Körkép az erdélyi képzőművészetből – „Szülővárosába” érkezett a Kántor Lajos gyűjteményéből összeállított kiállítás

A család nevében Kántor László szólalt fel, mint kiemelte, örül, hogy a tárlat eljutott „szülővárosába”, ők pedig testvérével együtt úgy látják,

Lucian Năstase-Kovács arról beszélt, hogy Kántor Lajossal jó barátságot ápolt, és hogy Kántor Lászlóval együtt már 5-6 éve meg akarták valósítani a tárlatot, most pedig örül, hogy végre vendégül láthatja a múzeum. Szólt arról is, hogy az intézménynek jelenleg nincsen kerete arra, hogy vásároljon műveket, de reményét fejezte ki, hogy Kántor Lajos 600 alkotást számláló gyűjteményéből a jövőben tud majd vásárolni a múzeum.

Balázs Imre József felidézte, hogy 25 éve került a Korunk folyóirat szerkesztőségébe – amelynek Kántor főszerkesztője volt –, és fénypont-eseménynek számított, amikor megnyílt havonta a korunk-galéria. Arról is szólt, hogy a gyűjtemény darabjai

Bordás Beáta művészettörténész, az EMŰK vezetője kiemelte, a kiállítás anyagát Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, az Erdélyi Művészeti Központ előző vezetője válogatta, aki nem lehetett jelen a megnyitón. Kántor Lajos irodalomtörténeti munkássága mellett a Korunk folyóirat szerkesztőjeként és a Korunk Galéria létrehozójaként (1973) alkotott kiemelkedőt az erdélyi magyar képzőművészet népszerűsítésének szempontjából. Az általa összegyűjtött képzőművészeti alkotások – festmények, grafikák, szobrászati művek, kerámia- és textilmunkák – jelentős hányadát, 134 művet a Sapientia Alapítvány vásárolta meg 2019-ben és helyezte el megőrzésre a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban.

„

A népi hagyományokból táplálkozó naiv művészetben abban az időben, a 70-es években amúgy is nagy divatja volt Erdélyben, ez a kiállítás erre is szeretné felhívni a figyelmet. „A tárlat jó keresztmetszetet nyújt a 70-es - 80-as évekbeli erdélyi magyar művészetről. A kiállítás egy bizonyos logika mentén épül fel, éspedig: ebben a legnagyobb teremben a Kántor Lajosról készített portrék, Nagy Albert ikonikus alkotásai kaptak helyet, illetve azok a portrék, amelyek rávilágítanak arra a szellemi környezetre, amelyben Kántor élt és dolgozott” – mondta a művészettörténész. Mint sorolta,

Az utolsó terem grafikai alkotásokat mutat be, leginkább a kolozsvári grafikai iskola legtekintélyesebb képviselőit – Cseh Gusztáv, Deák Ferenc, Kopacz Mária – de Gy. Szabó Béla korai alkotását, valamint Plugor Sándor és Baász Imre műveit is megszemlélhetik az érdeklődők. „A Kántor-hagyaték fontosságát mutatja az a tény is, hogy a Sapientia Alapítvány és az Erdélyi Művészeti Központ gyűjteményében ezek nélkül a munkák nélkül nem is lenne semmi érdemleges például Cseh Gusztáv vagy Gergely István művei közül” – mondta Bordás Beáta.