: „a kommunizmusban sem volt ekkora a bürokrácia, tiltakozunk a színháziak munkaidejének egységesítése ellen”
2026. február 07., szombat

Felhívás keringőre – Ötletgazdag színházi produkció Bulgakov halhatatlan művéből Szatmáron

Szuggesztív erejű előadás készült Sardar Tagirovsky rendezésében Szatmárnémetiben, a Harag György Társulatnál: Mihail Bulgakov halhatatlan, A Mester és Margarita című művén alapuló, jól sikerült produkciót láthat a közönség.

Felhívás keringőre – Ötletgazdag színházi produkció Bulgakov halhatatlan művéből Szatmáron
2026. február 06., péntek

Elhunyt Vásáry Tamás Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester

Életének 93. évében, csütörtökön éjjel elhunyt Vásáry Tamás, a nemzet művésze, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, a Szent István Rend birtokosa a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.

Elhunyt Vásáry Tamás Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester
Hirdetés
2026. február 04., szerda

Erdélyi vetítővásznon Berecz András mesés világa

Marosvásárhelyen és Kolozsváron is bemutatják hamarosan a Kossuth- és a Nemzet Művésze-díjjal kitüntetett ének- és mesemondó, Berecz András pályáját, szerteágazó életművét a teljesség igénye nélkül ismertető portréfilmet.

Erdélyi vetítővásznon Berecz András mesés világa
2026. február 02., hétfő

Születésnapi sorozat, a magyar és román tagozat közös produkciója a kolozsvári Puck Bábszínházban

Fennállásának 76. évfordulóját ünnepli a Puck Bábszínház február 5-én, csütörtökön. A születésnap alkalmából ünnepi előadás-sorozattal készül a bábszínház román és magyar tagozata.

Születésnapi sorozat, a magyar és román tagozat közös produkciója a kolozsvári Puck Bábszínházban
2026. február 01., vasárnap

Harsányi Attila: Aradon születtem újjá, innen számítom a színészi pályámat

A Kölcsey-díj 2003 óta íródó történetében ő az első magyarországi születésű, nem Aradon élő személy, aki megkapta a kitüntetést, amelyet a magyar kultúra és a magyar identitás megőrzése, ápolása terén kifejtetett munka elismeréseként osztanak ki.

Harsányi Attila: Aradon születtem újjá, innen számítom a színészi pályámat
Hirdetés
Hirdetés